Mácsai megítélése sosem volt egyhangú: az 50-es évektől rendszeresen kiállító, a szakmai életben jelen levő, az állami vásárlásokon és a műkereskedelemben egyaránt magasan jegyzett festő jószerivel be sem került a hazai kánonba, csupán a képeiről kialakuló szóváltások utaltak arra, hogy a 2000-es évekig meghatározó alkotó volt.
A magyar festő Mácsai János zenetörténész és Mácsai Pál színművész édesapja, gazdag életműve a halálakor, 2005-ben lezárult. A kiállítás címe részben a takarásból kimozdított életműre, részben a Templomtérben helyet kapó installáció részeként valóságosan is elinduló falakra utal.
Mácsai Bernáth Aurél növendéke volt a Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1945 és 1949 között. Posztnagybányai és szocreál stílusban kezdett festeni, és csak az 1960-as évek elejétől dolgozta ki sajátos, a hiperrealizmussal és fotórealizmussal rokon, szimbolikus és szürrealisztikus elemekkel telített stílusát.
Alkotásaiban sokszor foglalkozik Budapesttel, életművében elsősorban mégis karakteres portréi kaptak központi szerepet. Számos egyéni kiállítása volt Magyarországon és külföldön. Művei hazai közgyűjteményekben, többek között a Magyar Nemzeti Múzeumban és a Budapest Galériában, valamint magángyűjteményekben is megtalálhatók.
Az amatőr filmesként és fényképészként is remekelő Mácsai videói, filmjei és fényképei is a kiállítás részét képezik. A hagyatékban fennmaradt fotók és filmek ezrei, precíz naplóbejegyzések segítenek eligazodni a múltban és az alkotó világnézetében. Igazi összművészeti tárlatról beszélünk, ami méltó helyet kapott a Kiscelli hatalmas épületében.
Az ütemjelre átmozduló installáció Devich Botond munkája, amelyben a műveket és dokumentumokat a találkozás, közelítés és távolodás változó ritmusában, polifón alakzatokban rímelteti egymásra az alkotó.
Az egybeálló, majd szétváló konfigurációkban az egykori kritika szembetalálkozik az azóta más fényben mutatkozó művekkel, az aktsorozatok és a modellek személyes kontúrjai festményeken, fotókon és filmeken vetülnek egymásra
– derült ki a kiállításon.
(Borítókép: Mácsai István alkotása. Fotó: Gyuricza Mátyás / BTM Fővárosi Képtár)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
