Megérkezett az új generáció

Az idei volt az első teljes értékű év a koronavírus-járvány által okozott lezárások óta. Annyiban mindenképp, hogy 2022-ben már nem maradt el egyetlen esemény, koncert vagy fesztivál sem a pandémia miatt, miközben két éven át ez a veszély lengte át a teljes kulturális szektort – legyen szó színházról, koncertekről, fesztiválokról.

Tudjuk, hogy a fesztiválok közül itthon és külföldön is több egymás után kétszer (2020, 2021) is elmaradt – ilyenre azelőtt soha nem volt példa. Azt is tudjuk, hogy az ágazat szereplői minden területen jól vizsgáztak, hiszen egyetlen panaszos hang, egyetlen botrány nem volt hallható arról, hogy bárhol megkárosították, átverték volna a közönséget, vagy a promoter a szervezőt, esetleg fordítva. Volt olyan koncert vagy turné, amelyet egy-két év után idén sikerült csak bepótolni, és olyan is, amelyet egyáltalán nem pótoltak.

Sok fesztivál 2020-ban megváltott és akkor vissza nem váltott jegyeit most használta csak fel több tízezer vendég. A fentieket látva a „teljes értékű év” megfogalmazás barokkos túlzásnak tűnhet, de talán érthető, ha mindenki nyugodtabb és boldogabb, mint egy éve ilyenkor.

Megváltozott vásárlási szokások

Mostanra látható, hogy – tartósan vagy átmenetileg – megváltoztak a közönség vásárlási szokásai. Általánosságban elmondható, hogy amíg korábban a jegyek nagy részét korán, elővételben vette meg a közönség, 2022-ben sokkal óvatosabbak voltak a (kultúra)fogyasztók. Hiába tudja mindenki, hogy a kapunyitáshoz közeledve egyre drágábbak a jegyek, jobb biztosra menni – gondolják sokan –, és csak akkor veszik meg a belépőt, amikor már nagyon valószínű, hogy nem mondják le az eseményt.

Ez a tudatos/halogató attitűd persze sok esetben likviditási és tervezési nehézségeket hozott idén a szervezőknek. Jóval nagyobb volt ezáltal a kiszolgáltatottság, mint annak előtte, és tervezni is csak kevésbé pontosan lehetett. Ahogyan távolodunk a pandémiához köthető rossz élményektől, remélhetőleg ezen a téren újra visszatérnek a régi szokások.

A leírtak ellenére az általános kép egyáltalán nem mondható drámainak. Gondoljunk csak arra, hogy a Covid közepén simán életszerűnek tűnt az a vélelem, hogy a fesztiválokhoz szokott közönség egy része többé nem akar majd tömegbe menni, tülekedni a beléptetésnél, ezrekkel, tízezrekkel bulizni a színpad előtt, pláne nem, ha mindezt csak maszkban teheti. Szerencsére ma már látjuk, hogy nem ezek a forgatókönyvek nyertek, és a közönség hamar elfelejtette a „maradj otthon!” időszak paranoiáit és lehetetlen elképzeléseit.

2022-ben több fesztivál zárt negatív mérleggel, mint korábban, de ugyancsak többen rekordlátogatottságról számoltak be. Ennek a vegyes képnek a megítélésem szerint kevésbé van köze a (remélhetőleg) mögöttünk hagyott pandémiához, sokkal inkább ahhoz, hogy lépést kell tartani, fejlődni kell, újat, izgalmasat kell mutatni a közönségnek, nem lehet hátradőlve, rutinból menni előre.

A pozitív példák egyike számomra a Fishing on Orfű sikere. Egy látszólag hobbiként indult fesztivál ez, nem akart és nem is akar igazán „nagyfesztivállá” válni, bár valószínűleg akár a kapacitása kétszerese is simán megtelne, hiszen karácsony előtt már nem maradt bérlet a 2023-as nyárra… Ebben ők rekorderek itthon. Lovasiék nem szálltak be a külföldi fellépőkért folyó versenybe, unortodox utat választottak, és leginkább pont azért szeretik ennyien, mert szerethető tudott maradni.

