Pakosz Anna munkásságát már évek óta követi az Index, most pedig az utolsó hazai kiállítására is ellátogattunk. Persze nem a legutolsóra, hiszen Anna nem vonul vissza, csak el: márciustól másfél évig Angliában dolgozik majd. A magyar festőnő Tracey Emin, a kortárs művészet egyik legkiemelkedőbb alkotójának ösztöndíját nyerte el.
Aki február 15-én este elsétált a Bródy Sándor utca 36. előtt, azt hihette, egy világsztár tartózkodik a DOXA művészeti műhelyben: az apró kiállítótér zsúfolásig megtelt látogatókkal, a bejárat előtt pedig szintén több tucat ember várta a bebocsátást. Nem világsztár járt ott, „csak” egy magyar művésznő kiállításmegnyitója zajlott – igaz, Pakosz Anna neve már korunk legbefutottabb hazai művészei mellett szerepel.
Anna és Methana „szerelme” úgy kezdődött, hogy a művésznő a görög félszigeten élő Steiner Kristóf és férje, Nimrod macskáira vigyázott. A gyéren lakott, aprócska szigeten a kisállatok gondozása mellett természetesen az alkotásnak is szentelt némi időt: a kiállításon megtekinthető képek mind Methanán készültek. Tavaly novemberi látogatásakor egy performatív munkával is kísérletezett. Hét napon keresztül, bekötött szemmel hímzett, az alkotói folyamatot pedig egy barátnője fel is vette: a videót és a hímzett alkotást szintén kiállították a Bródy Sándor utcában.
Naponta egy órát hímeztem, és egy naplóba jegyeztem le az aznapi gondolataimat. Érdekes, hogy egyáltalán nem volt sikerélményem. Míg a képeknél vizuális céllal alkotok, a hímzés teljesen absztrakt, folyamatorientált élmény volt. Az egy hétig tartó rituálé közben sokszor felmerült bennem, hogy miért csinálom ezt, aztán rájöttem, hogy így szeretnék az örökségemhez kapcsolódni, hiszen nagymamám és dédnagymamám is varrónő. Szerettem volna a nagymamámat is bevonni a projektbe, végül közösen kezdtünk el egy hímzett alkotást. A kiállítótérbe végül a vele elkezdett kép, valamint a performance folyamán elkészült tárgy egymás alatt, fedésben helyezkedik el
– mondta az Indexnek az művésznő.
Anna szerette volna bemutatni az érdeklődőknek methanai munkáit, mielőtt márciusban Angliába utazik. Korábban soha nem volt még olyan kiállítása, ahol a festményein kívül más alkotásokat is láthatott volna a közönség. A Mucsi Emese kurátor által tető alá hozott kiállítás azonban ebből a szempontból rendhagyó.
„Kezembe vettem a vásznat, aminek eddig csak a felületével érintkeztem. Sokkal intimebb volt ez az alkotói folyamat” – fogalmazott az általa meditatív tevékenységként is felfogható élményről.
Hímzés közben nemcsak az alkotásra, de a tudatállapotára is odafigyelt, aztán elkezdett gondolkozni, habár, mint mondja, sokszor nem is tudta, pontosan min vagy miért gondolkozik, mit csinál, mi ennek az egész folyamatnak az értelme. A költői kérdésekre ott a válasz Anna naplójában, amit szintén kiállítottak.
A természet szerves része a munkásságának, és ez a methanai művek esetében sem volt másképp. Néha csak a környezet apró zajait hallotta maga körül, máskor emberek szakították félbe elmélkedését. Az egyik helyszínen például a telek tulajdonosa is megjelent, és rácsodálkozott a bekötött szemmel hímző nőre.
Görögül beszéltek hozzám, de gondoltam, nem fogom abbahagyni. Furcsállták, de nem lett belőle probléma
– mesélte nevetve az alkotó, aki kiemelte: nagyon hálás barátainak, Steiner Kristóféknak, amiért élvezheti az otthonukat, valamint hogy ennyit utaznak, így Anna mindig más-más évszakban térhet vissza a félszigetre. Szereti megtapasztalni a helyiek szezonális tevékenységeit, például a vetést vagy a szüretet.
A performance alatt a hatalmas vásznat és a fonalakat még a tenger közepére is magával vitte.
Kezében a szatyorba csomagolt szőttessel beúszott a vízbe, kiült egy kis sziklára, és alkotott. A fonal néha beleesett a tengerbe, de Annát semmi nem akasztotta meg a folyamatban: vizes fonállal dolgozott tovább. Mint mondja, a performance lényege az volt, hogy megtapasztalja, milyen a pillanatban létezni, a pillanatot megélni, a pillanat örömét megtalálni.
A hímzés mellett a kiállított festmények is a görögországi tartózkodás lenyomatai, a festőnő munkásságának ékes darabjai. A képeken feltűnnek Anna kedvenc témái, a nők, illetve a természet is. A szigetből áradó boldogság és nyugalom kézzel tapintható a képeken, a harmónia átjárja az összes művet. A methanai élmény kétségkívül segített a művésznőnek rátalálni és ráhangolódni az útra, amelyen most jár.
(Borítókép: Pakosz Anna a kiállításmegnyitón. Fotó: Németh Kata / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
