Falusi Márton: Új és vonzó kulturális mintákra van szükségünk

„A kulturális élet tele van buktatókkal, de sohasem volt ez másként. Eszmetörténeti távlatból nézve, és az írások zöme onnan vizsgálja a helyzetet, mindazok, akik a kiegyensúlyozott nemzettudatot képviselték, magányosak maradtak” – mondta Falusi Márton költő az Indexnek, akinek nemrégiben jelent meg Várható elbukásunk című kötete, amely esszéket és tanulmányokat tartalmaz.

Mint fogalmaz, a kötetben szenvedélyesen és több műfajban – publicisztikában, esszében, tanulmányban és kritikában – érvel amellett, hogy a magaskultúra értelmében vett nemzeti kultúra az állam legfontosabb legitimációs talapzata. De ezek a fogalmak – magaskultúra, nemzet, állam – a többségi vélemény szerint korszerűtlenek. Ehelyett azt állítja:

Nemcsak a saját kulturális örökségünket, de emberi méltóságunkat is a társiasság nemzeti formája fogja megőrizni.

A frissen megjelent könyvben sokat hivatkozik Bibó István és barátja, Szabó Zoltán gondolataira. Ezért sem véletlen, hogy a borítón Zrínyi Miklós, Széchenyi István és Ady Endre portréja látható.

A könyv főszereplője az irodalom.

Fő problémája, hogy a haza és a haladás programját miként egyeztethetjük össze – hangsúlyozta. Mivel eredendően jogot végzett, utána pedig a jog és az irodalom témájában szerzett doktori fokozatot, az irodalomtudomány mellett a jogbölcselet is szakterülete. Ez abban is hasznára válik, hogy a gondolkodása ne legyen belterjes.

Talán most már megengedhetem magamnak, hogy autentikusan mondjam el, mi a bajom az élő irodalommal. A könyvem első része ilyen és ehhez hasonlóan provokatív kérdéseket tesz föl. A másik két fejezet pedig mélyfúrásokat végez.

Stílusában a vallomásos szépirodalom fonódik össze az értekező tényirodalommal. Egyébiránt versekkel bíbelődik a legszívesebben. „Számomra az a legsűrűbb, legizgalmasabb megszólalás.”

Hatalmas az adósságunk

Arra a kérdésre, hogy a költők miért fordulnak újra és újra, koronként a hagyományos, antik formavilághoz, elmondta, hogy az egyik esszéje az alkaioszi strófa használatát vizsgálja Berzsenyi, Tóth Árpád, Somlyó György és Térey János egy-egy versében.

Érdekes, hogy a négy költő négy különböző korban egészen más hangot üt meg, holott ugyanazt a kötött időmértékes formát hívja segítségül. Kétszeresen is árulkodik ez a modell a nemzeti kultúráról. Egyrészt az idegen hangzású, jambikus lejtésű ritmust sajátították el költőink, másrészt az elsajátított formát mindig újraértelmezték.

Ahogyan egy másik esszében fogalmaz: a nemzeti és az egyetemes, a hagyomány és a lelemény egymásra vannak utalva.

A rendszerváltás utáni világunk viszont aligha az imént vázolt gondolkodás jegyében épült föl – jegyezte meg Falusi. Ha a kulturális életben körülnéz, a fiatalok megszólítását érzékeli a legnagyobb feladatnak.

A képzés terén is hatalmas az adósságunk. Az én nemzedékemnek sem magától értetődő, hogy rátaláljon a saját igényességére, hát még a nálunk is fiatalabbaknak. Hatásukban a táncházmozgalomhoz mérhető új, minőségi és vonzó kulturális mintákra lenne szükségünk ahhoz, hogy ne pusztán a bukásunkat várjuk

– fogalmazott.

Fanyar irónia és szerelemelvűség

Falusi Márton elsősorban költőként, íróként és kutatóként határozza meg magát – így fő életformája az írás, olvasás, előadás –, mégsem tartja magát szobatudósnak.

Az állam – nagyon helyesen – kiterjedt kulturális intézményrendszert tart fenn vagy támogat, amelyet viszont egyre nehezebb minőségi tartalommal megtölteni. Fanyar iróniával írtam le, hogy a szakmában a következetes minőségelvűség megbosszulja magát, mint a párkapcsolatban a szerelemelvűség. Sokaknak nem igazán tetszett, amiért gyakorlati feladatokat is vállaltam. Például négy éve egy-két hetilap elindítását. 

Két éve jelent meg egy egészen új, nyitott szemléletű irodalomtörténet, amelynek egyik főszerkesztője volt. Fontosnak tartja, hogy beszéljünk a művészeti alkotásokról, segítsünk a közönségnek a befogadásukban. Ne közhelyesen, de azért közérthetően és persze kritikusan. Ezért dolgozik a Magyar Művészet című folyóirat főszerkesztőjeként. Az M5 csatornán pedig januártól Kritika címmel új heti műsor indult a főszerkesztésében. Reméli, hogy kinövi magát.

A művészetelméleti folyóirat célja a kortárs folyamatok bemutatása, de az esszéírás hagyományait is ápolni, megújítani szeretnék – mondta el korábban az Indexnek Falusi Márton. Az adásokat külső tanácsadóként figyeli. Az MMA kutatóintézetében művészetelmélettel, a Századvég Alapítványnál politikai eszmetörténettel foglalkozik. A korszerű kulturális identitásért folyamatosan kell dolgoznunk – tette hozzá.