Folytatódott a Paloznaki Jazzpikinik sikersztorija: a hazai piacon viszonylag magasnak számító jegyár ellenére a korábbi évekhez hasonlóan most is telt ház jellemezte a balatoni ünnepet, amely nem a „hagyományos” fesztiválozóközönséget célozza, hanem egy fokkal idősebb, „pénzesebb” réteget – nagy sikerrel. A Balaton amúgy vegyes évet zárt, de a kínálatra nem lehetett panasz: Veszprémtől Kapolcsig, Zamárditól Füredig hetente vehettünk részt fesztiválokon, koncerteken, világsztárok egész serege érkezett a régióba, számos műfajban. Ennek sokszorosan lesz igaz a 2023-as évre ugyanitt, januártól ugyanis Veszprém és a Balaton Régió viseli az Európa Kulturális Fővárosa címet.

Telt házas napokról számolt be idén a Campus, a SZIN, de két év kihagyás után a Sziget is emelt fővel tért vissza, egyedülálló világsztárkínálattal és kifejezetten pozitív mérleggel.

Nagy kérdés, hogy mi vár a következő években a hazai fesztiválokra, érvényes marad-e az a büszke szlogen, amely szerint „Magyarország fesztivál-nagyhatalom”, ahol minden hétre jut legalább egy (sikeres) fesztivál valahol az országban.

A kissé pesszimista jóslatomnak akadnak racionális és kevésbé kézzelfogható alapjai is. Előbbi a pusztán szabad szemmel is látható gazdasági nehézségekből indul ki. Tudjuk, hogy milyen mértékű az infláció, milyen szintű áremelkedés jellemző minden területen. Ez természetesen kihat a koncertek, fesztiválok világára is: az energiafogyasztásra, a szállítási költségekre éppúgy, mint a több száz, több ezer embert foglalkoztató alvállalkozói kör munkabérére, a szolgáltatások árára és a fellépők továbbterhelt növekvő költségeire is.

Eközben várhatóan a szponzorok is nehezen nyúlnak mélyebben a zsebükbe a jelen piaci környezetben. A szervezők persze mindent megtesznek annak érdekében, hogy legalább ne csökkenjen a fizetőképes kereslet, ezért sok esetben egyáltalán nem vagy csak minimálisan mernek jegyárat emelni.

A tízezer forinttól induló napijegyek a nyitás előtti időszakban idén már sok helyen megközelítették vagy átlépték a húszezres szintet, amit nem is fogadtak kitörő örömmel a vendégek. Ezt idén tovább emelni csak kevesen merik. Pedig indokolt lenne.

Az önálló koncertek költségvetését is hasonló nehézségek terhelik, de itt legalább „megszokta” a közönség a piacihoz közelítő árakat. A Budapest Arénába szervezett koncertek esetében tízezerért legfeljebb a „kakasülőre”, vagyis a távoli ülőhelyekre lehet jegyet váltani. Magyar fellépőkre 15-20 000 Ft, nemzetköziekre 25-40 000 Ft körüli az általános jegyár.

Persze nem véletlen a fesztiválszervezők „óvatossága”, hiszen a hazai fesztiválok sikerének egyik titka éppen az ár-érték arányban érhető tetten, vagyis azért (is) jártak/járnak nagyon sokan a magyar fesztiválokra, mert korrekt árért jó minőséget, tartalmas programot kapnak/kaptak.

Vagyis az említett összegért egy este több olyan hazai és külföldi előadó koncertjét láthatta a vendég, aki a legnagyobb klubokat vagy éppen az arénát is megtölti. Mindezért érdemes napi 12-15-20 000 forint körüli összeget fizetni, autózni, vonatozni, szállást foglalni, étteremben ebédelni, belföldi turistaként viselkedni. Félő, hogy egy indokolt mértékű jegyáremelésnél már nem jelenne meg a „kritikus tömeg” a jegypénztáraknál, de attól is lehet tartani, hogy ezek a jegyárak 2023-ban már nem minden esetben fedezik azt a költséget, amelyből fel lehet építeni és működtetni egy fesztivált.

Ennél persze árnyaltabb a kép, hiszen látható, hogy az igazán menő programokért még nehéz időben is „bármennyit” megadnak a vásárlók. Látható, hogy több tízezres jegyek fogynak el pillanatok alatt egy-egy A kategóriás világsztár érkezésének hírére. Vagyis természetesen most is a közönség dönt arról, hogy miért hajlandó fizetni, és miért nem. Lájkot mutat a hüvelykujjával, vagy lefelé fordítja azt.

Új korszak?

