Szabó Győző lenne gazember, de nem politizál

Szabó Győző elmondja az interjúban:

• mennyit lovagolt egy gyalogos szerep kedvééért,
• miért szereti a vegyes felvágottat,
• és miért nem szereti, ha beskatulyázzák a vicces színész dobozba,
• miért nem politizál nyilvánosan,
• mikor van valaki túl a drogokon,
• és miért szereti a Thália Színházat.

Egy marcona szász hadfit alakított a Hadik című kosztümös történelmi kalandfilmben. Hogy érezte magát borjúval a hátán?

Gyerekkori álmom vált valóra. Ki az a gyerek, aki – már ha egyáltalán színész akar lenni – ne szeretne egy ilyen filmben szerepelni.

Ez az álom úgy is valóra vált, hogy nem lett huszár, „csak” egy szász gyalogos zsoldos?

Az első pár lovas edzésre még én is elmentem, és csak akkor szóltak, hogy figyelj, te gyalogsági vagy.  Jó volt kicsit visszahozni a lovaglós tudást. De így is nagy élmény volt. Nyírbátorban nőttem föl, és a Szabadság téren két meghatározó elem volt: a körforgalom és a Szabadság mozi. Ha este jártál arrafelé, onnan tudtad, aznap milyen filmet játszottak, hogy éppen mit csinálnak a srácok a parkban. Ha ütötték-vágták egymást, akkor karatefilm volt, vagy Piedone. Ha lövöldöztek, pisztolyokkal játszottak, western vagy krimi, vagy ha botokkal párbajoztak, akkor valamilyen kardozós. Imádtam akkoriban a történelmi filmeket.

Amiből itthon nem készült sok az elmúlt évtizedekben.

Addig nem sok lehetőségem volt arra, hogy ilyen kosztümös, jófajta filmben játszhassak, de nekem, igaz, máshol, de már ez is megvolt. Egy spanyol sorozatban szerepeltem, melynek főhőse, Alicante kapitány hasonló figura, mint az angoloknál a Robin Hood. Sok napot forgattam, rengeteget vívtunk tőrrel, mint régen a Zorróban. Régi álmom volt, hogy részt vehessek egy nagyszabású magyar történelmi filmben, és ez is megadatott.

Milyen érzés volt együtt csatázni Molnár Áronnal, aki eljátszotta a droggal harcoló Szabó Győzőt aToxikomában?

Noár civilben is barátom, ráadásul a fiam keresztapja, tehát szinte rokonok vagyunk. Jó volt vele közös filmben dolgozni.

Ez szubjektív vélemény, de nekem úgy tűnt, hogy Molnár Áron a Toxikomában színészileg erősebben volt jelen.

Minden műfajban másképp teszi bele magát az ember.

Tud valamit a Toxikoma utóéletéről?

Kanadában voltunk kint vele, ott nagyon megrázta a nézőket. Állva tapsoltak a vetítéseken. Ismerőseim mesélték, hogy a mozikban percekig néma csöndben ültek az emberek a vége főcím után.

Írt egy könyvet saját drogos korszakáról, amiből Herendi Gábor filmet rendezett, Berlint ostromolja a mozikban, Brúnóként bolondozik Oroszlán Szonjával a VIASAT3-on, és Csehov Ványa bácsi című darabjának premierjére készül a Thália Színházban. Szereti a szakmai ugrásokat?

Asztrovot, az orvost alakítom a Ványa bácsiban. Pontosabban Ványa bá című előadásban. A címszerepet Görög Laci játssza. Igen, tavaly forgattam a Hadikot, és itt Csehovot próbálok, közben játszom A mi kis falunkban, és nem rég fejeztük be a Brigi és Brúnó új részeinek felvételét, tehát vegyes a felhozatal, és én szeretem.

A Tháliában utoljára egy fekete komédiában láttam, amiben egy rohadék korrupt zsarut játszott.

Igen, a Killer Joe című előadásban.

Bár a karakter kínálna néhány magától értetődő panelt, határozottan úgy éreztem, hogy kerüli a kézenfekvő színészi megoldásokat.

