Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMCsak a mondat végén vehette fel a pálinkás poharat
További Kultúr cikkek
A Konrád György-emlékestet nagy érdeklődés övezte. Dragomán György író elmesélte, hogy amikor 1988 őszén Magyarországra érkezett – Marosvásárhelyről Szombathelyre –, az édesapja az összes addig megjelent Konrád-művet megvette. Ő először a Kerti mulatságot olvasta tőle. Megdöbbenve fedezte fel, hogy a történet főhősét Dragomán Jánosnak hívják. Mint fogalmazott, vastag könyv volt, sok mindent nem értett belőle, de ez sem tartotta vissza, hogy elolvassa. Úgy vélte, akkor lesz jó író, ha mindent elolvas.
Konrád György egyszer Szombathelyen tartott író-olvasó találkozót, hatalmas tömeg előtt. Dragománnak sem kellett több, elment oda, de nem csak a könyvet szerette volna dedikáltatni. Amikor rá került a sor, még a kék személyigazolványát is megmutatta, hogy lássa, ő is Dragomán. Konrád nézte a nevet, ismerős volt neki, majd megkérdezte, hogy honnan van ez a név. Nem ez a kérdés, gondolta Dragomán, és visszakérdezett, hogy honnan van a Dragomán név. Konrád kedvesen elmesélte:
Vígszínház melletti, egykori Rajk László utcai épületben, egy lift előtt állt, várakozott, amikor látta, hogy az egyik postaládán Dragomán Péter neve állt. Az apám nagybátyja, Dragomán Péter, aki akkor ott lakott
– jegyezte meg. Hozzátette: ez volt az első alkalom, hogy íróval könyvet dedikáltatott.
Dragomán kedvenc Konrád-regénye A látogató, amelyet többször is elolvasott. Meg a Kerti mulatság, hisz az volt az első, több szempontból. Az esszéit is szereti olvasni. „Jófajta politika van a könyveiben, az Antipolitika fontos műve. Ideje lenne egy újabb antipolitikát írni. Megvizsgálni azt az álláspontot.”
Konrád szövegei veled együtt gondolkoznak – vélekedett Dragomán. Végiggondoltatják veled önmagukat, ezért többek, mint az esszék, mert drámaian hatnak olvasás közben. Mintha egy színpadi előadást néznél.
Előkerült a pálinkásüveg
Máté Gábor színész-rendező, a Katona József Színház igazgatója többször is találkozott Konrád Györggyel. Elmesélte, hogy Szebényi Cecília rádiódramaturg a '90-es évek elején őt kérte fel, hogy rendezze meg, ahogy Konrád György felolvassa A látogatók című kötetét. Mindketten nagyon idegesek voltak.
Ott ült két ideges ember. Cili számított erre. Tudta, hogyan lazíthat a helyzeten. Szadai lányként előkészítette az édesapja pálinkáját. György is örült, hogy nem kell fegyelmezettnek lennie, így a pálinkát műanyag pohárba töltögetve iszogatta. Ez viszont a rádióban nem szerencsés, hisz zajjal jár. Annak is hangja van, amikor az ember a szájához veszi, és annak is, ha idegességében megfogja. Ezeket mind ki kellett vágni, sok munka volt vele
– fogalmazott Máté Gábor. Hozzátette, többnyire olyan instrukciókat adott, hogy „Ne most vedd fel a pálinkás poharat, hanem a mondat végén.”
Pontos szeretet van benne
A Magvető az Elutazás és hazatérés című kötet újrakiadásával emlékezik meg Konrád György születésének 90. évfordulójáról. A könyv története 1944-ben kezdődik Berettyóújfalun, ahol az ekkor tizenegy éves Konrád György él a családjával. A gyerekkor kivételes szigetét fokozatosan árasztja el a történelmi valóság, aztán május közepén a nyilas cukrász feljelentése után szüleit letartóztatja a Gestapo, a magukra maradt gyerekeknek pedig dönteniük kell: maradnak otthon, vagy útra kelnek Budapestre.
Az Elutazás és hazatérés egy esztendő személyes krónikája, a felnőtté válás története, a hazavesztés és a hazatalálás regénye, egy polgárgyermek vallomása, és emlékezés az eltüntetett-elpusztított egykoron élőkre. Így lesz Konrád György érettkori remekműve egyszerre gyászmű és az élet könyve – olvasható a Magvető megemlékezésében.
Dragomán György ismét elolvasta a 2001-ben kiadott kötetet. Azt mondta, most szomorúbb, nyomasztóbb volt olvasni, mint először. Nyugodt könyv. Nyugodt tárgyilagossággal emlékezik vissza.
Mégis vérfagyasztó, mert a nagyváradi gettó a családunkat is érintette. A nagymamám onnan szökött meg, amikor terhes volt az édesanyámmal. Ha nem szökik meg, most én sem lennék itt.
Egy már nem létező világ pontos leirata, mint Márai Sándor Egy polgár vallomásai. A szagok és az érintések is előjönnek. Közben finoman és pontosan fókuszál.
Pontos szeretet van benne. Minden iránt, amit lát. A veszteség fájdalma is benne van, úgy átélve, hogy tudja, mit vesztett. Méltósággal megírt szöveg, ezért fájdalmas olvasni.
Máté Gábor két hosszabb részletet olvasott fel ebből a könyvből. A Katona József Színház igazgatója egyébként is remek ebben a műfajban. És ezúttal is olyan atmoszférát teremtett, hogy a helyiségben ülők mozdulatlanul figyelték őt. Nem mertek, vagy tudtak mozdulni, miközben utaztak a történetben. Én is. Éppúgy, ahogy Dragomán mondta: fájdalmasan, pontos szeretetben. A méltóságteljes megemlékezésen.
(Borítókép: Gulácsi Zsuzsanna)