A hazai könnyűzenei mezőnyre rég nem látott lendület volt jellemző 2022-ben. Ennek folytatását várom a jövő évtől is. Érdemes röviden áttekinteni a rendszerváltás utáni évtizedek tendenciáit, hogy jobban rálássunk, hol tartunk most ezen a téren, mi történt 2022-ben körülöttünk.

Az 1990-es évek közepétől nagyjából egy-másfél évtizedig néhány csapat és előadó uralta a fesztiválokat. A Kispál és a Borz, a Tankcsapda, Ákos, a Quimby és az Anima Sound System mellett kevesen voltak képesek arra, hogy igazi főszereplők legyenek egy-egy fesztiválon, ezreket vonzzanak a küzdőtérre. Arénakoncertek – talán Ákos kivételével – nem igazán voltak jellemzőek ebben az időszakban, legalábbis ezekben a műfajokban.

A hazai klubok, fesztiválok dinamikájában új időszámítás a kétezres évek második felében kezdődött. Ezt a korszakot talán minden érintett – a zenekarok, a szervezők és maga a közönség is – a Petőfi rádió akkori irányváltásához köti. A következő években tucatnyi csapat és előadó töltötte meg a budapesti és a vidéki klubokat éppúgy, mint a fesztiválok küzdőtereit. Kevés volt a slot ahhoz, hogy méltó helyet tudjon kínálni egy-egy fesztivál azoknak, akiket ezrek, tízezrek kezdtek el követni. A Punnany Massif, az Irie Maffia, a Halott Pénz, Péterffy Bori, a Wellhello, a Vad Fruttik, a Margaret Island, a Bagossy Brothers Company országos ismertségét, befutását túlzás lenne kizárólag a Petőfihez kötni, de ők, így együtt, ennek a termékeny és friss időszaknak a jelképei lettek. Az pedig már a tehetségüket, kitartásukat mutatja, hogy a legtöbben ma is a hétköz- és az ünnepnapjaink fontos részei.

Valami hasonlót érezni a levegőben mostanában is. Az idei nyár, az idei év sokunk számára megmutatta, hogy egy egészen új korszak vette kezdetét a 2020-as évekkel. A 2023-as fesztiválok új főszereplőiről pár évvel ezelőtt nem is hallhattunk, hiszen ebben a fél évtizedben indultak csak el. Ma pedig simán képesek arra, hogy egy nap alatt megtöltsék az Akváriumot (1300 fő), de arra is, hogy rekordtempóban legyen „sold out” a Parkjuk (12 000 fő). Ennyire látványosan, ennyire rövid idő alatt ritkán újul meg a hazai koncertmezőny. Sőt ilyenre nem is nagyon emlékszem korábbról.

Azahriah, vagyis Baukó Attila 20 éves kora ellenére (vagy éppen ezért) már régóta ismert a youtubereket követők között. Első dalát 2019-ben publikálta, mára minden létező csarnokot megtöltött, csak egyet nem: a Budapest Arénát. Azt márciusban fogja.

A Carson Coma hasonló korosztály, leginkább a „gimisek kedvenceként” emlegetik őket, ami nyilvánvaló túlzás, hiszen annyi gimis nem lehet egy országban, ahányan őket szeretik és követik… Jövőre lesz ötéves a csapat, idén már minden fesztiválon nagyszínpadon léptek fel: frissek, fiatalosak, szellemesek, és közben van valami múlt századi fíling a zenéjükben, öltözködésükben.

Az Analog Balaton sikere jól mutatja a jelenkorra jellemző műfaji színességet, az elektroduó ugyancsak öt éve működik, és ugyancsak komoly telt házakat tudhat már maga mögött. Pedig abban a műfajban, amit ők képviselnek, ez keveseknek sikerült.

A miskolci születésű, 24 éves Juhász Márton Dzsúdló néven talán a Lej című dalával lett igazán ismert, amelyet a másokkal (pl. Wellhello) is gyakran featelő és önállóan is sikeres Lil Frakk-kal közösen jegyez. Dzsúdló szintén nem panaszkodhat az idei évére: telt ház, telt ház, telt ház…

Krúbi az „idősebb generáció” képviselője, 28 évesen elmondhatja magáról, hogy többszörös Fonogram-díjas, dalai milliós nézettséget-hallgatottságot mutatnak, az első akváriumos telt ház után pedig megállíthatatlanul a klubok, fesztiválok kedvence, a nyáron az 5 éves szülinapi bulijára, a Krúbileumra természetesen minden jegy elkelt a Parkba.