Az ember igyekszik elhagyni a kliséket. A mi kis falunkban egy bugyuta rendőrt játszom, a Brigi és Brúnóban megintcsak egy elég vicces karaktert. Sokan azonosítanak ezekkel, és buffóként kezelnek. Kevesen tudják, hogy a Katona József Színházban Macbethet játszottam, rengeteg drámában dolgoztam, tehát nem csak a könnyű műfajokban vagyok jelen. Ami a kliséket illeti, a mi kis falunk Stokija azért jó karakter, mert eredeti figurát lehet csinálni belőle. Persze az ember ki tudna rázni a kisujjából is egy vicces rendőrt, de én szeretem azokat a feladatokat, amik megdolgoztatnak. Ilyen volt a Killer Joe is, és ezt várta el tőlem Mózes Andris színészkollégám is, aki rendezőként debütált ezzel a darabbal. Jó volna, ha minden rendező ilyen tudatos és konzekvens lenne.

Színészként hogy kezeli, amikor egy másik színész dirigálja?

Függetlenítünk. Lehet, hogy az esti darabban én játszom a fontosabb szerepet, de a reggeli próbán ő a rendező, ő mondja meg, hogy mit szeretne látni. Eszembe jutott erről egy régi sztori, ami idevág. Amikor a Valami Amerikában híres lettem, az egész ország rajongva ünnepelt minket, az egész csapatot, így engem is. Jogosan, egyébként, mert jól sikerült az első rész. Közben a Katonában cserepados színész voltam, tehát esténként asszisztáltam a vezető művészkollégáknak, de a színházon kívül én voltam a filmsztár. Az ember átél ilyesmit, és megtanulja kezelni.

Most milyen Asztrovot épített fel?

Próbálok nem az általában előhúzott Csehov-kártyákból dolgozni. Igyekszem szárazan, karcosan megfogalmazni a figurát. Csehov darabjait szokás hagyományosan előadni. Mi most frissebben, kicsit maibbá téve dolgozunk a darabbal. Nemrég láttam Székely Kriszta Platonovját a Katonában, az se a régi kosztümös Csehov. Mindig ráfrissítünk.

A Tháliában nem buffó?

A Thália bevallottan az igényes szórakoztatást tűzte ki a zászlajára. Ezt csináljuk, nem titok, hogy a nagyszínpadon szívesen vesszük elő a bulvárdarabokat, amiken jókat lehet nevetni. Emellett működik a Télikert nevű színháztermünk, ami a játszóterünk. Ez egy nagy szerelem, befér százhatvan néző, gyönyörű stúdiószínház.

Ahol meglepően bátor előadásokra vállalkoznak.

Van egy bulvárjátszóterünk, ahol szórakoztatunk, nevettetünk vagy megríkatunk, mert ott is vannak drámaibb vagy kevésbé vicces előadások, itt pedig a kísérletezésre megyünk rá. Nagyon patent, nagyon-nagyon újszerű és bátor kísérleti munka folyik. Pár szereplős újdonságokat, izgalmas ősbemutatókat csinálhatunk.

Egy pillanatra visszatérve a Hadikra, nagyon nagy örömet okozott nekem személyesen, hogy milyen sok kiváló színész játszott benne. Molnár Áron és Reviczky Gábor kiválóan megférnek benne. Lehet, hogy nem volt szándékos, de jó volt látni egy olyan csapatot, ahová láthatóan nem politikai alapon castingoltak.

Nagyon örülnék, hogyha a művészeti szinten kisimulna ez a zűrzavar. Nagyon színes a paletta: vannak államilag támogatott és független színházak – amik most épp lassan kezdenek kicsinálódni –, vannak kísérleti és magánszínházak, pesti és vidéki társulatok, zenés színházak, táncszínházak, és még hosszan sorolhatnám. Szerintem abban meg kéne egyezniük, hogy a színház legyen sziget. Én mindig ezt mondom, és a Thália például az is. Itt is vannak különböző nézetű, különböző pártszimpátiájú vagy akár apolitikus színészek, de munka közben mégsem esik szó a politikáról. Az igazgató, Kálomista Gábor kimondottan és kimondatlanul is úgy tekint a színházra, mint ahol nincs politika. Tesszük a dolgunkat, alkotunk, teremtünk, dolgozunk.

