Magyarországon történetileg jóval nagyobb az állam szerepe a kultúrafinanszírozásban, mint a bolsevik uralom torzításait megszenvedő társadalomban vagy főleg Amerikában. Ezért az államnak el kell döntenie, melyik területre mekkora összeget szán – mondta Csák János kulturális miniszter a Kultúra.hu-nak adott nagyinterjúban.
Európában kiemelkedően sok állami forrást költünk a kultúrára. Csák János szerint ez helyes, hiszen rengeteg tehetséges, komoly képzelőerővel bíró ember tevékenykedik a területen. Azonban ezek a források szerinte kissé szétszaladtak. A pénzek külön alapokba kerültek, így nem rendelkeztek egységes áttekintéssel.
Első lépésben ezt kell áttekinthetővé tenni a kulturális szférában: mely terültre milyen források jutnak, és ezek hogyan oszlanak el. A széttagoltság miatt az eredmények összegzése, az utánmérés gyakran elmaradt. Pedig fontos látnunk, hogy az adott célokra fordított pénz hogyan hasznosul, egy-egy projekt hány látogatót vonz
– magyarázta.
A kulturális szolgáltatások megítélésénél a politikai mérce is szükséges, hiszen a demokráciában értékeket közvetítő pártok versengenek, és amikor megnyerik a választást, azon értékek érvényesítésére kapnak mandátumot – vélekedett Csák János, aki szerint ez a tágasabb kultúraértelmezés a mai kormányzat számára az Isten, haza, család. A politikának ki kell fejeznie az értékpreferenciáit, de emellett másnak is van létjogosultsága.
A finanszírozási rendszer átalakításáról korábban az Indexnek azt mondta, hogy újragondolják a művészeti területek közti felosztást. Most ott tartanak, hogy döntést kell hozniuk, hogy földrajzilag miként akarják elosztani a forrásokat – derül ki az interjúból.
Nyilván figyelembe kell vennünk, hogyan viszonyul egymáshoz a főváros és a vidék turizmusból származó bevétele. Ez befolyásolja a kulturális költéseket is, de hiszek abban, hogy van élet a metropoliszok pörgő életén túl is.
Az előadó-művészeti törvény újragondolásáról jelenleg a színházi szervezetekkel tárgyalnak – mondta el. „A kulturális minőség rangsorolása a szakmabeliek feladata, de a végső döntésekért a minisztérium és én személyesen vállalom a felelősséget.”
A mecenatúrára volt korábban egy korántsem hibátlan, de sokáig működő megoldása a színházi szcénának: a taotámogatás. „A személyi jövedelemadó Magyarországon 15 százalékra csökkent. Ugyanazokban a jövedelemkategóriákban Európa más részein 30-50 százalék az szja. Tehát az állam már allokált pénzt, csak nem címkézte fel.”
Hiszünk a szubszidiaritásban, döntsék el az állampolgárok, hogy mire költik a jövedelmüket. Ha megnézzük, hogy az szja-kulcs csökkentése mekkora összeget hagyott a háztartásoknál, kiderül, hogy ez egy óriási esély. Itt jön a szűken vett kulturális szféra lehetősége, hogy meg tudja-e győzni az embereket, hogy erre szánják a pénzt.
A lakosság hasonló nehézségekkel küzd, mint az állami intézmények. A gáz- és villanyárak emelkedése, az infláció sokakat hoz nehéz helyzetbe. Csák János úgy látja, hogy a háborús helyzet, a szankciók a veszélyek korát hozták el, ez az egész országnak nehézséget, remélhetőleg átmeneti nehézséget okoz, és folytatódhat a gyarapodás.
Eddig ha a kulturális intézmények szorult helyzetbe kerültek, hívták állam bácsit, aki – ha tehette – segített. Eljött az idő, hogy igyekezzenek megtalálni a potenciális fogyasztóikat
– fogalmazott a kulturális miniszter.
Hozzátette, beszélt a meghatározó állami kulturális forrásokat kezelő intézmények vezetőivel, és felajánlotta, hogy a hozzá beérkező, úgynevezett miniszteri keretre beadott kérvényeket rakják be egy közös döntési rendszerbe, amelynek jól körülhatárolt kritériumai vannak. Minden igénylőtől projekttervet kértek, a várt eredmény felvázolását, és egy szakmai bizottság bevonásával azt is meg tudják nézni, hogy a korábbi igények milyen sikerrel jártak.
Átlátható döntéseket akarok hozni. Eddig ez úgy működött, hogy a Nemzeti Kulturális Alap éppúgy támogatott könnyűzenei projekteket, mint a Petőfi Kulturális Ügynökség, a Szerencsejáték Zrt. vagy az önkormányzatok, és ezek az információk ritkán értek össze. Fogalmunk sem volt arról, hogy egy-egy projektre ténylegesen mekkora szubvenció jutott. Így megesett, hogy bizonyos kezdeményezések kiszorultak, mások pedig aránytalanul magas összeghez jutottak. Az állami támogatásokhoz ezentúl elvárásokat társítunk: a szakmai teljesítményen túl a mecenatúra bevonása és a jegyárbevételek növelése fontos tényező. A tervek szerint az idén már ilyen keretrendszerben működünk
– fogalmazott.
