Az ország egyik legidősebb templomában nem csak imádkozni lehet

Hévízgyörkön kihasználatlanul áll egy mintegy 700 éves Árpád-kori templom. A nyugodt, csendes, igényesen kialakított park közepén lévő épület kocsival Budapest központjától mintegy 40 perc alatt elérhető. A több mint háromezer lelket számláló település Pest megyében, Aszód járásban, a Gödöllői-dombvidéktől keletre, a Galga-patak völgyében van.

A templom szomszédságában áll egy parasztház, amelyet Halász Levente geográfus, világutazó négy éve vásárolt meg. Tavasz eleji kertészkedés közben elmerült az évszázadok óta ott álló épület látványában. Látta maga előtt, ahogy egy nyáresti koncertsorozat alkalmával megtelik a csaknem 60 főt befogadni képes szakrális tér, ahol zenekar – vonósnégyes meg hárfa – játszik, komolyzene szól. A templom belsejét gyertyák világítják meg. 

A két felvonás között meg az udvaron lehet pihenni, sétálni, csak úgy lenni, és magunkba szívni a falusi levegőt, élvezni a vidék nyugalmat árasztó hangulatát.

Amikor „magához tért”, nem értette, hogy a templom miért üres, miért nem használják olyan gyakran, mint azt megilletné, pedig a nagy vaskulcsot a szomszéd nénitől szinte bármikor el lehet kérni. Levente a megoldást kereste, és turisztikai menedzserként kezdett gondolkodni, hisz az egyetemen többek között turisztikai termékfejlesztést és attrakciómenedzsmentet is tanít. Megkereste néhány elismert zenész ismerősét, s megkérdezte tőlük, mennyi fantáziát látnak az ötletében. Meglepetésére kivétel nélkül mindenki felől pozitív választ kapott.

„A koncertsorozat célja, hogy a magas kultúra a vidéki tereket is megcélozza. Ennek persze ára van. Ettől függetlenül fontos, hogy ne csak Budapestre, a nagyvárosokra és a Balaton térségeire összpontosuljon, hanem a kevésbé ismert vidéki tereket is megtalálja” – mondja Halász Levente. Még csöndszünet is került a programba, ugyanis a városi ember teljesen elszokott a néma csöndtől, attól, hogy csak hallgassa és élvezze a csöndet. Szerintem ez olyan különleges élmény, tapasztalat, amellyel sokan túlzottan ritkán foglalkoznak.

Nem csak imádkozni lehet

Országszerte csaknem ezer Árpád-kori templom áll, amelyek jelentős része rom. Ilyen a Szentháromság-templom Veleméren, de van Taliándörögdön, Dörgicsén, Karcsán, Berhidán és Boldván is – hogy építészetileg néhány kifejezetten izgalmasat emeljünk ki. „Ezek jó részét vallási célra használják, vagy arra sem” – mondta Halász, aki szerint Nyugat- és Észak-Európában évtizedek óta erősödő keletje van a régi templomoknak.

Felfedezték ugyanis, hogy ezek az épületek többfunkcióssá is alakíthatók. A templomban nem csak imádkozni lehet. Az egész középkor arról szólt, hogy a szakrális funkció mellett világi feladatokat is elláttak. A templomokban iskola működött, menedékhelyül szolgáltak, politikai választások, szavazások és bírósági viták folytak a falai között.

Halász Levente egyetemi oktatóként rendkívül fontosnak tartja az edukációt, a folyamatos művelődést. Szerinte a magas kultúra láttatása, promótálása például a médiában egyre inkább alulreprezentált. Emiatt a művészeket megkérte, ne csak zenéljenek, hanem meséljenek, tanítsák a nézőközönséget. A fellépők között lesz egy hárfaművész hölgy, aki a kelta hárfa történetéről, zeneiségéről, fejlődéséről fog beszélni, arról, hogy hol és miért használják.

Az egyik brácsaművész a barokktól a modernig tart rövid zenetörténeti ismertetőket. A felkért zongoraművész a zene kialakulásáról, Bach, Beethoven, Mozart és Chopin életéről mesél. A komplex élményhez a rendezvény végén fényfestés is lesz a templomtorony hófehér falán.

Halász Levente úgy véli, a mélyreható élmény lényege, ha azt minél több érzékszervvel felfogjuk: nem csak látjuk, hanem halljuk, megérintjük, szagoljuk és megkóstoljuk. A koncerttel azt szeretné elérni, hogy a látogatók az ott töltött idő alatt ne azokra a problémákra gondoljanak, amelyek a mindennapjaikat terhelik. „A templom kínálta békés mikrokörnyezet kiszakíthat a világ sodrásából, ideiglenes menedékül szolgálhat. A bensőséges szakrális térben megszólaló hárfa- és fuvolazene olyan, mintha angyalok játszanának.”

Divatos a magaskultúrát csepülni

A programsorozat egyik fellépője, Fellegi Ádám Liszt Ferenc-díjas zongoraművész az Indexnek elmondta: szereti az újszerű vállalkozásokat. Hévízgyörkön eddig még nem koncertezett, de mindig örömmel játszik új közönség előtt. Ráadásul most ízelítőt ad abból, hogy a munkája során milyen gondolatok foglalkoztatták az elmúlt két évben. Jelenleg a világ zenéjének nagy korszakát tanulmányozza, a harmincéves háborútól (1618–1648) az első világháborúig (1914–1918). Szerinte ez volt az európai kultúra legfényesebb időszaka. Mára megkopott, de életben kell tartani.

„Ma már nem vesznek zongorát az emberek, pedig a polgári világban például minden lánynak kötelező volt megtanulni zongorázni, anélkül nem mehetett férjhez. Persze továbbra is nagyszerű zongoristáink vannak, de a közönség fogyatkozóban van” – vélekedett a Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, aki szerint a művészet is egyfajta vallás.

Manapság divatos a magaskultúrát csepülni, kijátszani. A zenében a popkultúra amúgy is többségben van, de a tömegkultúra nem törölheti el a magaskultúrát, amelynek zászlaját akarom én is magasra emelni.

A koncertekről és a jegyvásárlási lehetőségről még többet megtudhat az Öregtemplom zenéi – nyáresti hangversenysorozat az ország egyik legidősebb templomában című Facebook eseményoldalon. A kéréseket az oregtemplomzenei@gmail.com címre várják.

(Borítókép: Halász Levente)