Demjén Ferenc: Aki szerint diktatúrában élünk, annak fizetnek

Demjén Ferenc a Mandinernek adott interjúban elmondta, számára a szabadság azt jelenti, hogy „az ember bármit megtehessen és elérhessen az életében, amivel nem zavar vagy korlátoz másokat. Igaz ez a tetteinkre és a gondolatokra is.” Hozzátette: egyénileg és közösségileg is csak akkor tudunk fejlődni, ha szabadság van.

Úgy véli, mindenkinek teret kell tehát adni a kibontakozásra, ám csakis úgy, hogy azzal más emberek lehetőségei ne csökkenjenek.

Különbséget kell tenni a szabadság és a szabadosság között! Úgy vélem, a rendszerváltozást követően ezeket gyakran felcserélték, sokan ma is úgy vélik, mindenekfelett áll a »mindent szabad« elve, pedig nem így van. A valóságot, például a fizika vagy a biológia törvényeit nem lehet átírni. Mindennek van határa.

Az újságíró arra kérte, hogy fejtse ki egy korábbi nyilatkozatát, amely szerint „sajnos ma sokan nem tudják, nem értékelik Magyarországon, mekkora szabadságban élnek”.

A művész ezt óriási bajnak tartja. Úgy véli, egyre többen vannak, akik már a kommunista rezsim bukása után nőttek fel, s nincsenek tisztában azzal, mit jelentett valódi korlátozások között élni, napról napra próbálkozni.

Csodálkozom azon is, ahogy a diákok az utcára vonulnak, állításuk szerint a tanáraik érdekében – bár lehet, csak a szabad idő miatt –, pedig valójában úgy tudnának segíteni, ha megtanulnák, amit át akarnak adni nekik. Ez nem valódi szabadság, sokkal inkább politikai elköteleződés, ami szerintem nem ér meg néhány lyukasórát

– vélekedett. Majd azt állította, hogy az ő generációjának eszébe sem jutott, hogy a tanárokért az utcán, balhés környezetben vonuljon fel. „Igaz, akkoriban ezt nem is lehetett megtenni” – jegyezte meg.

Nem érti a tüntetőket

Demjén Ferenc azt sem érti, hogy a tüntetők kiket akarnak meggyőzni az igazukról, hiszen szerinte a béremeléssel nagyjából mindenki egyetért, és úgy látja, hogy a hírek szerint meg is valósul. Bízik benne, hogy végül minden érintett jól jár, s újra nyugalom lesz.

Néha a vonulásnak nagyobb tétje van, jegyzi meg az újságíró, majd újfent egy korábbi gondolatával szembesíti a művészt, amelyben arról beszélt, hogy „utólag kicsit bánta, hogy az édesapja 1956 októberében nem engedte ki az utcára.”

„Nemcsak engem, hanem a testvéreimet sem” – felelte Demjén. Hozzátette, az édesapja nagyon helyesen féltette őket, mert tudta, mivé fajulhat a forradalom, amikor megindulnak a tankok a felkelőkkel szemben. Felidézte, csak tízéves volt, jó tanuló, és alapvetően másról szólt az élete, a történelmi hangulatot mégis érezte.

Nem voltak egyenlő feltételek

Úgy véli, a rendszerváltozás békés volt, tárgyalásos úton zajlott, csakhogy a több évtizednyi pártállamiság után a társadalmi mentalitás akkor még mindig a félelmen alapult. „Nem voltak egyenlők a feltételek a változást akarók és a rendszer fenntartói között, mások meg attól féltek, mi kerülhet elő róluk a lezárt könyvekből.”

A kultúrát mindenképp vissza akarták venni, sok volt az egykori karhatalmista az állami rendezvényszervezőnél is. Az akkori félelmek annyira belénk ivódtak, hogy az én korosztályom tagjai olykor még mindig a hátuk mögé néznek.

Akad, aki szerint ma is diktatúrában élünk, vetette fel a kérdező.

Aki ilyet mond, az vagy pénzt kap érte, vagy nem is itt él. Ez több mint butaság. Ám az sem oldott meg mindent, hogy kiteljesedhettek az 1990 előtt korlátozott vagy megszüntetett szabadságjogaink. Akkoriban párttagság nélkül aligha lehetett érvényesülni.

Megjegyezte, olyan ember is akadt, aki „annak idején Moszkva nagy barátjaként vitézkedett, a rendszerváltozás után mégis miniszterelnök lehetett. Valójában ott maradt, ahol volt, »csak« irányt változtatott, s már a kapitalizmus letéteményeseként tűnt fel a közéletben. Csakhogy amit itt próbáltak az elején létrehozni, az inkább volt posztkommunizmus vagy rablás.”

Az interjúban arról is beszélt, hogy bár zenészként számos országba eljutott, egyszer sem jutott eszébe, hogy kint maradjon. Mindig örült, amikor hazatért, amihez a magyar konyha iránti rajongása is hozzátartozik.

Számára a hazaszeretet hazaszeretet az otthonhoz, a magyar kultúrához és az egészen egyedi anyanyelvünkhöz való ragaszkodást jelenti. A gyökereinket ezeken túl a család, a barátok és a helyi közösség adja, vélekedett.

(Borítókép: Demjén Ferenc Kossuth-díjas zeneszerző, előadóművész koncertje a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 2020. augusztus 24-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)