Egyszer csak életre kelt, és megszólította

A kötetbemutatón egyebek mellett kiderült, hogy Izsó Zita és testvére, Nóra sokadik alkalommal jegyeznek közös művet, egyebek mellett színdarabot is. Gyerekkorukban sok időt töltöttek együtt. Innen ered, hogy jól tudnak együttműködni, egymás gondolatait továbbgondolni.

Zoltán Áron elmondta, rá a költőnő A tengernek háttal című verse gyakorolta a legnagyobb hatást. Amikor olvasta, egyszer csak azt érezte, hogy a kötet egyes szám második személyben beszél hozzá. „Életre kelt, és megszólított” – fogalmazott.

Izsó Zita azt mondta, verseiben mindenkit és senkit sem szólít meg. Gyakran ír olyan verseket, amelyek nem vele történtek meg, de valamilyen módon kapcsolódni tud. Arra is volt példa, hogy férfi álnéven írt verseket. A kitalált szerzőt Karádi Mártonnak nevezte el. A műveket szépirodalmi folyóiratok is közölték, például az Élet és Irodalom és a Holmi (1989 és 2014 között létezett – a szerk.).

Vannak olyan nyelvek, mint a latin vagy a cseh, amelyben fontos, hogy nő vagy férfi mondja. A magyarban ez nincs így. És amikor a fordítók megkérdezik, van, hogy én sem tudom megmondani, hogy férfi vagy nő beszél

– fogalmazott Izsó Zita.

Mindegyik vers önálló univerzum

Zoltán Áron, a Vígszínház színművésze volt korábban az arútluK podcast vendége. Akkor többek között az általa elindított VerShaker YouTube-csatornáról kérdeztük: mitől nem lesz modoros egy költemény előadása, mit adnak nekünk a versek?

Elmesélte, hogy a versmondás nagy felvirágzása az 1960-as, 70-es évek tájékára tehető. A témában legutóbb Gáti József írt tankönyvet, azelőtt Ascher Oszkár, őelőtte pedig Ódry Árpád tette ezt, de a versmondás stílusa sokat változott az idők folyamán.

„Amit Ódry csinált, az ma sok szempontból inkább vicces, mint komolyan vehető, de ha meghallgatjuk Ady Endre Sírni, sírni, sírni című versét az ő előadásában, akkor először nevetünk, aztán elkezdünk borzongani.” Megjegyezte, hogy Gáti tanítványa Hegedűs D. Géza volt, aki pedig az ő mestere.

Hegedűs D. Gézától kaptam meg azt, ami az elmúlt évszázadokban érlelődött a magyar előadó-művészet versmondás kategóriájában.

Minden vers más, mindegyik önálló univerzum, nincs általános képlet, fogalmazott. Hozzátette: minden művel el kell tölteni bizonyos időt. Amíg az egyikkel éveket, addig a másikkal napokat vagy órákat, és a belefektetett idő után a vers szépen megnyílik a versmondó számára.

(Borítókép: Izsó Zita. Fotó: Kaszás Tamás / Dívány)