A Kossuth-díjas művész rájött, hogyan teheti jobbá százezrek életét

A program apropóját egy már jól bevált, működő példa szolgáltatta. Az nevezetesen, hogy Snétberger Ferenc még a múlt század kilencvenes éveinek elején gitáriskolát alapított Berlinben. Mindezt az olyan nehéz helyzetben élő, tehetséges roma gyerekekért tette, akiknek nem volt lehetőségük zeneiskolában tanulni.

Magyarországon 2011 júniusában nyílt meg Felsőörsön a Snétberger Zenei Tehetség Központ. Ez évente 60-65 hátrányos helyzetű tehetséges fiatal számára 12 héten át tartó zenei képzést biztosít, az egész tanévet átfogó mentorprogram egészít ki. A programot a Nemzeti Tehetség Központ a Snétberger Alapítvány együttműködésével valósítja meg.

2011 óta összesen 900 jelentkezőt hallgattunk meg, közülük több mint háromszázan el is végezték a kurzusokat

– mondja Snétberger Ferenc. A képzés hasznosságát nem csupán az mutatja, hogy remek lehetőség arra, hogy a tehetségek megtalálják a maguk útját, de minden negyedik végzett diákot felvettek közép- vagy felsőfokú oktatási intézménybe.

A Snétberger programban végzett diákok közül sokan ma is az iskola munkáját segítik – már tanárként, tanársegédként –, vagy állami zeneiskolában tanítanak, jazzformációk tagjai, klasszikus zenei művészek.

A képzés nyáron 6 hétig, ősszel és tavasszal 3-3 hétig tart, igazodva az iskolai szünetekhez. Szükség esetén hétvégenként felvételi előkészítőt tartanak Budapesten.

Hálát adva a sorsnak

A Snétberger Alapítvány 2021-ben Budapesten alakította ki új központját. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Velux Foundation támogatásával egy professzionális stúdióval és próbateremmel kiegészített közösségi és oktatótér jött létre.

Az új, Bacsó Béla utcai központ elsősorban a felsőörsi alapképzést elvégző diákok továbbtanulását, zenei karrierjének elindítását biztosítja. A program gerincét felvételi előkészítők, mesterkurzusok mellett próbák, koncertek és stúdiófelvételek adják.

Lakatos Béla klarinétművész Kárpátalján nőtt fel. Családjukban sok generációra visszamenőleg volt zenész, de Béla gyerekkorában senkit nem látott és hallott muzsikálni. Neki eszébe sem jutott volna, hogy a zenei hangokkal mélyebb barátságba kerüljön, viszont sokat játszott együtt szomszédban élő barátjával, aki testvérével együtt a munkácsi zeneiskolában is tanult. Lakatos Bélának megtetszett a zenélés, kedvet kapott a tanuláshoz. De ekkor még nem sejtette, hogy neki is ez lesz majd az útja.

Béla testvérével szeretett volna a barátaival együtt a zeneiskolába járni, ám sokszori jelentkezés után is elutasították őket. Barátjának édesapja azonban együtt járt általános iskolába az ungvári zeneiskola igazgatójával. Látva Béláék elszántságát, bement az iskolába, és csak annyit kért, adjanak lehetőséget a Lakatos testvéreknek.

Így került Béla közelebbi ismeretségbe a klarinéttal, amely azóta elválaszthatatlan hű társa. Büszkén mutatja hangszerét, mosolyogva meséli történetét, hálát ad a sorsnak, hogy napvilágra hozta a benne rejlő tehetséget.

Naponta legalább hat órát gyakorlok, mert a tehetség ajándék, ám könnyen elhervad, ha nem ápoljuk minden áldott nap

– mondja Lakatos Béla, aki ma már mentorként is dolgozik a Snétberger programban.

Mellette a Kossuth-díjas Snétberger Ferenc mosolyogva mondja, neki utoljára két napja volt a kezében a gitárja. Rengeteg volt a dolga, de egyre izgatottabban várja a pillanatot, hogy újra kézbe vegye hangszerét.

Kezdődnek a meghallgatások

Miután a varázsszavak elhangzanak, fel is pattintja a gitártokot, előveszi a hangszert, tekintetével végigsimogatja, leül, és átszellemülten játszani kezd. Apró, halk akkordokkal indít, lehunyt szemmel, mosolyogva indítja ujjait a húrokon. Pillanatok alatt születik a csoda. Az egyik hosszabb futam után Ferenc keze megáll, ránk néz, és elmosolyodik. Együtt idézzük fel a Liszt Ferenchez kötődő anekdotát, mely szerint a mester egykor azt mondta, ha egy napig nem gyakorol, azt megérzi, ha két napig, akkor a kritikusai, ha pedig egy hétig, akkor a közönség is meghallja. A legmagasabb művészet csak a folyamatos szinten tartás és fejlődés mellett születhet és élhet igazán.

Az első budapesti meghallgatásokat 2023. február 25-én tartják, a Snétberger program 13. évfolyamának kurzusai pedig idén nyáron kezdődnek a felsőörsi központban. Most is olyan tehetséges, hangszeren játszó vagy énekes fiatalokat keresnek, akik már elmúltak 12 évesek, de még nem töltötték be a 22. életévüket. A programra a határon túl élő fiatalok jelentkezését is várják.

