Még mindig nincs együttműködés az Opera és a Táncművészeti Egyetem között

Fodorné Molnár Márta az Indexnek arról is beszélt, hogy 

• a szakma mennyire figyeli a végzős hallgatók vizsgáit;
• most milyen a táncművészek és az Operaház főigazgatójának viszonya;
• hol tartanak az első Budapest Ballet Grand Prix-t szervezési munkálatai;
• hogyan működik az MTE a modellváltás óta;
• hogyan éli meg az intézmény a rezsiválságot.

Nemrégiben volt a végzős hallgatók záróvizsgája. Mihez hasonlítható egy ilyen megmérettetés egy táncművész életében?

A záróvizsga két nagy részből áll. Az egyik az egyetem színpadán zajlik, ahol a hallgatók elsősorban a technikai tudásukról adnak számot, a másik pedig július elején lesz az Operaházban, amikor különböző műveket fognak bemutatni, ahol a technikai tudásuk mellett a művészi teljesítményük is nagy hangsúlyt kap.

A szakma mennyire figyeli?

Nagyon. Mivel ez a vizsga nyilvános, így a meghívottak között nemcsak a hazai táncélet szakemberei és együttesvezetői jelentek meg, de külföldről is jó páran. Maga a vizsgabizottság 22 fős, nemzetközi művészeket is soraiban tudható grémium volt. A hallgatók életében ez egy nagyon kiemelt nap volt, hiszen itt adhattak számot eddig megszerzett tudásukról. Ez a vizsga fontos állomás volt számukra, de nem a végállomás, ami a tanulást illeti.

Visszatérő problémák

Egy ugródeszka?

Igen, hiszen itt egyrészt megmutatják a fiatalok, meddig lehet eljutni az egyetemi képzés során, másrészt esetleg már szerződésajánlatot is kapnak, de legalábbis felfigyelnek rájuk a jelen lévő együttesvezetők. De ahhoz, hogy a hallgatók kiteljesedjenek, és elérjék azt a szintet, amire a tehetségük predesztinálja őket, ahhoz nélkülözhetetlen az a munka, ami az együtteseknél vár majd rájuk a szerepek és koreográfusokkal való együttműködésük során.

Ami viszont szomorú, hogy ez a kiteljesedés sok esetben nem Magyarországon következik be. Számomra hihetetlen, hogy olyan hallgatók, akik a Drezdai Operában, a Bécsi Staatsoperben, a Béjart Ballet Lausanne együttesnél, Oslóban vagy az Észt Operában megfelelnek, azokat vagy be sem hívják a Magyar Állami Operaházba megnézésre, vagy nem ajánlanak nekik szerződést.

Tettek lépéseket ez ügyben Ókovács Szilveszter, az Opera főigazgatója felé? Illetve hogyan élte meg azt, amikor Ókovács Szilveszter egy cikkében egyebek mellett azt írta, hogy „a hazai táncképzés immár huzamosabb ideje képtelen évente 5-6 olyan profi balettművészt kiképezni, aki magyar, és aki klasszikusban is erős, és aki otthon képzeli a karrierjét”?

Természetesen ez a probléma nem új keletű, és az állítás nem valós. Az egyetemi képzés magas színvonalát és piacképességét mutatja egyrészt, hogy a hallgatók több mint 90 százaléka a végzettségének megfelelően tud elhelyezkedni. Másrészt a versenyeredmények: az elmúlt évben hat professzionális nemzetközi versenyen közel 70 nevezésünk volt, és 24 helyezést értek el a klasszikus balett szakirány hallgatói. Ez szerintem nagyon szép szám. És már idén is büszkélkedhetünk két első díjjal.

De a szerződtetésekhez visszatérve: a világon mindenütt egy nemzeti intézménybe elsősorban az ország potenciális jelentkezőit veszik föl, ha megfelelő minőségűek. A minap a miniszterelnök úr is elmondta: „Magyarország a magyaroké. A munkahelyek is elsősorban a magyaroké. Elsősorban a magyar embereknek kell munkát adni, csak utána jöhet mindenki más…”

Tehát amikor van megfelelő minőségű végzős magyar hallgató, akkor nagyon szomorú, hogy a legjobbakat a Magyar Állami Operaház nem szerződteti. Hiszen ha ezek a hallgatók sorban nyerik a nemzetközi balettversenyeket, ha megfelelnek Európa nagy együtteseiben, akkor szerintem a Magyar Állami Operaházban is megállnák a helyüket.

