A rajongói annyira óvják Selena Gomezt, hogy ezzel teszik tönkre

Az elmúlt időszakban újra háborog a tenger Selena Gomez körül, és a hullámokat egyértelműen saját rajongói kavarják. Minden akkor kezdődött (újra), amikor az év elején több fürdőruhás fotó látott napvilágot a fiatal énekesnőről. Ezekre a lesifotókra elég negatív sajtóvisszhangot kapott, hiszen a 30 éves énekesnő maga mögött hagyta kislányalakját, és élete jelen szakaszában nem nádszálvékony. Úgy tűnik, 2023-ban még mindig felfoghatatlan sokak számára, hogy a test változik, és hogy a kórosan sovány sokszor pontosan azt jelenti, amit, nem pedig azt, hogy szép.

A fotókkal és a kritikus visszajelzésekkel egy időben Hailey Baldwin feltöltött TikTokra egy videót, amelyről többen úgy gondolták, hogy kárörvend Selena Gomezen. Bár ez valószínűleg épp nem volt igaz (Baldwin szinte azonnal eltávolította a videót a profiljáról, gyaníthatóan azért, hogy ne legyen ebből félreértés vagy felesleges balhé), a rajongók azonnal legurították a havas hegyoldalon az első teória-hógolyókat, amelyek

Jelen pillanatban Selena Gomez elég népes rajongótáborának nagy százaléka szinte hadjáratot folytat Hailey Bieber ellen, és a vélt szerelmi háromszög szereplőinek összes megnyilvánulásában – vagy épp hallgatásában – jeleket és üzeneteket vélnek felfedezni. Selena Gomez mérsékelte is közösségimédia-felületein a jelenlétét, arra hivatkozva, hogy ő már túl öreg ehhez.

Az egészben ami igazán különös, hogy milyen heves érzelmeket vált ki emberek tömegeiből a millió különböző teória, amely elárasztotta az internetet Baldwin vélt vagy valós abuzív viselkedéséről. Ez valószínűleg Selena Gomez tavaly év végén megjelent dokumentumfilmjéhez vezethető vissza, amelyben a fényűzés helyett a sztár a törékeny pillanatait mutatta meg. Ez annyira jól sikerült, hogy rajongói feltehetően saját feladatuknak érzik megóvni Gomezt minden további fájdalomtól. Ám a túlzott szeretet is fullasztó.

Pedig ártatlanul indult

Egy dokumentumfilm akkor jó, ha a forgatás organikusan alakul. Amikor az alkotók nem félnek az első terveket teljesen a hátuk mögött hagyni. Selena Gomez My Mind & Me című dokumentumfilmje szerencsére nem ragadt le a kiindulási pontnál, hanem együtt alakult és változott fő témájával, azaz magával Selena Gomezzel. Bár eredetileg a fiatal énekesnő turnéjáról készült volna a film, a végeredmény sokkal fontosabb lett:

Léteznek azok, akiknek valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva tragédia lengi be az aurájukat. Hollywoodban több ilyen csillag is ragyogott: Brittany Murphy, Marilyn Monroe vagy akár Robin Williams. Az előbb említett három személyben közös, hogy áradt belőlük a kedvesség, szomjazták az emberek szeretetét, ám mosolyuk mögött mindig szomorúság lapult. Selena Gomezben is megtalálható ez a fajta melankólia. Talán azért is kedveljük ezeket a fajta sztárokat, mert könnyű velük azonosulni. 

Ugyanis Gomez dokumentumfilmje elég súlyos lett, kifejezetten nyomasztó nézni, még úgy is, hogy rengeteg részletet nagylelkűen kihagytak a filmből. Nincs benne valódi happy end, de pont ezért jó. Hiszen mind a mentális betegség, mind az autoimmun betegség – amelyben Selena is szenved – egy életre szól. Meg kell tanulni együtt élni a tünetekkel, elfogadni és abból az állapotból kihozni a maximumot, megtalálni az egyensúlyt, majd törekedni ennek megőrzésére. De idáig eljutni nem leányálom.

Mivel eredetileg Gomez második szólóalbumjának turnéjáról szólt volna a film, így 2016-ba kalauzolnak minket vissza az elején. A Revival Tour indulása előtti egyik utolsó ruha- és zenei próbán már látszik, hogy az énekesnő vállát fájdalmas teherként nyomja a megfelelési kényszer. Első pillantásra úgy tűnik, mintha csak a közhelyekből megismert primadonnaattitűddel lenne dolgunk, amikor Gomez arra panaszkodik, hogy teste nem nőies, nem érzi magát elég jónak, fél, hogy csalódnak benne, és sosem növi ki a Disney-színész-megítélést.