Beton.Hofi Fonogram-díját bárki megcsodálhatja a Baross utcai Manna ABC-ben a pénztáros mögötti polcon, csipketerítők és művirágok között, a feles rumok fölött. Az ő éve minden bizonnyal nem az idei, ez csupán a kezdet volt. Nem kérdés, hogy sokan cserélnének vele. A nyár elején fesztiválozott először, percek alatt felkapta a közönség, országszerte követik, szeptemberben pedig egy rá jellemző koncerttel zárta a szezont a majdnem telt házas Parkban, a színpadon bográcsozó haverokkal, a küzdőtéren a „Citromail Gang első találkozó” vendégeivel – ahogyan ő hívja hűséges közönségét.

Ilyenek az újak

Érdemes figyelni az újabbnál is újabbakra. Ha az Erzsébet téren hétvégén nagyobb számban gyerekeikre várakozó szülőket látunk, szinte biztos, hogy az On the Low zúz odalent – rendszerint telt házzal. A hozzáértők szerint az OTL az underground szcéna legizgalmasabb műhelye, itt születnek az igazán új és előremutató zenék Ghost, Gyuris, AKC Misi, AKC Kretta, Kisé és megannyi DJ és producer keze nyomán. A fenti névsor hónapról hónapra újabb és újabb felfedezettekkel bővül. A szinte ismeretlen, Pogány Induló néven futó 17 éves srác például december első napjaiban adott telt házas (!) koncertet az Akvában, ami semmiképp sem nevezhető gyenge kezdésnek.

Elemzésre érdemes a felsorolt produkciók karriertörténete. Amíg évtizedekkel ezelőtt elég volt egy „zeneipari szaki”, pár tv-s, rádiós játszás az ismertséghez, addig ma a felsorolt előadók közül többen egyik említett platformon sincsenek jelen, a „zeneipari szakik” pedig tőlük próbálják ellesni a titkaikat. Valószínűleg feleslegesen fáradoznak. A legtöbb esetben a titok maga a produkció, a hitelességük és az, hogy egy nyelvet beszélnek a közönségükkel, azokon a csatornákon, ahol a közönség és ők is otthonosan mozognak.

Aki kívülállóként, de mélyebben szeretné érteni mondjuk Beton.Hofi vagy Dzsúdló sikerének a titkát, hallgasson meg velük néhány podcastet. Számomra igazán akkor vált nyilvánvalóvá, hogy a dalok mögött milyen embereket találtak meg a javarészt tizen-huszonéves rajongók, amikor ezt tettem.

A Valmar korosztályokon átívelő, országos ismertségét 2022-ben a Szikora Robival közös Úristen című daluk hozta meg. Ezt április óta eddig 30 milliószor (!) nézték meg a YouTube-on. Maricsék korábban kettesben járták a bulikat, nyáron álltak először színpadra élőben, hangszeres zenészekkel együtt. Mostanra túl vannak egy december eleji akváriumos koncerten (egy nap alatt telt ház), pár napja pedig egy évzárón a BOK-csarnokban, és nagyon úgy tűnik, hogy 2023-ban a legtöbb fesztiválon is helyet követelnek maguknak a „nagyok” között.

A példájukat már most is sokan próbálják követni azok közül, akikre ugyancsak sokmilliós Spotify- és YouTube-érdeklődés jellemző, de a fesztiválok világában nemigen találták eddig a helyüket. Az nagy kérdés, hogy aki a közösségi médiában és a megosztókon ennyire sikeres, arra jegyet is váltanak-e a sok esetben tizenéves rajongók. Eddig azt láttuk, a tartós sikerhez elengedhetetlen megmászni a szamárlétrát – vidéki klubok, alulról építkezés stb. –, de könnyen lehet, hogy az élet, a tehetség és a kitartó munka meg a mai médiumok adta lehetőségek most ezt a modellt is felülírják…

Élő legendák

Azért az állócsillagok, a fesztiválok konstans főszereplői sem tűnnek el, miközben melléjük és részben a helyükre érkeznek egészen friss bandák. A koronázatlan király ebben a mezőnyben kétségkívül a Tankcsapda, hiszen Lukácsék évtizedek óta semmit se veszítenek metálosan csillogó fényükből.

