Már nincs havi fizetése, most mégis életműdíjat kapott

Ecsedi Erzsébet április 24-én ünnepli a születésnapját, a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját egy nappal korábban tudta meg, egy születésnapinak álcázott összejövetelen. Az Indexnek elmondta, egy lakóhelyéhez közeli étterembe vacsorázni hívták, ahol számos kollégája is jelen volt. Annyira meghatódott, hogy kicsit el is sírta magát.

A tíz évvel ezelőtti Pécsi Országos Színházi Találkozón ért legutóbb ekkora öröm, amikor Doll Common megformálásáért megkaptam a legjobb színésznő díját a szakmai zsűritől

– fogalmazott.

A színművész jelenleg jól érzi magát a bőrében, mert sokféle karaktert kelthet életre. A szerepek megmozgatják, folyamatosan kibillentik a komfortzónájából. Élvezi, hogy ismét a Budapest–Szombathely–Zalaegerszeg háromszögben mozog, mint harminc évvel ezelőtt. Mindezek mellett szinkronizál is.

Nem minden fenékig tejfel

A színházi világban felmerülő nehézségekről szólva elmondta, hogy a legtöbb helyen visszaesett a nézőszám, és egyre kevesebb a bérletes előadás.

Nekem már nincs havi fizetésem, csak fellépődíjam, mert nyugdíjas vagyok, abból meg nem lehet megélni. A színész viszont sehová sem tud fordulni. A szakmai szervezetek nem tudják megoldani a helyzetet

– tette hozzá.

Az embereket nehéz visszaszoktatni a színházakba. Félnek, hogy úgy járnak, mint három évvel ezelőtt. Bármit játszanak, bérletet nem mernek váltani a nézők. Ő viszont vidéken és a fővárosban is szívesen jár színházba, mindenféle műfajú teátrumba. A kíváncsiság hajtja. Van néhány pótolnivalója, mint például a 6SZÍN-ben futó monodrámák.

Legutóbb a Pintér Béla Társulat Titkaink című előadását látta, ami rettentően megrázta. „Anyuka vagyok, és egy anyának felkavaró egy ilyen dologgal szembesülni. Eléggé zaklatott állapotban voltam, de aztán letisztult bennem.”

Lehúz, lazul, és kidob a szélére

Turbuly Lilla kritikus laudációjában egyebek mellett azt írta, hogy a színművészt egy jó tanács mentette meg, ami egyébként az örvényből való szabadulásról szól. „Meg kell várnod, amíg kétszer-háromszor lehúz, és amikor lazul, és kidob a szélére, akkor el kell kezdeni szépen lassan kifelé úszni.”

A várakozás és a hosszú, kitartó úszás egyben színészi pályájának metaforája is, írta Turbuly Lilla, aki szerint Ecsedi Erzsébet apró mozaikokból, kis karakterszerepekből építette fel színészi önmagát, aminek az egyszerű, manírok nélküli, természetes színpadi létezés a lényege. Fiatal korától kezdve a nála idősebb szerepek találták meg. 38 évesen Mamókát játszott A padlásban, aztán jöttek sorban a dajkaszerepek, özvegyek, Málcsi nénik, Morton mamák, nagymamák és nevelőnők.

Úgy tudja megmutatni a karakter lényegét, hogy a jéghegy csúcsa alatt ott érezni egy teljes emberi életutat. Legyen szó az Indul a bakterház öregasszonyáról, Münznéről a Szent Péter esernyőjében vagy Babusról a Cigánykerékben.

A kritikus szerint egyik legemlékezetesebb alakítása a harmincnézős egerszegi Lakásszínházhoz kötődik, itt játszották el Farkas Ignáccal Spiró György Prah című kétszemélyes komédiáját Sztarenki Pál rendezésében. Innen már csak egy lépés volt a monodráma. Az elsőt, a Shirley Valentine-t magának rendezte, évekig finomítgatta, játssza azóta is, ha hívják. Már itt kiderült, hogy ez (is) az ő világa: egyedül vinni a hátán az egészet, közvetlenül megszólítani, párbeszédre hívni a nézőt. A következő monodráma, a Mintapinty már közös alkotásuk lányával, a színházban felnőtt, bábrendező szakon végzett Ecsedi Csengével.

„A hétköznapi asszonyok földközeli, életszagú világát kevesen vitték ilyen hitelesen és ilyen erővel színpadra. Egy-egy ilyen szerep után aztán hazamegy, mert alig várja, hogy a kertjében is földközelben legyen” – írja Turbuly Lilla. Ecsedi Erzsébet az anyaszínháza mellett huszonöt éve kíséri és alakítja egy másik, a celldömölki Soltis Lajos Színház életét.

A Színházi Kritikusok Céhe Ecsedi Erzsébet életműdíjával egy csillogástól mentes, a vidéki színészlét buktatóin felülemelkedő, mindig önazonos, mindig minőséget nyújtó színészi pályát ismer el.

A díjátadóra – a Színikritikusok díja további kategóriáival együtt – 2023. szeptember 17-én a Katona József Színházban kerül sor.