Az égbe emelték őket, most már szárnyalhatnak

Kilenc év tanulást követően lezárult egy korszak a Magyar Táncművészeti Egyetemen (MTE), miután klasszikus balett szakirány végzős hallgatói vizsgakoncertet adtak 2023. július 2-án a Magyar Állami Operaházban. A háromrészes program első részében a fiatal táncművészek Hans van Manen neoklasszikus remekművét, az Adagio Hammerklaviert táncolták, míg a második részt klasszikus balettek részletei, pas de deux-k és szólók összessége alkotta. A harmadik felvonásban Jacopo Godani Moto Perpetuo kortárs koreográfiája következett, mely magyarországi premier is volt.

Fodorné Molnár Márta, az MTE rektora, a végzős hallgatók évfolyamvezető mestere az Indexnek elmondta: a vizsgaelőadás telt ház előtt zajlott, és óriási sikerrel zárult. Az esten a hazai közélet jeles képviselői, valamint a diplomáciai testületek tagjai, élükön tizenhárom nagykövettel képviseltették magukat a nézők között. De külföldi táncegyüttesek vezetői és szakírók is megtisztelték jelenlétükkel az egyetem előadását.

Érett művészekhez méltó módon

A közönségsiker mellett a huszonkét tagú, neves művészekből álló vizsgabizottság is nagyon pozitívan értékelte a produkciót. A műsorválasztás és a program összeállítása mellett a fiatalok művészi teljesítménye is óriási elismerést váltott ki.

Az egységesen igen magas színvonalú előadáson belül voltak kiemelkedő egyéni teljesítmények is, melyeket szintén nagyra értékelt a vizsgabizottság. A végzős hallgatók nem csak technikai tudásukról adtak számot, de sok esetben érett művészekhez méltó módon, igazán ihletetten adták elő a műveket

– fogalmazott Fodorné Molnár Márta.

Ebben az évfolyamban tizenöt fiatal volt: tíz lány és öt fiú. A lányoknál három, a fiúknál két magyar hallgató volt, a külföldiek között pedig láthattunk japán, amerikai, olasz, horvát és szlovák végzőst. Fodorné szerint ez az évfolyam mindvégig szoros, nagyon mély baráti kapcsolatban volt egymással, a csapatmunka remekül működött. Ez pedig nagy segítséget jelentett egy-egy csoportos produkció létrehozásánál, interpretálásánál, ami ezen az előadáson is jól érzékelhető volt.

A fiatalok között vannak kiemelkedő képességű és tehetségű táncosok, mint például Nagy Gvendolin, aki meghívással idén már nemzetközi sztárgálán is fellépett. De kiemelkedő a technikai- és művészei tudása Lengyel Dorottyának, Bán Katának, a japán hallgatók közül pedig Okura Iku, Koizumi Juza, Katano Soichiro emelhető ki.

Mint egy színészi alakítás

Egy táncszerep eltáncolása olyan, mint egy színészi alakítás. Szigorúan azt kell megvalósítani, amit a drámaíró, a rendező vagy a koreográfus elképzelt. Ehhez komoly technikai tudásra van szükség, de még a legtökéletesebben megvalósított produkció is csak artistamutatvány ihletett előadás, átélt művészi alakítás nélkül.

Az egyetemen kiskoruktól arra neveljük fiatalokat, hogy egy táncos magas szintű technikai tudása egy alap elvárás. De ez nem cél, hanem egy eszköz, amelynek segítségével aztán ihletett művészi produkciót tud megvalósítani a táncművész. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a tehetség is.

A rektor szerint a külsős betanítók, mint Aradi Mária, a Magyar Állami Operaház mesternője, Rachel Beaujean, a Holland Nemzeti Balett művészeti vezetője, Darai Tamás, a Moto perpetuo darab betanítója és az egyetem oktatói is mind nagyon elégedettek a végzős hallgatókkal és teljesítményükkel.

A rektor asszony úgy érzi, amit az egyetemi képzésen meg lehetett tanítani, azt az egyetem kiváló oktatói megtették. A végzősök további fejlődéséhez most már arra van szükség, hogy együttesekhez kerüljenek, ahol különböző mesterekkel, koreográfusokkal dolgoznak majd együtt, és a feladatok, szerepek megtanulása révén fognak kiteljesedni, melyre az adottságaik, tehetségük predesztinálja őket.

Megtudtuk, hogy a végzős hallgatók közül már majdnem mindenkinek van szerződése, bár a próbatáncok – állásinterjúk – még nem zárultak le. Van, aki hamarosan a párizsi operába megy megméretni magát, míg mások Lengyelországban, Németországban vagy Olaszországban akarnak bizonyítani.

És ha több állásajánlat érkezik egy-egy fiatal számára, akkor lehetősége van a hozzá leginkább illő együttest választani. Az egyetem oktatói természetesen azt szeretnék, ha a magyar hallgatók a magyar színházakban, együttesekben találnák meg a helyüket, és sok esetben ez még a külföldi hallgatókra is igaz.