Az hagyján, hogy szexszimbólum, de bestia típus, halálsugár és szivárvány is

Egy hollywoodi szinten jó szimatú újságíró, laptulajdonos Egyed Zoltán fedezte fel, amikor még csak bárokban énekelt, és az ő segítségével került színpadra is. A hétgyermekes kőbányai suszter lánya mentora tanácsára változtatta meg nevét is Kanczlerről Karádyra.

Sztárnak született

A színészmesterséget nem tanulta, hanem tudta. Első filmjét, az 1939-es Halálos tavaszt hónapokig nem lehetett levenni a magyar mozik műsoráról, őt magát pedig attól fogva szinte hisztérikus népszerűség övezte. Erotikusan búgó mély hangon előadott dalait, filmjeiben megformált és az újságok társasági híreiben megerősített „végzet asszonya” karakterét a legnagyobb sztárokhoz mérhető rajongás övezte.

Bajor Gizi, a korszak ünnepelt színésznője még az elsöprő sikerű Halálos tavasz előtt mondta az akkor még kezdő színésznőnek számító Karádyról:

„Az a fajtájú női típus, amely még magyar színpadon nem is volt. Százszázalékosan és legelsősorban az van meg benne, amit szerintem Hollywoodban Marlene Dietrichből szerettek volna kicsiholni. Bestia típus, halálsugár és szivárvány, mert minden fantasztikus és örvénylő, veszett és megható káprázása mellett gyerekes is, szóval a Nő… 

A legnagyobb jövőt jósolom neki.”

A történelem nem volt kegyes hozzá sem, viszonylag rövid ideig tartott diadalmenete, bár kilenc év alatt húsz film főszerepét játszhatta el. Az első baljós jelek akkor jelentkeztek, amikor 1942-ben a bíróság a zsidótörvények alapján bűnösnek találta, mert értelmiségi munkakörben alkalmazta titkárát, Réti Györgyöt. A szélsőjobboldali sajtó azonnal a „zsidótörvényt kijátszó” Karádyról kezdett el cikkezni.

A színésznő ebben az évben ismerkedett meg Ujszászy István vezérőrnaggyal, akivel később el is jegyezték egymást, bár Horthy Miklós kormányzó elutasította Ujszászy házassági kérelmét.

Ujszászy 1942 nyarától az Államvédelmi Központ vezetőjeként a magyar hírszerzés és kémelhárítás koordinálásáért felelt, és részt vett a Külügyminisztérium „kiugrási” csoportjának tevékenységében is.

A fasiszták megkínozták

Az ünnepelt színésznőt 1944 áprilisában tartóztatta le a Gestapo. Három hónapon keresztül vallatták, kínozták, éheztették, még a fogait is kiverték:

„A Zrínyi utcai főkapitányságon át a Gestapo börtönébe hurcolták az április 17-én éjszaka letartóztatott Karády Katalint. A kor sokat ünnepelt színésznője, filmsztárja Ujszászy István vezérőrnagy barátnője volt. Fogva tartásának indoka valószínűleg ez a kapcsolat lehetett, de Karádyt zsidók támogatása, mentése miatt is elfoghatták. A Gestapo Melinda úti bázisán rádióadó birtoklásával és kémkedéssel gyanúsították, bántalmazták. A Gyorskocsi utcában a poloskás, fapriccses 525-ös számú zárkában raboskodott” – írta Szita Szabolcs.

Akkor Ujszászy barátai segítségével kiszabadult, de 1944 decemberében a nyilasok megtalálták és elhurcolták, végül sikerült megszöknie. Gömöri János visszaemlékezései szerint, aki szintén a halál karmából kiragadott gyerekek között volt,

Megvesztegette a nyilas kísérőket, majd a gyermekeket saját városmajori villájába vitte.

A kommunisták betiltották

Az orosz megszállás során Ujszászy fogságba esett, és háborús bűnösként kezelték. Még élt, amikor Karády Katalinnak azt mondták, hogy életét vesztette. A színésznő hónapokon át tartó súlyos depresszióba esett, ami valószínűleg közrejátszott abban, hogy negyvenöt után már nem sikerült  visszatérnie a filmvászonra és tartósan a színpadra sem. Az is tény, hogy a Horthy-korszak ünnepelt sztárját nem kényeztették el szerepajánlatokkal, és régi filmjeinek vetítését is betiltották.

1951-ben embercsempészek segítségével hagyta el az országot. Két év után Európából Brazíliába költözött, majd New Yorkban telepedett le, ahol sikeres kalapszalon tulajdonosaként élte életét.

Magyarországon a hetvenes évek második felében lángolt fel újra a Karády-kultusz. Erdős Péter 1979-ben jelentette meg a válogatott dalait tartalmazó nagylemezt, amiből csaknem ötszázezer példányt adtak el.

Karády Katalin hamvai a Farkasréti temetőben nyugszanak, de életében nem tért vissza Magyarországra.

(A szövegben szereplő idézetek, forrásszemelvények Lips Adrián: A „(be)tiltott” és az elbeszélhetetlen című tanulmányában szerepelnek.)

(Borítókép: Karády Katalin (Budapest, 1910. december 8. – New York, 1990. február 8.) színésznő, énekesnő. Fotó: Várkonyi László / MTI)