Nagyapja mentette meg a sztárszínész életét

Bálint András gyerekkorában Jules Verne, Karl May kalandos történeteit olvasta, és közben hasonlóan kalandos elképzelései voltak arról, mi lesz majd akkor, ha felnő. „Kalóz akartam lenni, bár nem értettem, az mennyiben más, mint a kalauz” – mesélte korábban a kultúra.hu-nak.

Ma már többnyire csak a hétéves unokámmal játszunk dominót vagy Scrabble-t. Azonban volt egy időszak, amikor rendszeresen pókerpartikra járt Réz Pállal, Várady Szabolccsal és Babarczy Lászlóval. Kis pénzben játszottak, nagyon sokat röhögtek, elsősorban a játék és a társaság öröméért találkoztak

– felelte arra a kérdésre, hogy mikor játszott utoljára a színpadon kívül.

Amikor Harag György erdélyi rendező Budapesten dolgozott, azt mondta: minden vágya, hogy pókerezzen. Meg is szervezett neki egy partit, ott volt Réz Pál és Csurka István is. Volt egy másik társaság is – Jordán Tamás, Végvári Tamás és Márton András –, akikkel bridzseztek.

Jordán Tamás volt ennek a lelke, ő igazi homo ludens. Licittáblákat csináltunk, nagyon komolyan vettük. Minden második hétfőn találkoztunk előadás után, este tízkor. Leadtuk az egyeztetőbe, hogy aznap ne is hívjanak minket tévébe vagy szinkronizálni. Nagyon élveztük, persze ez sem most volt. Nekem nem fontos, hogy nyerjek, a játékot élvezem.

Legszívesebben nagyapja bőrébe bújna

Bálint András azt is mondta, hogy legszívesebben a 152 éve született nagyapja, Bálint Zoltán, neves építőművész bőrébe bújna – ha bármilyen korból választhatna. A nagyapja Jámbor Lajossal építette többek közt a mai külügyminisztérium épületét, a debreceni megyeházát, a nagyváradi Füchsl-palotát.

Nem ismerte őt, hiszen 1939-ben meghalt, ám az elmúlt években sokat foglalkozott az életével. Bleyer Zoltánként született Nagyváradon; 1892-ben már a magyarosított nevén, Bálint Zoltánként vette át a diplomáját, és huszonkilenc évesen Jámbor Lajossal közösen építette a párizsi világkiállítás magyar pavilonját. Fogadta őket a császár, majd a francia Becsületrenddel tüntették ki.

Érdekelne, milyen lenne abban a korban élni, amikor Budapest felépült, és szívesen bújnék a nagyapám bőrébe, hiszen ő ennek tevékeny részese volt.

Elmesélte, hogy harminc évig abban a bérházban laktak a Budafoki úton, amit nagyapja épített. Ennyit tudott, semmi többet; akkoriban nem is érdekelte. Mindennek csak később járt utána, amikor Radnóti-estjében a zsidó identitással foglalkozott. Nagymamája katolikus horvát családból származott, nagyapja a házasság előtt megkeresztelkedett, és – mint kiderült – neki, évekkel később, ez mentette meg az életét, amikor 1943-ban megszületett.

Örömmel találkoznék nagypapámmal; kíváncsi lennék, hogyan csinálta. Szabadkőműves volt, européer, írt egy nagy könyvet a Loire menti kastélyokról, érdekes figura lehetett

– mondta.

Ha filmet készítenének az életéről, olyan stílusú lenne, mint a Francia új hullám, Truffaut, mint a Jules és Jim.

Könnyed, bájos, önironikus és persze érzelmes. Szerb Antal azt írta Heinéről – monográfiát akart írni róla, ám végül nem született meg a könyv –, hogy bámulatosan elegyítette költészetében az iróniát és a szentimentalizmust. Ez tetszene. Engem pedig a fiam, Bálint Dániel alakítana

– fogalmazott.

Most pedig tesztelheti, hogy mennyit tud a 80 éves Bálint Andrásról.

(Borítókép: Bálint András. Fotó: Zih Zsolt / MTI)