És igen, egy nemzeti intézmény igazgatójának fontos feladata szerintem, hogy azokat a legtehetségesebb hazai hallgatókat, akiket az egyetem mindenre felkészített, ami egyetemi körülmények között lehetséges, őket leszerződtesse, és hozzásegítse, hogy képességeik szerint nagy, esetleg világhírű szólótáncosokká, vagy éppen megbecsülésre érdemes kartáncosokká, művészekké váljanak.

Az Operaház külön képzést indított.

Erről nem beszélnék szívesen, hiszen nem lehet a Magyar Táncművészeti Egyetem professzionális képzését egy amatőr, fizetős tanfolyammal összehasonlítani.

Tehát még mindig feszült a helyzet. Mellette elindult egy új operaigazgató-választás is. Ön szerint mennyire változhatna a helyzet, ha más lenne az Opera főigazgatója?

Nyilván minden embernek más és más elképzelései, más és más céljai vannak.

Az oroszok is jöhetnek, ha akarnak

2023. november 20. és 24. között rendezik meg az első Budapest Ballet Grand Prix-t a Magyar Táncművészeti Egyetem szervezésében. Ön a verseny elnöke, társelnöke pedig Kiss János, a Magyar Táncművészeti Egyetemért Alapítvány elnöke.

Ez egy nemzetközi balettverseny lesz, ami a professzionális képzésben részt vevő, illetve már együttesekben táncoló, 15–24 éves, a világ minden tájáról érkező fiatalok számára kerül meghirdetésre különböző korcsoportokban, akik a táncművészetet életpályájuknak tekintik. A jelentkezők világhírű táncművészek workshopjain vehetnek részt, majd egy nemzetközi zsűri fogja értékelni versenyprodukciójukat.

Hol tartanak a szervezési munkálatok? Hány ország jelentkezett eddig?

Elkészült a honlap és a különböző reklámanyagok. Felvettük a kapcsolatot a Liszt Intézetekkel, akik az esemény külföldi népszerűsítésében segítenek, hiszen elsősorban külföldi versenyzők jelentkezését várjuk. Kiemelten fontos célcsoportnak tartjuk az ázsiai országok közül Japánt, Kínát és Dél-Koreát.

A különböző social media oldalakon is megjelentünk, mivel ez a legközvetlenebb út a versenyzőkhöz. A jelentkezési határidő június 30. Úgy vélem, hogy a versenyzőket nem kizárólag a pénzdíj, hanem a felajánlásra kerülő ösztöndíjak, állásajánlatok és ismertté válás is motiválhatja azon túl, hogy egy-egy nemzetközi versenyen a táncművészet legkorszerűbb tendenciáit is megismerhetik. Ha lesz köztük olyan, akinek megtetszik az MTE-n zajló képzés, a későbbiekben akár nálunk is folytathatja a tanulmányait.

Ami a jelentkezőket illeti: a háború miatt Oroszországot kizárták az összes nemzetközi versenyről.

Mi nem zárjuk ki őket, de nem tartom valószínűleg, hogy eljönnének, mert nem igazán szoktak nemzetközi versenyeken részt venni.

Mennyi és mely országok részvételére számítanak? Mivel lenne elégedett?

A már felsorolt ázsiai országok mellett fontosnak tartom a környező- és európai országok részvételét. De igazából annak örülnék, ha minél tehetségesebb, minél felkészültebb versenyzők érkeznének, valamint abban is bízom, hogy a Magyar Táncművészeti Egyetem több hallgatója is eredményesen fog szerepelni ezen a megmérettetésen.

A mérőszámokat teljesíteni kell

A Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) 2021. augusztus 1-jén vált alapítványi fenntartású felsőoktatá s i intézménnyé, vagyis modellt váltott. Hogyan értékelné az elmúlt másfél évet?

A szenátus nálunk egyhangúlag szavazta meg, hogy alapítványi fenntartásba kerüljön az MTE, mert az egyetem vízióját – hogy Európa top 3, táncművészettel összefüggő képzési intézménye közé kerüljön – véleményünk szerint ez a működési forma tudja leginkább megsegíteni. Hogy nem irreális a terv, azt mutatja, hogy az MTE képzési palettája már most is a világon egyedülálló. 

