Szökőévben született, megszökött a pokolból, és a szökőár sem bírt vele

A magyar paródia történelmének kimagasló tanítómesteréről kedves barátja, a szintén zseniális Kellér Dezső azt mondta, hogy az „összes libáival együtt szereti”. Nem véletlenül cserélte össze a h betűt az l-lel, hiszen Markstein Bertalan, József apukája egy időben baromfikereskedésből tartotta el családját, majd vendéglőt nyitott. A későbbi Alfonzó pályafutása halott libák és egyéb konyhakész szárnyasok között indult apja éttermében.

További karrierjét szülői nyomásra kereskedelmi iskolában igyekezett megalapozni, de közben belekóstolt a cirkusz világába is a ligeti vurstliban.

Pofonok közt táncolva

Mint az Ide figyeljenek emberek!/ Hogyan lettem humoralista? című önéletrajzi könyvében is olvasható, kereskedelmi karrierje már az iskolában véget ért, mert a duzzadó izmú kamasz visszaadta a kapott pofont egyik tanárának.

Némi pofozkodást autószerelő-tanoncként sem tudott elkerülni, de ott legalább kivárta, míg megkapta a sikeres szerelői alapképzést igazoló bizonyítványt.

Következő sorsfordító pofonjait már Párizsban osztotta ki, ahol egy ideig a Renault-gyár autószerelő részlegét erősítette. A nyelvet jól megtanulta, de az önuralmon még dolgoznia kellett, mert amikor megunta kollégái vicceit, megint eljárt a keze.

Hazatért Pestre, sportolt, dolgozott, és a bunyóval se hagyott fel, igaz, már legálisan és pénzért csapkodta földhöz ellenfeleit.

Egy darabig táncolt is, mert ahhoz is értett,

Később lányokat emelgetett a porondon és egyéb színpadokon. Mire veszélyesen elöntötte Európát a nácik faji felsőbbrendűségi kultusza, már a varietévilág egyik neves untermannja volt, míg az übermenschmániások el nem űzték onnan.

Táncos és artista lett Pesten, majd Kairóban, addigra már jól beszélt franciául és angolul, Egyiptomban az arab is ráragadt. Hogy ezen kívül mi minden történt még vele Afrikában és egyéb helyeken, arról Sztankay Ádám kiváló portréjában rengeteg további érdekes részlet szerepel. Mi itt jegyeznénk meg, hogy életében öt idegen nyelvet sajátított el.

Törökországban turnézott az 1938-as földrengés idején, melyet a tengerparton pusztító cunami súlyosbított. Csodával határos módon megúszta a szökőárt, majd felajánlotta gázsiját a természeti katasztrófa károsultjai számára, és fizikailag is részt vett a mentésben.

A nyilasok se tudták megölni

Hazatérve, Pesten a legjobb kabarékban lépett fel, de zsidó származása miatt élete egyre nagyobb veszélyben forgott. A háború miatt már ellenséges csengésűvé vált a Joe Stan művésznév, ezért váltott, és azontúl Alfonso, majd Alfonzó néven szerepelt a plakátokon, melyet az akkoriban elhunyt spanyol király ihletett.

A munkaszolgálatot így sem kerülhette el, hetekig lövészárkot ásattak vele, majd a Rókus kórházba került hallottszállítónak. Később bevagonírozták, egy ukrajnai lágerbe került, ahonnan gyalogmenetben hajtották őket tovább. Túlélte, hazaszökött, itthon bujkált a nyilasok elől, kis híján a Dunába lőtték, de egy rajongója kimentette a halálmenetből.

Feleségét is elhurcolták. A háború után azt a hírt kapta róla, hogy halott. Újra a színpadon állt, amikor megpillantotta a nézőtéren a csontsovány asszonyt, leánykori nevén Weisz Annát. Sírva, de befejezte a jelenetet, és csak utána ölelte át elveszettnek hitt szerelmét.

Az egykori pankrátor és artista olyan művészekkel lépett fel a Vidám Színpadon, mint Komlós Vilmos, Salamon Béla, Kellér Dezső, majd szokásához híven onnan is kirúgatta magát, bár ezúttal senkit se pofozott fel.

Ezután az Operettszínházban kapott főszerepeket, ahol hiába lehetett Honthy Hanna partnere, nem érezte otthon magát. Az ő igazi világa a paródia volt.

Az 1956-os forradalom idején épp a Szovjetunióban turnézott, ahol fényképekkel is igazolt barátságot kötött Arkagyíj Rajkinnal, a legendás szovjet konferansziéval és humoristával.

Valami van, de nem az igazi…

– mondogathatta magában, amikor egy magyar artistacsoporttal ismét nyugatra tévedt.

Belgiumban kezdetben nem volt egyszerű dolga, eleinte nem értették a vicceit, de azért sikerült összeismerkednie a legmenőbb francia komikusokkal, sőt a világhírű gall rendező, Jacques Tati egyik filmjében is dolgozhatott.

Aztán mégis hazatért, és itthon írt parodistaként színháztörténelmet.

Ványadt bácsitól az elátkozott fagyiig

Fergeteges paródiát készített például Csehov alapján Ványadt bácsi címmel Szemes Marival és Raksányi Gellérttel. Fiával, Markos Györggyel, aki saját jogán is műfajteremtővé vált a magyar kabaréban, máig emlékezetes zenekari paródiát vittek színre.

Országos népszerűségét saját show-műsora mellett hagyományos televíziós és filmes szerepei is megalapozták. Leghíresebb alakítása Bagaméri, az elátkozott fagylaltos a Keménykalap és krumpliorr című ifjúsági klasszikusban, de ezen kívül is több tucat magyar mozi- és televíziós filmben tűnt fel kisebb-nagyobb szerepekben, sokat szinkronizált és rengeteg kabaréjelenetben nevettette meg a nézőket és a rádióhallgatókat.

A huszadik század második felének egyik legnépszerűbb magyar előadója, vagy fia, Markos György meghatározása szerint „a Magyar Népköztársaság – szóra sem – érdemes művésze” 75 éves korában halt meg. Nemigen kényeztették el szakmai kitüntetésekkel, de egy egész ország szerette. Kvízünkkel kipróbálhatja, mire emlékszik ma egy kivételes művész rendkívüli életéből, aki nem is olyan rég milliók kedvence volt. 

(Borítókép: Markos József. Fotó: Hámor Szabolcs / MTI)