Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Az irodalmi Kossuth-díjakról kirobbant vita az Indexen kezdődött, amikor Kukorelly Endre író azt nyilatkozta lapunknak, hogy „a döntéseket Mezey Katalin egy személyben hozza meg, ő az egyetlen irodalmár a Kossuth-díj Bizottságban. Ő válogat, bár nem értem, milyen szempontok szerint, csak azt látom, hogy igazságtalanul és méltánytalanul teszi”.
A vitában már sokan megszólaltak, most Radnóti Sándor Széchenyi-díjas esztéta reagált egy Facebook-posztjában. Szerinte Kukorelly Endrét – teljes joggal – az a pimaszság bőszíthette fel, hogy idén Orbán János Dénest tüntették ki Kossuth-díjjal, aki előtt százötven magyar írót és költőt tudna fölsorolni, aki az irodalmi teljesítményéért inkább megérdemelné.
„Evidensen politikai produkciójáért kapta az irodalmi díjat, s nem is hiszem, hogy Mezey Katalin fejéből pattant volna ki az ő neve; a gesztus ellenzék- és irodalomértő-pukkasztó, s lám, az olyan reménytelen hídszerepet betölteni vágyó becsületes embert pukkasztó arroganciája, mint amilyen Kukorelly, más köröket, más éceszgébereket sejtet, vagy akár magát a legfőbb instanciát. Az azonban teljesen életszerűtlen, amit Mezey mond, hogy a Kossuth-díj Bizottságban, ahol mindenki a maga diszciplínájáért lobbizik, idő és tájékozottság volna az irodalmi Kossuth-díj megvitatására, s ne ő lenne az egyedüli felelős. »Föntről« súgnak neki, vagy ha nincs ilyen sugalom, akkor maga találja ki a jelöltet” – írta Radnóti Sándor.
A jeles irodalomtörténész a Rákosi-korszak Kossuth-díjaival kapcsolatban ezt írta: „Balázs Béla, Benjámin László, Devecseri Gábor, Gábor Andor, Gellért Oszkár, Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Karinthy Ferenc, Sarkadi Imre, Schöpflin Aladár, Szabó Pál, Tamási Áron, Tersánszky Józsi Jenő, Veres Péter, Zelk Zoltán.”
Sok volt közöttük a hívő és az opportunista, de irodalmi érdemük volt majd mindnek, még a nem említetteknek is. Volt, akit meg akartak nyerni, le akartak kenyerezni, magukhoz akartak hajlítani: nagy írók
– fogalmazott. Hozzátette, hogy „Németh László, Szabó Lőrinc nem kapott; ők majd a konszolidáció jegyében ’57-ben nyerik el ezt a tisztességet. Az intranzigenseknek (hajthatatlan, meg nem alkuvó – a szerk.) a 80-as évekig kellett várni, a legintranzigensebbeknek (Mészöly Miklós) és a demokratikus ellenzék két költőjének, Petrinek és Eörsinek, valamint a fiatalabb nemzedék nagyjainak a rendszerváltásig.
A Rákosi-korszak fantasztikus névsora persze senkinek sem adhatja azt az ötletet, hogy a két korszakot össze lehet hasonlítani. Kukorellynek sem volt ilyen gondolata az esze ágában. Az egyik véres diktatúra volt, a másik lealjasító, gyalázatos autokrácia, Európa magányos szégyene – van. Erről a felfújt ostobaságról szót se többet.
Megjegyezte, hogy „Mezey Katalinnak pedig jövőre biztos eszébe fog jutni, teszem azt, Balla Zsófia, Tóth Krisztina, Nádasdy Ádám vagy Márton László neve. Az utóbbi kettőről még az is elmondható jelentős költészetük és prózájuk mellett, hogy a fordítás a leghazafiasabb műfa”.
Ahogy azt korábban megírtuk, nyilatkozatban állt ki az Indexnek interjút adó Kukorelly Endre mellett a Vulkán folyóirat szerkesztősége, amelyhez számos író és más művészeti ág képviselője is csatlakozott. A Kossuth-díjak odaítéléséről kirobbant vitában az Aracs folyóirat szerzői is megszólaltak: ők Mezey Katalin mellé állnak, aki szintén megszólalt az Indexen.
A Vulkán folyóirat nyilatkozata szerint „az, hogy a kormányzat az elismerések és támogatások rendszerét saját érdekeinek megfelelően használja, a szakmaiságot szinte teljes egészében kizárva klienseit jutalmazza és kritikusait elhanyagolja, ellehetetleníti, sajnos nem új információ, és nem meglepő.
Az azonban megdöbbentő, hogy a civilként megszólaló Kukorelly Endre mellett nem álltak ki azok, akik tisztában vannak a helyzettel, és évtizedek óta maguk is látják a problémát. Többeknek ez a rendszer megfelelő, és lehetőségeikhez mérten élvezni, használni próbálják, mások elfogadják kirekesztettségüket. De szinte mindannyian hallgatnak. Alulírottak támogatásunkról, szolidaritásunkról biztosítjuk Kukorelly Endrét, és támogatjuk az általa kezdeményezett nyilvános szakmai párbeszédet az állami díjak és ösztöndíjak elosztásáról.”
A nyilatkozatot többek között aláírta:
Az Aracs, a délvidéki magyarság közéleti folyóirata pedig a következő nyilatkozatot juttatta el lapunkhoz.
„Az Aracsnak, a délvidéki magyarság közéleti folyóiratának szerkesztői Mezey Katalin költő, író, műfordító mellé állnak az őt ért igaztalan és alantas támadások miatt, amelyeket Kukorelly Endre kezdeményezett. Teszik ezt két oknál fogva: az egyik, hogy Mezey Katalin érezze, nincs egyedül. A másik, hogy Kukorelly Endre és mindenki más, aki rágalmaiban osztozik, tudja, az, aki a jelenlegi magyar állami díjazási rendszert a Rákosi-korszak díjazási rendszerénél még rosszabbnak is tartja, az hazudik, valamint jó, ha tudomásul veszik: véleményük igazából semmit sem számít, csak azt a célt szolgálja, hogy köztiszteletben álló személyeket megsértsen.
Horgos, 2023. június 24.
Gubás Ágota, olvasószerkesztő
Gyurkovics Hunor, művészeti szerkesztő
Bata János, főszerkesztő″
(Borítókép: Radnóti Sándor 2014. február 5-én. Fotó: Soós Lajos / MTI)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