A Kispál és a Borz 2023-as, visszatérő koncertje pár nap alatt „sold out” lett a Parkban – látszik, hogy hiányoztak a híveiknek… De a jövőre 40 éves Pál Utcai Fiúk is pont úgy fut, mint a fénykorában. 

A hozzájuk képest fiatalnak, a fesztiválokon viszont már-már klasszikusnak számító Rúzsa Magdinak, Majkának vagy éppen a Bagossy Brothers Companynak és a Halott Pénznek is bérelt helye van a legtöbb fesztiválon a legfontosabb idősávokban. Az ő példájuk hasonlít is a felsorolt „új generációs” művészekére, meg nem is. Dalaik jellemzően a rádiókban is jelen vannak, ennek pedig fontos szerepe van abban, hogy mennyire mondható korosztályokon átívelőnek az ismertség.

A hatalmas kínálatban nem mindenkinek sikerül megőriznie azt a szerepet, amit hosszú ideig magáénak tudhatott: sokkal több a „jó név”, mint a szabad slot. De ettől még nem feltétlenül tűnnek el, legfeljebb késő este helyett délutánra költöznek egy időre. És persze azt is láthatjuk – pláne most, a két ünnep között –, hogy a velünk élő legendák máig ezreket, tízezreket vonzanak az Arénába vagy éppen a vidéki csarnokokba, legyen szó Demjénről, Charlie-ról, Fenyő Miklósról, a Beatricéről, Hoboról, az R-GO-ról, vagy éppen a 2023-ban „még 1”, pontosabban rögtön dupla arénára készülő Presserről. Kordáék 2022-es TikTok-sikerét talán ne itt és most elemezzük...

Túlkínálat?

A 2023-as eseménynaptár nemcsak Európa-szerte, hanem itthon is megrázóan fullosnak ígérkezik. A már bejelentett nemzetközi produkciókat látva egyértelmű, hogy minden héten lesz mit várni: Depeche Mode, Rammstein, Robbie Willams, Maneskin, Billie Ellish, Michael Bublé, Roger Waters, Imagine Dragons, Norah Jones, és még az országhatárt se hagytuk el… Az idei, RHCP-s „próbaüzem” után úgy tűnik, beindul a Puskás Aréna, miközben a Papp László Budapest Sportarénában az ideihez hasonlóan jövőre is egymásnak adják a mikrofont a legnagyobbak.

Ma már nagyjából mindenki megtalálja a hozzáillő zárt és nyitott klubot a budapesti éjszakában. Felsorolni lehetetlen a teljes kínálatot, a legtöbb koncert a zenekari naptárak szerint az A38, a BMC, a Fonó, a Gödör és az Akvárium, valamint a Budapest Park és a Kobuci nevéhez kapcsolódik.

A nagy „játszóhelyek” sora idén az új Barba Negra megnyitásával bővült, ahol jellemzően a rock nagymesterei találnak méltó otthonukra. 2023-ban többek között a Pantera, a Bullet for my Valentine, a Dropkick Murphys és a teljes magyar élvonal szerepel a helyet megálmodó Szűcs Misi hatalmas sátrának kínálatában.

Jellemzővé vált, hogy a sikert manapság Budapest Parkban mérik. Ha egy zenekar röviden el akarja mesélni, hol tart épp a karrierje, elég, ha ennyit mond: „idén már félig/egészen/duplán megtöltöttük a Parkot”. A telt házas kategóriából idénre nem kevés jutott, és ma már szinte versenyeznek a bandák azért, hogy időpontot kapjanak a Fábián Juli téri Parkba.

Szóval a kínálatra 2023-ban biztosan nem lehet panaszunk. Nincs is más dolgunk, mint átcsúszni az új évbe és várni az első tavaszi napsugarat. Boldog új évet mindenkinek!

A szerző 1993 óta fesztiválszervező, a VOLT, a Balaton Sound egyik alapítója, korábban a Sziget egyik tulajdonosa, ma az Akvárium Klub egyik üzemeltetője, a MOL Nagyon Balaton, a STRAND Fesztivál, a B my Lake, a ZamJam és a SopronFest egyik szervezője, alapítója. Írásában szándékosan kerüli azokat a produkciókat, amelyekben érintett.

(Borítókép: A Bagossy Brothers Company koncertje a Sziget Fesztiválon 2022. augusztus 11-én. Fotó: Szollár Zsófi / Index)