A porfelhős Orion és a misztikus lyuk az égen

A Nagy Orion-köd

Az Orion csillagkép ékessége a Nagy Orion-köd, a Naprendszerünkhöz legközelebb eső olyan aktív csillagkeletkezési régió, melyben nagy tömegű csillagok jönnek létre. 1500 fényéves relatív közelsége lehetővé teszi, hogy kisebb távcsövekkel is rendkívül látványos és részletes fotók készíthetők róla. A ködösség központi részében pedig akkora a fény, hogy a „Trapézium” nevű csillagalakzat körüli régió szabad szemmel is sejlik téli derült éjszakákon.

Hatalmas látómező, nagy mélység

Az Orion-köd nagyon sokszor fotózott égitest, a kiváló képek mégis igen ritkák, ugyanis az égterület ízléses megörökítése komoly nehézségekbe ütközik. Egyszerre nagyon fényes és nagyon halvány részleteket kell tudni megmutatni egy felvételen. A ködösség pedig nem áll meg a kép szélénél, hanem igen nagy égterületen terül szét, és mindenféle izgalmas részletekben gazdag kozmikus felhők veszik körbe. Ilyen részlet az NGC 1999 is, az Orion-ködtől délre eső felhőkben megbúvó apró reflexiós ködösség, és körülötte a naptípusú, de még születőfélben lévő protocsillagok, a Herbig-Haro 1 és 2.

Kétpaneles panorámakép

Az Orion-köd és a kicsit távolabb eső, de még a molekulafelhőhöz tartozó NGC 1999 régiója nem fér bele a távcsövek látómezejébe, ezért a szerző, Balási Álmos kétpaneles mozaiktechnológiával fedte le a területet. Mindkét panelt mélyen kiexponálta, hogy látszódjanak a halvány, de formákban gazdag gázból és porból álló fátylak, filamentek. Az így kapott kompozíció nemzetközi porondon is a párját ritkítja.

(Borítókép: Balási Álmos)