Kifakadt a költő, kevesli a díjakat, miközben mások bezzeg...

A Demján Sándor és a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége által alapított Prima Primissima Díj 2007-ben a fiatal, harminc év alatti tehetségeknek szánt Junior Prima Díjjal egészült ki. Az egyes önálló kategóriák mecénási feladatait azóta társalapítók látják el. Ma a Magyar Fejlesztési Bank a tudomány, az MVM Magyar Villamos Művek Zrt. a zene, a Docler Holding Kft. a népművészet, a KAVOSZ Zrt. a sajtó, a Takarékbank pedig a színház-, film- és táncművészet díjait finanszírozza – így kezdődik Fehér Renátó költő legutóbbi Facebook posztja.

Magyar irodalom kategóriában egyetlenegyszer osztották ki a Junior Prima Díjat: 2008-ban. Akkor a következő tíz – harminc év alatti – szerző kapta meg az elismerést és a velejáró pénzjutalmat: Babiczky Tibor, Bárány Tibor, Csepregi János, Falusi Márton, Follinus Anna, Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Mestyán Ádám, Szálinger Balázs, Vincze Ferenc

– fogalmazott. Hozzátette, hogy a fiatal magyar irodalom díjazásához Erwin Schaeffer magyar származású kanadai üzletember csatlakozott társalapítóként.

Éhes irodalmár azzal álmodik

Fehér Renátónak fogalma sincs, hogy az elmúlt tizenöt évben történt-e bármilyen próbálkozás a magyar irodalmi közélet részéről feltámasztani a kategóriát.

• Kicsoda a magyar irodalmi közélet egyáltalán? Mindig a másik, a többiek.
• Kik és milyen arányban viselik a magyar irodalmi közélet materiális és immateriális közterheit?
• Ki és mennyit rak vissza aprómunkában az intézményrendszerbe, a „közösbe”, és mennyit vesz ki láthatóságban, (ösztön)díjban, vagy például közművelődési honoráriumban?
• És mit csinálunk még ebben az autoriter rezsimben, azonkívül, hogy ugyanúgy megírjuk alkotói magányunkban a könyveinket, mint ha nem autoriter lenne a rezsim?

Megjegyezte, hogy „a zeneművészeti kategóriában mindenesetre tizenöt év alatt a Junior Prima Díjat százötven művész kapta meg. (...) Mostohán kezelt kategória viszont például a magyar építészet és építőművészet, melyet 2012 óta nem adtak át, addig viszont közel ötvenen érdemelték ki. Az irodalomhoz hasonlóan számkivetett a képzőművészet, szintén csak 2008-ban adták át, ugyanúgy tíz díjazott kapta meg, Peter Munk magyar származású kanadai üzletember volt a társalapító.

Fájóan egyedül maradni

A Hévíz főszerkesztője szerint a további statisztikához érdemes a Junior Prima Wikipédia-oldalán csemegézni. Ugyaninnen tudható, hogy a díjazottak nettó 2 millió forint pénzjutalomban részesülnek. „A Prima Primissima Díj legfőbb erénye, hogy független a hatalomtól, kormányoktól és a napi pártpolitikától” – idézte a Litera 2008 novemberében a díj sajtóközleményét. „A Prima Primissima Díj előnye, ellentétben a sokkal merevebb, hierarchikusabb és nehézkesebb állami díjakkal, díjazással, hogy rugalmasan képes alkalmazkodni a változó igényekhez”. 

Mi, akik már épp ebben az elmúlt tizenöt évben (tehát a NER-korszakban) lettünk ilyen-olyan módon szereplői a magyar irodalomnak, ahhoz szokhattunk hozzá, hogy az állami díjak és ösztöndíjak kapcsán jogos és megalapozott averziók, kételyek és kényszerek egyidejűleg határozzák meg az irodalmi élet diskurzusait.

Az idézet így folytatódik: „Ám ezek tanulságai (amennyiben akadnak egyáltalán ilyenek) végül nem mutatnak messzebb egyéni megküzdési/beismerési stratégiáknál. Mindenki fájóan egyedül marad. Aztán legközelebb kezdődik mindez elölről.″

Fehér úgy folytatta: „Rosszkedvünk hosszú telében legfeljebb a nagyvállalati mecenatúra szokott amolyan varázsigeként felmerülni. Éhes irodalmár azzal álmodik. Mintha tehát mégis lenne szaga a pénznek. Mintha a művészeti termelés jellegének meghatározásában a nagyvonalú piaci szereplővel kapcsolatban kevesebb lenne az aggodalom, mint amennyire megvan akkor, ha az állam finanszíroz. 

A kultúratámogató nagyvállalati vagyon tehát az irodalmi mezőben sokak számára deus ex machinaként, baráti segítségnyújtásként testesül meg. Szépen beszéljünk vele, csak kérni kell, tenni egy kézmozdítást, talán udvariasság kérdése az egész – fogalmazott.

