A kiállítás tavaly a Budapesti Tavaszi Fesztivál kiemelt programja volt, idén pedig szintet lépett. 2022-ben (egy pop-up kiállítás formájában) a Margit-szigeti Kristály Színtérben kóstolhattak bele a látogatók a digitális és szakrális víziókat ötvöző alternatív univerzumba, mostantól azonban a legnagyobb nyüzsgésből szakadhatnak ki a kiállítás kapuján belépve, ugyanis
a Ferenciek terén nyílt meg az állandó művészeti kiállítótér.
A Cinema Mystica univerzuma a fény, a hang és a művészet birodalma; érzékszervi utazás, amely számos egyedi és új médiainstalláción vezeti végig az érdeklődőket. A kiállítóterek misztikus világokká alakulnak, ahol elmosódnak a határok a valóság és a vízió között, a néző pedig részesévé válik a szemkápráztató alkotásoknak.
A Cinema Mystica célja, hogy a kiállítóhely félévente új kiállítással jelentkezzen, és bemutassa a hazai és a közép-kelet-európai térség újmédia-alkotóit az (elsősorban) magyar közönségnek. A Párisi Udvarban ehhez méltó helyet is kapott: ezerkétszáz négyzetméteren, tíz teremben, a belváros turistáktól nyüzsgő központjában talált új otthonra, így nemcsak a hazai, de a nemzetközi látogatók sem tudnak elmenni mellette anélkül, hogy ne csábulnának be az épületbe.
A 2023-as nyitókiállítás a szakralitás és a digitális művészet kapcsolatát helyezi fókuszba. A következő kérdések merülnek fel:
Idén már huszonegy installációt tekinthetnek és tapasztalhatnak meg a látogatók, szemben a tavalyi tizenhattal. A kiállítás ugyanakkor nem tűnik nagyobb volumenűnek; legfeljebb az érzékelhető, hogy a kiállítótér tágasabb, és kevésbé kísérleti hatású.
A marketing nevében (és nyugati szomszédainkról példát véve) ma már hajlamosak vagyunk mindenre ráaggatni az immerzív jelzőt, holott sokszor köszönőviszonyban sincs egy adott kiállítás és az elmerülés – merthogy ezt jelenti a napjainkban roppant trendi kifejezés. Vigh Dávid, a Cinema Mystica művészeti vezetője és kurátora a kiállítás sajtóbejárásán be is mutatta, miről van szó.
Az egyik teremben például két gigantikus tenyér várja, hogy valaki belehuppanjon. Pontosan így tett Vigh Dávid is. Mint mondja, ez az immerzió lényege:
hogy bevonódjunk, aktív részesei legyünk az alkotásnak.
A Cinema Mystica kiállítás ebből a szempontból helyesen használja a kifejezést.
Az immerzió tehát belemerülést jelent: a kiállítás összefüggésében az immerzió a bejárható vagy körbejárható terek, objektumok és ezek sorozatát jelenti, ahol a kép- és a hangélmény 360 fokos, valamint háromdimenziós. Mivel a néző a műalkotás aktív vagy passzív részesévé válik, a kiállítás felülírja a klasszikus művészet által évezredek óta meghúzott szabályokat.
Aki tavaly is ellátogatott a kiállításra, több alkotást is felismerhet. A Párisi Udvarban is a falakra vetítik például a loopolt (végtelenszer lejátszódó) Let There Be Life című videót az élet keletkezéséről. Sejtek, amőbák, trilobiták, medúzák, csigaházak, csont és vér, színek és formák cikáznak át az egész termen, amelyekről egyszerűen képtelenség levenni a tekintetet – a lüktető, misztikus zene pedig csak hab a tortán, már ha aszerint nézzük az alkotásokat, hogy milyen hatást váltanak ki az emberből.
A kiállításhoz nyolcvanöt projektort, öt kilométernyi kábelt, csúcstechnológiájú médiaszervereket, érzékelőket és speciális hangszórókat, rezonátorokat használunk
– emelte ki Vigh Dávid, hozzátéve, talán a legkomplexebb installáció maga a fő attrakció, a The Garden, ahol tizenhét projektor vetíti a teret, infravörös kamerák szolgálnak szenzorként, a padló interaktív, a tér közepén pedig egy LED-es fényinstalláció, egy életfa található.
Érdemes megemlíteni az Aedan című, egy ChatGPT-alapú interaktív multimédia-installációt is, amely a mesterséges intelligencia és az emberi kreativitás interakcióját járja körbe. Furcsa és megdöbbentő alkotás ez: a szobor érzékelőzónájába lépve egy mikrofonon keresztül bármit kérdezhetünk az entitástól. A szoborra mappelt (vetített) képek az eredeti pixelhalmazból kiindulva, a néző szöveges promptjaiból hoznak létre mesterséges intelligenciával generált tartalmakat.
A Cinema Mystica művészei között magyar és külföldi alkotók is vannak, többségük a Global Illumination alkotói közösség tagja. Mint megtudtuk, a kiállított alkotások többsége csapatmunka eredménye: a koncepciótól az animációs tartalmakon át a fizikai megvalósításig az alkotók tudatosan a kollektív alkotás erejét hívták újra életre.
A Global Illumination egy szabadúszókból álló kreatív műhely, ahol hasonló érdeklődésű, de különböző szakterületű művészek energiái adódnak össze. A formátum lehetőséget ad arra, hogy az egyéni kereteket túlszárnyalva összetett, ugyanakkor egyedi alkotásokat hozzanak létre.
ABDFX, AuralEye, Zemba Ákos, Blase Clark, Katona Kati, Krizanic Antonin, Zeke Ádám, Fóris-Ferenci Gábor, Mátis András, NAAVI, Szatmári György Dure, Nagy Kála, Polonyi András AXA, Fekete Máté.
A szobrokat a BK stúdió és a Díszletgyár készítették, a technikai tervezést és kivitelezést a Kiégő Izzók és az AV Rental végezte.
(Borítókép: Cinema Mystica)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