És ez működik?

Igen. Lehet engem közönyösnek, gyávának mondani, és ezzel le is zárnám ezt a politikai részt, de én munka közben nem politizálok. Ami nem jelenti azt, hogy nincs véleményem, nem látok dolgokat, viszont nem engedem be a politika hétköznapi, felületes, acsarkodó síkját az életembe. Főleg nem úgy, hogy bárkit a pártokat illető meggyőződése vagy véleménye miatt utáljak vagy szeressek.

Abszolút politikamentes a Brúnó és Brigi című televíziós sorozat, ami igen hosszú szünet után folytatódik a VIASAT3 jóvoltából.

Húsz év kihagyás után. Eredetileg Szeret, nem szeret néven futott.

Tehát két évtizedes szünet után találkoztak újra Oroszlán Szonjával a sorozatban, és viszik tovább a történetet. Az egykori fiatal pár most már középkorú. Ezt hogyan építik be a régi játékba?

Hál’ istennek jól tartom magam, semmit nem lehet észrevenni az eltelt 20 évből. Szonja felett se járt el az idő. Komolyra fordítva, született közben három gyerekem, csomó mindent megéltem, megtapasztaltam. Elég sok tanulságos történeten vagyok túl, akár a drogokat nézzük, akár a többi meghatározó élethelyzetet.

Lehetséges a drogokon teljesen túl lenni?

Állandó folyamat, hogy túl legyél rajta. Sok év eltelt azóta, de az addiktológia vagy az orvoslás úgy mondja, hogy nincsen gyógyult drogos. Nekem elég az az egy fröccs, vagy kettő, amit még iszom este, úgyhogy az addikció más szintre tevődött át.

Például a munkafüggőségre?

A munka… igen. Harminc éve tolom megállás nélkül, egyik darabból a másikba, ami iszonyú hajtás. Most volt három-négy napom, amikor a lányommal elmentem Lisszabonba, és egy kicsit pihentem.

Mennyi idős a lánya?

Huszonhat éves. Van egy 12 éves fiam, és ott van még a négyéves is.

A Brigi és Brúnó első „felvonása” óta lett három gyereke, és néhány egyéb szempontból is jókorát változott. Szonjával ma is egy hullámhosszon vannak?

Persze, ugyanúgy, ahol húsz éve. Nagyon-nagyon profi, felkészült, pontosan tudja, hogy hol a poén, egy húron pendülünk. Ha nem megy el Amerikába, vagy nem terelődünk el más irányba, és megmarad ez a szakmai páros, akkor ikonikus duóvá nőhettük volna ki magunkat. Mi lehettünk volna a magyar Stan és Pan páros, vagy valami hasonló.

Már késő?

Nem, minket ma is abszolút összehoznak – szakmailag. A Valami Amerika első részével kezdődött, utána másfél évig a Brigi és Brúnókat forgattuk, akkor még Szeret, nem szeret címen.

A Valami Amerika trilógia lett, most pedig Herendi Gábor televíziós sorozatot forgat belőle. Újra összekerültek?

Nincs kizárva, hogy a régi vonalból többen is belekerülünk. De nem lehet tudni, hogy mi történt velünk azóta a forgatókönyv szerint, tehát bármi lehet. De vélhetően bele fogunk kerülni mi is.

Van valami, ami nem Amerika, de nagyon megmutatna még magából?

Jól vagyok szakmailag, de, mondjuk, szívesen eljátszanám még III. Richárdot. „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek. S utálom e kor hiú gyönyörét” – ez azért nem rossz szöveg, még elmondanám a színpadon. Meglátjuk, mert csak korosodik az ember, én most 52 vagyok. A kort színészként onnan veszed észre, hogy már nem Rómeót játszol, hanem Capuletet vagy Júlia apját, mindjárt Lőrinc barát leszel, utána meg a dadus.

(Borítókép: Szabó Győző. Fotó: Németh Kata / Index)