De hiába, hisz mérsékelt a befektetési hajlandóság, úgyhogy végül mégis ugyanoda, a kicsit sárga, kicsit savanyú Nemzeti Kulturális Alaphoz pályázna a piacfetisiszta és a rendszerkritikus irodalmár is harminc éve. Persze csak addig, amíg marad még valami az NKA-ból egyáltalán. Ugyanakkor a potenciális finanszírozóról, a nagyvállalati szektorról – melynek jelentős része lett a NER-korszakban függővé téve a közpénz jellegét vesztő közvagyontól – azt állítani, hogy érintetlen az úgynevezett politikaitól, mérgező naivitás.

Fehér szerint itt érdemes felidézni Vilmányi Benett 2022-es esetét, aki személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a Junior Prima Díjat színházi kategóriában, mert az átadó előtt azt kérték tőle a szervezők, hogy ne politizáljon a köszönőbeszédében – ahogy az Index is megírta.

„Tiltakozása nem általában a Junior Prima Díjnak szólt, nem a zsűri névsorát vagy valamely döntését kifogásolta. A szervezői »kérés« volt eleve értelmezhetetlen, hiszen a nyilvánosság: politika. Ezzel az erővel azt is kérhették volna Vilmányitól, hogy beszéde alatt hagyja figyelmen kívül a gravitációt. A »ne politizálj!« egy politikai állásfoglalás, ebben az alapállásban pedig Vilmányi Benett nem osztozott. A döntését, elvi vállalását és a lemondását (!) nagyrabecsüléssel, sőt egyetértéssel nyugtázhatjuk akkor is, ha nem tekintjük kötelező érvényűnek a kategória, az adott év vagy a Junior Prima valaha volt összes díjazottjára nézvést„ – vélekedett.

Mégis, a Junior Prima Díj irodalom kategóriája évente tíz fiatal, harminc alatti magyar irodalmárt tehermentesíthetne a jelenleg kikerülhetetlennek tűnő irodalomfinanszírozási dilemmák alól, még ha persze joggal teremtene is új és más dilemmákat. (Irodalmárt mondok, mert kritikusokra, műfordítókra, esszéistákra, szerkesztőkre is gondolok, ahogy azokra a kollégákra is, akik nem a legszűkebb értelemben vett szépirodalmat művelik, hanem például non-fictiont írnak arról a társadalmi-politikai valóságról, amelyben élünk.)

Nem kegy, nem jótékonykodás

Szerinte a Junior Prima Díj mégsem kegy lenne, nem jótékonykodás. Nem egy újfajta kultúrafinanszírozás emancipatorikus vagy fenntartható modellje, hanem vállalati arculatépítés, kalkulált, megtérülő CSR-befektetés ilyen-olyan társadalmi ügybe. 

A fiatal irodalom viszont jelenleg szűk láthatóságú, tehát kis vásárlóerőt vonzó, ekként alacsony presztízsű (élmény)jószág. Ez is lehet az egyik fő oka, hogy ma miért nincs Junior Prima Díj irodalom kategóriában. Pedig biztosan ül valamelyik nagy cégnél egy befolyásos, irodalommal kacérkodó kreatív igazgató, aki jól kitalálná, hogyan hozza össze ezeket a távoli univerzumokat. Mi mint szakma pedig egyenjogú partnerként megteremthetnénk ehhez a nekünk legmegfelelőbb kritériumokat – például, hogy az állami irodalmi milliárdokkal ellentétben itt nem kétharmados kuratórium dominálna, és elkerülendő lenne a reflexből osztott, szezonális ösztöndíj-felhalmozás.

– írta Fehér Renátó, majd hozzátette: De mindez talán illúzió, fiatal életek illúziója. Az irodalompolitikai cselekvésünk nulladik lépése ez ügyben viszont mégis az lehetne, hogy szót váltunk erről. Tétován, tűnődve. Mondjuk a könyvheti forgatagban.

Ahogy korábban megírtuk az Ünnepi Könyvhét idén június 8. és 11. között lesz a Vörösmarty téren és a Duna-korzón. Nem kevesebb mint 170 kiállító kínálja majd a könyveit a mintegy 150 könyves pavilonban.

• A két színpadon, a Vigadó téren és a Vörösmarty téren reggel 10 és este 8 óra között több mint 60 könyvbemutató beszélgetés lesz.
• Idén is berendezik a zsibongót a Duna-korzó területén, ahol a kiadók játékos programokkal, a szervezők pedig állandó rajzolási lehetőséggel várják a gyermekeket.
• A Vigadó téri színpadon szombaton az Eszter-lánc mesezenekar, vasárnap Farkasházi Réka és a Tintanyúl együttes várja koncerttel a legkisebbeket.
• A Vörösmarty téren pénteken és szombaton este zenés program zárja a napot: pénteken a Besh o droM gondoskodik a jó hangulatról, szombaton a Canarro zenekar lép fel.

A kiállítók teljes listáját és a térképet itt találják meg.

(Borítókép: Fehér Renátó. Fotó: Varga György / MTI)