Míg más egyetemeken táncművészképzés területén 1–2 szak, 1–2 szakirány található, addig nálunk a képzés 7 szakon és 22 szakirányon folyik BA-, illetve MA-szinten. Megtalálható nálunk a táncművész képzés mellett táncos és próbavezető, valamint koreográfus és tánctanár képzés is például klasszikus balett, kortárs tánc, néptánc, színházi tánc, társastánc és divattánc szakirányokon.

Az elmúlt másfél évben a komoly digitalizációs fejlesztések mellett épületkorszerűsítés és -felújítás is betervezhetővé vált, és elkezdődött a campus egyik épületében új hűtés-fűtés rendszer kialakítása. Mindez azért, hogy az infrastrukturális körülmények is méltóak legyenek az oktatás magas színvonalához.

De visszatérve a szakmai kérdésekhez: a tervezhetőség lehetővé teszi képzések fejlesztését, új kurrens kurzusok és együttműködések kialakítását más külföldi felsőoktatási intézményekkel, valamint a világ legmeghatározóbb mestereinek és művészeinek meghívását mesterkurzusokra. Ezekre korábban egyrészt a szándék, másrészt az anyagi források hiánya miatt nem volt lehetőség, pedig ezek mind-mind a hallgatók felkészítését szolgálják, hogy minél inkább megfeleljenek a hazai és az európai munkaerőpiaci igényeinek.

A munkaerőpiac elvárásait egyébként most is abszolváljuk, hiszen hallgatóink – a szakoktól függően – 90-92 százaléka három hónapon belül a végzettségének megfelelően tud elhelyezkedni. Ez egy fantasztikusan jó eredmény. De a tánctanárképzésünkön ez az arány még jobb, ott ez 98 százalék.

Itthon vagy külföldön?

Itt is, ott is. A tavalyi tanévben például táncművész szakon huszonegy hallgató végzett, akik közül tíz fő hazai együtteshez, színházhoz, hét fő külföldi együtteshez, ketten pedig projektekre szerződtek. Ahhoz, hogy ilyen eredményeket tudjunk felmutatni, ahhoz a folyamatos fejlődés szükséges, és ezt maximálisan szem előtt tartjuk.

A rezsiválságot hogyan éli meg az egyetem? Hogyan spórolnak?

Az egyetem a minisztériummal megállapodott egy ötéves finanszírozásban, amely teljesítménymutatókhoz van kötve. Mennyiségi és minőségi „mérőszámokat” kell teljesíteni. Ez motiváló és inspiráló, mivel ez csak akkor megvalósítható, ha folyamatosan alkalmazkodunk a feladatokhoz, a fokozott elvárásokhoz. A 2022-es évben minden vállalásunkat maximálisan teljesítettük.

Ami a rezsiköltséget illeti: egyrészt nagy előnyt jelentett, hogy az egyetem nem kötötte le egy évre előre a gázfogyasztást egy meghatározott áron akkor, amikor a legmagasabb volt ez az ár, hanem vállalta a havi elszámolást a holland gáztőzsde indexe alapján, másrészt komoly felmérés történt az egyetemen, hogy milyen változtatások, megoldások segíthetik az ideális gázfogyasztást.

Mik voltak azok?

Kerültük az épületek túlfűtését, amelyre korábban bőven volt példa. Folyamatosan mértük elsősorban a tánctermek, de minden egyéb helyiség, iroda hőmérsékletét, majd egy automatika lett beállítva. Ennek eredményeként szelektáltan tudunk fűteni, hiszen egy termet, amelyet süt a nap, és 30 hallgató táncol benne, sokkal kevésbé kell fűteni, mint amelyik a földszinten van, árnyékos, és csak 5 hallgató használja.

Szeparáltuk az emeleteket is, és mindig csak az igény szerint megy a fűtés, vagy például a készenléti meleg víz nem 70, hanem csak 45 fokra van állítva, amely így is alkalmas a zuhanyozásra. Számos racionális intézkedés történt, amelynek köszönhetően az előző évhez képest 30-40 százalékkal kevesebb gázt fogyasztottunk.

Persze ezért a kevesebb gázért is többet kell fizetnünk, mint az előző évben, de ebből látszik, hogy nagy odafigyeléssel és nem túl sok anyagi ráfordítással milyen eredményeket lehet elérni, ráadásul úgy, hogy 20-22 fokosak voltak a termeink, és nem veszélyeztették az egészséget.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)