Mint azt az Index megírta, a szimfonikus zenekarok év végén meghúzták a vészharangot, hogy csak öt és fél hónapnyi többlettámogatást kaptak meg, koncerteket kellett törölniük. Arra a kérdésre, hogy remélhetik-e a tavaly elmaradt többletforrást, vagy kevesebb támogatásból kell gazdálkodniuk, így felelt: „Az említett összeget az év végén folyósítottuk a zenekarok számára.”
Az elmúlt időszakban olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy sok a színház, sok a szimfonikus zenekar. Ezzel kapcsolatban azt mondta:
Nem akarnak zenekarokat megszüntetni, színházakat bezárni.
Elmondta, az intézményvezetői posztokra kiírt pályázatokban hisz, a versenyben, ám a szabályozást egységesíteni kell. „Alapvetőnek tartom, hogy egy intézményvezető pályázatának elbírálásában olyanok vegyenek részt, akik szembesültek már hasonló kaliberű feladattal. Másrészt ha a kultuszminiszter szerint van hazai vagy akár külföldi rátermett ember, ösztönözheti, hogy pályázzon.”
A Magyar Állami Operaház főigazgatói posztjára kiírt pályázatot azért nyilvánították eredménytelenné, mert a két pályázót kevésnek találta. „Az Opera szimbolikus intézmény. Emiatt a minisztérium – pusztán technikai lebonyolítás helyett – az új kiírásban megfogalmaz egy jövőképet is. Ezt a kiírást angolul is megjelentetjük majd” – fogalmazott.
A rezsiköltségek emelkedése miatt számos intézmény tart zárva átmenetileg. Korábban azt mondta: 25 százalékos spórolást várnak tőlük, a fennmaradó többlet finanszírozásában pedig segítenek.
Amennyiben a bezárás segíti az intézményeket a 25 százalékos spórolás megvalósításában, akkor helyénvalónak tekintem a részleges bezárást. Amely intézmény ugyanakkor teljesíti a megtakarítást, annak a rezsivédelmi alapból a pénzügyminiszter kiegyenlíti majd az árnövekedésből adódó pluszköltséget. Képtelenség volna minden egyes esetben miniszteri döntést várni a bezárásról. Hozzáteszem, hogy az intézmények közt akadhatnak olyanok is, amelyeknek a pandémiát megelőzően alig volt látogatójuk. Ezeket a számokat feltétlenül átnézzük.
Megjegyezte, amikor tavaly bekérte az adatokat, kiderült, hogy az intézmények egy része nem vezeti rendesen a szükséges statisztikákat. Ezentúl az előírásokat be kell tartani. Ezzel együtt úgy látja, hogy az intézmények többségének élén felelősen gondolkodó, a létesítmények sorsát szívükön viselő vezetők állnak, akikkel nagyon jó dolgozni.
Tavasszal kezdődik a Színházi Olimpia, amely több mint hatmilliárd forintos állami támogatásból gazdálkodik. Hogy ennyire nehéz helyzetben mi indokolja egy ekkora volumenű fesztivál megrendezését, azt mondta:
Ha figyelembe veszi, hogy mikor indult útjára a Színházi Olimpia, most először van Magyarországon, és kit tudja, mikor lesz ismét, akkor a hatmilliárd forint több évtizedre elosztva már nem is olyan hatalmas összeg.
Több jelentős projektet zártak le tavaly: átadták a Magyar Zene Házát és a Népművészeti Múzeumot. Csák az évek óta zárva tartó Iparművészeti Múzeumról és a Közlekedési Múzeumról azt mondta: „Addig, amíg nem tisztázódik a helyzet – már említettük a gazdaságot sújtó nehézségeket –, ezeket a beruházásokat felfüggesztjük” – fogalmazott. Hozzátette: az Új Nemzeti Galériával kapcsolatban komoly vita van, de egyelőre nem született döntés.
Csák János szerint a magyar értelmiségnek olyan magas elvárásai vannak, hogy ahhoz képest minden csak az elviselhetőség határát súrolja. Úgy látja, hogy két csapdahelyzet adódhat: ha illúziókba ringatjuk magunkat és irreálisan magasra tesszük a mércét, vagy ha túlságosan alacsonyra. „Az egyik leggazdagabb magyar – barátként – felhívott, hogy egy zenekarért lobbizzon. Ám mikor rákérdeztem, hogy ha számára ilyen fontos ez az együttes, akkor ő mennyit áldoz rá a vagyonából, kiderült, hogy még a hangversenyjegyeket is ajándékba kapja. Értem, hogy egyszerűbbnek tűnik a miniszterhez fordulni, mint felelősséget vállalni. Szerintem ellenben az az igazságos, ha az elmúlt harminc év nyertesei értelmiségiként és vezetőként felelősséget vállalnak a saját kultúrájuk fenntartásáért, gazdagításáért.”
Vége azoknak az időknek, amikor majd az állam megoldja
– húzta alá a kulturális miniszter.
(Borítókép: Csák János 2022. július 23-án. Fotó: Kaszás Tamás / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
