Stresszlevezető zombiharc és pánikroham a konyhában

Korábban többször hallottam a VR-játékokról és a VR-moziról, de nem volt alkalmam kipróbálni egyiket sem. Aztán egy bormámoros este egy ismerősöm bedobta az ötletet, hogy mi lenne, ha meglátogatnám Budapest egyik legnagyobb VR-élményközpontját. Mivel mindig is érdekelt az immerzív szórakoztatás, ezért kaptam az alkalmon, és játékpartneremmel ellátogattam a PlayVR Budapestbe.

A VR-rendszer a szemüvegben és a kontrollerekben elhelyezkedő szenzorokkal működik. Ezek milliméter pontosságra meg tudják mondani, hol helyezkedik el a játékos. A számítógép ezután létrehoz egy 3D-s, 360°-os virtuális valóságot, ebbe kerül be az ember. A két program segítéségével a rendszer elhiteti a játékos agyával, hogy ő valóban ott van, hiszen ahová mozdul, azt pontosan leköveti. Ez olyan magas szinten működik, hogy például, ha van egy szakadék, akkor az ember nem mer odalépni, hiába tudja, hogy nem esne bele.

A PlayVR megálmodója, Gubán Péter 2016-ban kezdte el fejleszteni az élményparkot, 2022-re pedig annyira kinőtte magát a központ, hogy nagyobb helyre kellett költözniük. Ez nem meglepő, hiszen a hely rengeteg embert megmozgat, főleg azokat, akik valami újra vágynak.

Azért hoztuk létre a PlayVR-t, hogy azoknak is megmutassuk a VR-ban rejlő lehetőségeket, akik amúgy nem érdeklődnek a számítógépes játékok iránt. Az egész helyet arra húzzuk fel, hogy a kezdők is jól érezzék magukat. Nem is igazán olyan, mint az alap számítógépes VR-játékok, hanem inkább egy családi szabadidőközpont

– mesélte az Indexnek Gubán Péter.

Ezt személyesen is tapasztalhattam, hiszen életemben először volt rajtam VR-szemüveg, és pár perc alatt bele tudtam szokni. Az országban egyedülálló Freeroam-pálya – ami azt jelenti, hogy a játékosok szabadon mozoghatnak egy nagyobb területen – egészen elképesztő élményt nyújt.

Játékból hamburger

Szerencsére több, teljesen különböző játékot tudtunk tesztelni. Természetesen a koordinátorok egyből bedobtak a mély vízbe, és egy zombigyilkolós játékkal kezdtük, ami szerintem minimum egyórás kondinak felelt meg. Szerencsénkre ekkor még nem voltak rajtunk kívül mások, mert a partneremmel olyan hangosan kiabáltunk, hogy azt még a szomszédban is hallották.

Számomra a legizgalmasabb a lézerharc volt, ahol a játékosok egymás ellen küzdenek. Az egyiptomi pálya csapdái és változó falai pár másodperc után félelmetesen életszerűek lettek, és hamar valóban úgy éreztem, hogy valódi falak választanak el a partneremtől. Ez a játék szintén elmehetne workoutnak, annyira megizzaszt. Bár a Freeroam grafikája nem annyira élethű, mint a többi VR-játéké, a valóság érzése így is megjelenik.

Aki valaha is dolgozott konyhán, az tudja, nincs megállás. Ezt mutatja be a PlayVR éttermes játéka is, ahol az ablakban megjelenő vendégeknek kell minél hamarabb ételt gyártani. Valószínűleg, ha nem két életképtelen fiatal játszik, akkor egyszerűbb a feladat, így sikerült mindent elrontanunk. A játék végén már a koordinátorok biztattak arra, hogy tegyük tönkre a konyhát, ezért természetesen minden összekechupoztunk és megégettünk.

Virtuális szabadulás

Rengeteg turista látogat Budapestre a különleges szabadulószobáink miatt, és ebből a VR sem maradhat ki. A PlayVR június 15-től megnyitja a virtuális szabadulószobáit, ebből mi a Freeroam-verziót próbálhattuk ki. Imádom a szabadulószobákat, ezért kíváncsi voltam, hasonló élményt nyújt-e a virtuális verzió.

Bár mi egy viszonylag könnyű pályát játszhattunk, így is izgalmas volt, főleg az, hogy az alkotók olyan feladatokat is tudtak készíteni, amelyek a valóságban kivitelezhetetlenek. A vonatos szabadulás nem teljesen azt az élményt adta vissza, mint a felépített szabadulószobák, viszont a VR-ban rejlő lehetőségek biztosan új kapukat nyitnak a szabadulószoba-projekteknek.

Ha valaki azt gondolná, hogy az egész VR csak a fiataloknak való, az tévhitben él. A játékokat minden korosztály élvezheti, és kifejezetten ajánlott családoknak.

A szülőket leginkább a tizenéves korosztály hozza magával, amikor családi programot keresnek, és akkor ők is beszállnak. Ennek általában az a vége, hogy például az apuka jobban belelendül, mint a gyerekek. A még idősebb, hetvenes-nyolcvanas korosztályt is a fiatalok hozzák. Itt általában az történik, hogy nem tudnak utazni, így a virtuális valóságban tudják kiélni magukat. Ilyenkor simán elhozzák az idős nagymamát, nagypapát világutazni. Természetesen nem ez a fő célcsoport, de jó látni ezt is

– mondta Gubán Péter.

Függő, nem függő

Tesztelésünk végén a „sima” VR-t is kipróbálhattuk egy zombiapokalipszis-játékkal. Itt a mozgás sokkal kisebb térben történik, leginkább csak forogni tud az ember. A Freeroam után kicsit nehéz volt átszokni, de azért gyorsan megtanultam, hogy nem szabad kilépni a négyzetből. Ez a játék sokkal élethűbb, de kevésbé ijesztő, mint az előző zombis kaland.

Gubán Pétert arról is megkérdeztem, mit gondol azokról az egyre jobban terjedő információkról, miszerint a VR addiktív lehet. Szerinte ez inkább az otthoni számítógépes játékokra jellemző, az élményparkban az ember nem tud 0–24-ben játszani:

Nálunk nincs realitása annak, hogy valaki bent ragad a VR-élményben egész életére. Egyébként a VR-szemüveget nem is lehet sokáig hordani, ezért a PlayVR-ban maximum kétórás egy játék.

A VR hamarosan a legfontosabb élményberendezés lehet. A múzeumok is egyre többször használják, pont úgy, mint a filmkészítők. A PlayVR az otthoni számítógépes játékokkal ellentétben valóban megmozgatja az embert, és közösségépítő hatása is van. Az biztos, hogy hamarosan újra ellátogatok az élményközpontba, mert ezt az élményt újra át kell élni.

(Borítókép: Németh Kata / Index)