Darvasi László kapta idén az Artisjus Irodalmi Nagydíjat

Az Artisjus Egyesület 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az elismerés célja az előző év egy kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához. A díjazottakról irodalomtörténészekből és írókból álló bizottság dönt, a testületben idén Báthori Csaba, Bazsányi Sándor, Grecsó Krisztián, Margócsy István, Reményi József Tamás, Szilágyi Zsófia és Szörényi László vett részt.

Az Artisjus Irodalmi Nagydíjat Az év légiutas-kísérője című novelláskötetéért, valamint teljes írói életművéért kiérdemlő Darvasi László babérkoszorús és József Attila-díjas író 1962-ben született, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola magyar–történelem szakának elvégzése után tanárként dolgozott. A rendszerváltás idején a Délmagyarország című szegedi napilap munkatársa volt, részt vett a Pompeji című irodalmi folyóirat megalapításában. Az Élet és Irodalomnak 1993 óta főmunkatársa, írói álneve Szív Ernő. Műveit több nyelvre lefordították, többek között Brücke-, Rotary- és Tisma-díjjal is kitüntették.

Az Artisjus-nagydíjas kötet nemcsak mutatja a ma magyar valóságát, de szagolja, érzi, öleli és érti is. A novellákat mesterdaraboknak nevezi a könyv kiadója, és a kiadás évében hatvanéves szerző valóban semmit sem bízott a véletlenre. Nincs olyan elem, mondat, szó, névelő, aminek ne lenne jelentése vagy jelentősége később. Az év légiutas-kísérője dermesztően nagy próza, a mindenkori magyar novellatermésben is alapvetés, és kijelöli szerzője helyét a kortárs magyar irodalom élvonalában

– írta laudációjában Grecsó Krisztián.

A József Attila-díjas író, drámaíró, dramaturg, egyetemi tanár 1957-ben született Marosvásárhelyen. A Széchenyi Művészeti és Irodalmi Akadémia tagja, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem professzora, a budapesti Károli Egyetem oktatója, a kolozsvári Állami Magyar Színház művészeti vezetője. Művei számos nyelven jelentek meg, az általa megalkotott „barakk dramaturgia” fogalmát egyetemeken oktatják.

Visky meg tudta csinálni azt a könyvet, amelyre egész írói pályáján készült, talált hozzá nyelvet és formát, felidézett, megformált és keresett hozzá emlékeket, teremtett emlékezetes irodalmi alakokat, nehezen felejthető családot és lágerközösséget

– írta méltatásában Szilágyi Zsófia.

Mint azt korábban megírtuk, a tavalyi év legnagyobb könyves eseménye Visky András Kitelepítés című regényének megjelenése volt, nem véletlen, hogy ez a különleges alkotás szerepel minden 2022-es könyves toplista élén.

„Boldog történetet akartam írni” – mondta Visky András az Indexnek adott interjúban, ami annak fényében, hogy a regény miről szól, mellbevágó kijelentés. Az író saját családjának történetét írta meg – ezzel együtt a mű nem memoár –, az 1956-os forradalom után ugyanis református lelkész édesapját huszonkét év börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, édesanyját pedig hét gyermekével együtt kitelepítették a Duna-deltával határos sztyeppe egyik lágerébe, a román Gulagra. Az író ekkor kétéves volt.

A regény annyiban rokonítható Kertész Imre Sorstalanság című művével, hogy mindkét író sok éven keresztül hurcolta magában a vele történteket, mire megtalálta a megfelelő kifejezési formát, mindketten egy gyerek nézőpontjából írták meg a szörnyűségeket, és mindkét irodalmi műben megjelenik a humor és a boldogság.

Mindenkori kritikus felelősség

Babics Imre Dérkristályok Növekvő Sóhajából című verseskötetéért részesül a szerzői egyesület elismerésében. A József Attila-díjas költő 1961-ben született Budapesten, 1999 óta Bakonyszücsön él. 2011 óta a Napút kulturális folyóirat versszerkesztője, tizenkét kötete jelent meg. „Babics Imre műve bravúros módon egyszerre érzékeltet valamit a körülöttünk lezajló természeti és erkölcsi apokalipszis súlyosságából, tehát az emberi-természeti pusztítás tragikus méreteiből, ugyanakkor művét valamely önfeledt reménység ragyogása itatja át” – írta Báthori Csaba a kötetről szóló méltatásában.

Bene Sándor A harmadik szirén – Zrínyi Miklós költészete című monográfiájáért kapja a díjat. Az irodalomtörténész a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézete Reneszánsz Osztályának főmunkatársa, a Károli Gáspár Református Egyetem és a Zágrábi Egyetem tanszékvezetője, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság főtitkára. „Bene Sándor mintegy folytatja és igazolja Arany János befejezetlen akadémiai székfoglalójának tételét, mely szerint Zrínyi valóban irodalmi nagyság. Példát mutat abban is, miképpen lehet az összehasonlító irodalomtudomány eszközeivel élni a nemzeti irodalmi nagyság bemutatására” – méltatta a díjazott munkáját Szörényi László.

Herczog Noémi a Kuss! – Feljelentő színikritika a Kádár-korban című monográfiájáért kapja a díjat. A Bécsy Tamás-díjas kritikus, színházesztéta az ELTE angol–esztétika szakának elvégzése után az SZFE-n doktorált, 2013 és 2020 között az SZFE vendégoktatója volt, jelenleg a Freeszfe Egyesület tagja. A Színház folyóirat szerkesztője, az Élet és Irodalom színikritikusa, oktató a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színház és Film Karán.

Herczog Noémi könyve felhívja a figyelmet a mindenkori kritikus felelősségére: véleményének összhatását nem az ő esztétikai ítélete fogja meghatározni, hanem az: milyen erőtérben hangzik fel a vélemény

– méltatta a díjazott munkáját Margócsy István.

A korábbi években többek között Takács Zsuzsa, Kovács András Ferenc, Berkovits György, Nádasdy Ádám, Pintér Béla, Tőzsér Árpád, Kukorelly Endre, Márton László és Bereményi Géza részesült az elismerésben. A díjakat június 5-én a Magyar Zene Házában adják át a zenei Artisjus-díjakkal együtt.

Alapítása óta összesen 84 költő és író kapott Artisjus-díjat.

(Borítókép: Darvasi László 2016. február 23-án. Fotó: Balogh Zoltán / MTI)