Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az életA cukiság jegyei a XVII–XIX. századi Japánban, az Edo korszak idején jelentek meg először festményeken és nyomatokon, majd az 1970-es években az élet minden területét átszövő kulturális jelenségnek, a kawaii (magyarul: aranyos) térnyerésének köszönhetően vált világszerte népszerűvé.
Ma globális-vizuális trendként is értelmezhető, amelynek jellegzetes elemei a popkultúra – manga és anime, rajzfilmek és videójátékok – vizuális világából erednek.
Napjainkban a „cuki” univerzalitásának, széles körű jelenlétének lehetünk tanúi. A közösségimédia-bejegyzések, az emojik és a gifek mellett a logók, reklámok, antropomorfizált tárgyak sokaságán köszön vissza ez az esztétika.
Annak köszönhetően azonban, hogy a cukiság a kortárs művészetben inspirációja jelentős részét nem a magas művészethez tartozó vizuális kifejezőeszközökből, hanem képregényekből, rajzfilmekből és videójátékokból nyeri, jelenségként még inkább felerősíti a kortárs kultúra decentralizált állapotát.
A cukiság faktor című kiállítás a téma első nagyszabású magyarországi, illetve régiós bemutatója: nem meglepő, hiszen a Ludwig Múzeum kortárs művészeti intézményként kiemelt feladatának tartja, hogy figyelemmel kísérje a világban végbemenő változásokat, aktuális jelenségeket, és lehetőségeihez mérten meg is ismertesse azokat a szélesebb közönséggel.
„A kiállításon teljesen kortárs, 2000 óta született alkotások jelennek meg” – tudtuk meg Jan Elantkowski kurátortól, hiszen a jelenség is az utóbbi években tört be a köztudatba.
Az Egyesült Államokban már annyira forró téma, hogy külön kutatások és kurzusok indulnak az egyetemeken
– mondja Jan Elantkowski.
A „cukiság” szót hallva sokan színes, felületes, gyerekes dologra gondolnak, holott komplex, politikai, gazdasági és társadalmi problémákra reflektáló jelenségről van szó.
A „cukiság” sötét oldala, a fogyasztói társadalom és a kapitalizmus metaforája, szexuális vagy traumatikus vonzása mind jelentős szerepet kap a diskurzusban.
A kiállítás elsősorban nem értékítéletet hivatott közvetíteni, hanem egy globálisan jelen lévő vizuális, elméleti jelenséget kíván feltárni, nemzetközi és hazai alkotók művein keresztül megérteni. A nemzetközi válogatás olyan transzkontinentális látásmódra mutat rá, amely a művészet egyetemességére is reflektál. A 2023. június 23-tól november 12-ig látogatható kiállításon tizennégy ország összesen harminckét művésze vesz részt.
Kurátorok: Maj Ajna, Jan Elantkowski.
Kiállító művészek: Katherine Bernhardt, Cosi,ma von Bonin, Bozó Szabolcs, Jon Burgerman, Paul Chan, Maja Djordjevic, Philip Emde, Fischer Judit, Max Freund, Gallov Péter, Gelitin, Antwan Horfee, Ben Jones, Teppei Kaneuji, Misaki Kawai, Austin Lee, Martin Lukác, Markéta Magidová, Makai Mira, Eddie Martinez, Annette Messager, Takashi Murakami, Robert Nava, Anne Neukamp, Joakim Ojanen, Joyce Pensato, Mario Picardo, Paola Pivi, Hunter Potter, Mika Rottenberg, Tóth Balázs Máté, Felix Treadwell.
(Borítókép: Ludwig Múzeum)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