Ám ahogy egyre többet beszél, annál jobban érezhető, hogy nem felszínes panaszkodásnak lehetünk tanúi. Selena Gomez már akkor megfogalmazza, hogy úgy érzi, a saját fejébe van zárva, és nem tud szabadulni önszabotáló negatív gondolataitól. 

Nem tudhatjuk, mi jár a fejében

A film első fele főként azt a gondolatot erősíti, hogy nem tudhatjuk, kinek mi van a fejében, ki mivel küzd. A hétköznapokban legtöbbször úgy hozunk ítéletet bárki felett, hogy fogalmunk sincs arról, mi zajlik az életében, lelkében, testében. Ezt senki sem írja a homlokára, cserébe mindenkinek a feladata megfelelő érzékenységgel viseltetni másokkal szemben.

Selena Gomez a turné alatt annyira leépül mentálisan, hogy gondolatban már megfordul a fejében az öngyilkosság is. Majd amikor egyik asszisztense észreveszi, hogy az énekesnő tekintetében már nincs semmi, csak üresség, akkor a stáb úgy dönt, hogy 55 koncert után leállítja a turnét. Gomez pszichiátriára kerül, ahol bipoláris depresszióval diagnosztizálják, ami természetesen megrémíti Selenát, de legalább már nevén tudja nevezni az addig arc nélküli ellenfelét.

Mindezzel párhuzamosan Gomezt még a 2010-es évek elején diagnosztizálták lupusszal, 2015-ben állt ki betegségével a nyilvánosság elé, 2017-ben pedig vesetranszplantáción esett át. Ezenkívül van egy olyan jelenet is a filmben, amikor kiderül, hogy Gomeznek mindig kell hogy legyen a közelében egy vérnyomásmérő, mert a stressz, a különböző gyógyszerek és minden egyéb hatására olyan magas vérnyomással küzd, hogy fennáll nála a stroke-veszély is.

A film 2016 után legközelebb 2019-ben forog, és folyamatosan azt várjuk, hogy az énekes-színésznő jól legyen, de ez csak a hollywoodi történetekhez szokott szemünk miatt van. Egy fikciós filmben a dramaturgia valóban így alakulna, de a dokumentumfilmek – jobb esetben – a valóságot tükrözik. Selena láthatóan jobban van, tanulja magát és a betegségeit kezelni, meghúzni a határokat, és keresi az útját, de nincs jól. Miközben folyamatosan fejlődik, és próbálja saját hibáit, rossz döntéseit, problémáit olyan tanulsággá fordítani, amely akár másokon is segíthet.

Van egy jelenet, amikor arról beszélnek, hogy kiáll a nyilvánosság elé, és felvállalja bipoláris depresszióját. Csapata biztosítja támogatásáról, ám felhívják az énekesnő figyelmét, hogy ez a vallomás onnantól kezdve könnyen tematizálhatja vele kapcsolatban a közbeszédet. Selena elgondolkodik, majd arra jut, hogy ha a zene- vagy filmiparban valaki ezért nem akar majd vele dolgozni, azokkal valószínűleg ő sem szeretne, cserébe nyilvános kiállásával pontosan tudja, hogy rengeteg embernek segíthet. És segít is.

A vágás sajnos nem segíti a dramaturgiát, és főleg az utolsó negyedórából érződik, hogy beütött a pandémia, és hirtelen, koncepció nélkül lett lezárva a film.

A dokumentumfilm végén a kisugárzásából nem tűnik el az árnyék. A színész-énekes a betegségei és tapasztalatai miatt is olyan típus, aki rengeteget örlődik, töpreng, agyal, gondolkodik, és rágja magát. De igénye van a békére.

A forgatás óta évek teltek el, és a közösségi médiában továbbra is minden megnyilvánulása próbálja pozitív irányba terelni a közbeszédet, a viselkedést, az egymáshoz való hozzáállást. Ezért olyan tragikus, hogy bár rajongói valószínűleg csak féltik az énekest, mégsem úgy viselkednek (persze nem mindenki, csak egy hangos kisebbség), mint amit Selena Gomez képviselni próbál. 

Legutóbb Instagram-felületén osztott meg magáról egy fiatalkori képet, a poszthoz többek között azt írta, hogy „kedves fiatalkori énem, ne félj segítséget kérni”.

(Borítókép: Selena Gomez 2022. november 2-án. Fotó:  Axelle/Bauer-Griffin / FilmMagic / Getty Images Hungary)