A képzés a Nemzeti Tehetség Programnak köszönhetően ingyenes. A 12 hetes jazz- és klasszikus zenei képzés diákjai normál iskolai tanulmányaik mellett vesznek részt a képzésben, és sem a kurzus alatt, sem azt követően nem engedik el a kezüket, munkásságukat mentor kíséri.

Tudom, milyen háttérből érkezik hozzánk a legtöbb fiatal: Salgótarjánban én is így nőttem fel, szegénységben, nélkülözésben. A tehetség viszont hatalmas adomány. Akik képesek folyamatosan, szorgalommal fejlődni, olyan jövő elé néznek, amely számos lehetőséget kínál. Számunkra a legnagyobb öröm látni azt, hogy akik egykor kisgyerekként tőlünk kaptak lehetőséget, fiatal felnőttként szárnyalnak, zenei pályán vannak, megállják a helyüket a világ bármely színpadán

– foglalja össze a program lényegét Snétberger Ferenc.

Más megközelítés kell

Ehhez azonban sok ilyen és hasonló, a romákat felzárkóztatni akaró program is szükségeltetik. Így látja ezt Forgács István roma szakértő is, aki lapunknak azt mondta, hogy ma már más megközelítésre is szükség van, ám a sikeres társadalmi felzárkózásban továbbra is kiemelt jelentősége lehet a kultúrához kapcsolódó tehetséggondozásnak.

Ez azt jelenti, hogy a klasszikusnak vélt, a szakértő szerint sokszor akár túlságosan is erőltetett cigány kultúra, illetve az ahhoz való belső és külső megközelítés akár meg is változhatna a jövőben.

Meggyőződése, hogy a cigány kultúrának is megvannak a maga unalomig ismételt klasszikus, betokosodott elemei: ló, tűz, cigánykaraván, vándorlás, szabadságvágy, kosárfonás, rózsás szoknya, hegedű, cimbalom, nők és férfiak klasszikusnak vélt szerepei, amelyeknél a hazai cigány közösségek messze több saját belső folklórral bírnak, miközben az elmúlt két évtized bőven kínált progressziót ezen a téren is. Csak azok eddig nehezen fértek bele a cigányokról kialakult képekbe, véleményekbe, ábrázolásokba. Akár az irodalomban, akár a filmművészetben, akár a képzőművészetben. 

Ezen mindenképpen változtatni szükséges, túl kell lépni azon, hogy több száz éves tabusított kultúrát hurcol magával közel egymillió ember, miközben jelentős többségük érdemben egyáltalán nem is ismeri azt, vagy rosszul, borzasztóan szűk dimenziókban találkozik vele

– mondja Forgács István.

Hozzáteszi: a kultúra ma már nemcsak a klasszikus hagyományőrzést, hagyományok ápolását jelenti, hanem új elemeket is hoz, és ezt leginkább a mostani fiatalok alakíthatják. Mindez kihathat arra is, hogyan legyen eredményes a tehetségek megtalálása és gondozása.

• Legyen nyitott a többségi társadalom, a cigány közösségek összessége az új megközelítésekre;
• kellenek a popkultúrához kapcsolódó újszerű elemek;
• igazodni kell az internetes közösségi platformok által előidézett változásokhoz;
• meg kell értetni a cigány közösségek és cigány családok szintjén azt, hogy a kultúra egyben művelődés is, amellyel önmagukért is tehetnek

– véli Forgács István, aki reményt keltőnek tartja azokat a kormányzati szándékokat és törekvéseket, amelyek a társadalom alsóbb csoportjai számára is könnyebb és szélesebb hozzáférést biztosítanának a kultúrához, növelnék az olvasási kedvet, valamint esélyt kínálnak arra, hogy saját kezdeményezésekkel maguk is segítsék a helyi, térségi és nemzeti kultúra ápolását, bővítését.

A roma szakértő kérdésünkre elmondta, hogy ez a megközelítés a tehetségeket is könnyebben megmutatja, s mindez a hátrányos helyzetű családokban segíthet a szociokulturális hiányok csökkentésében. Ez pedig eredményesebb szocializációt, óvodai nevelést és iskolaérettebb gyerekeket jelent. Mindez segítheti a jobb oktatási eredmények elérését, azt követően pedig a romaügyi szakértő által mindig is kiemelt jelentőséggel bíró gazdasági alapú társadalmi felzárkózást.

Az újraértékelt, újszerűen meghatározott roma kultúra, illetve annak újszerű megközelítése és a mindennapokban való megélése segíthet összetartóbb, felelősebb cigány családokat és cigány közösségeket teremteni. Visszaszoríthatja a családon belüli erőszakot, alkalmas lehet a drogfogyasztás elleni fellépésre, és segíthet a cigány fiatalok iskolai lemorzsolódásának csökkentésében is

– mondja Forgács István.

(Borítókép: Snétberger Ferenc. Fotó: Papajcsik Péter / Index)