Elkövette azt a bűnt, hogy szereti Nápolyt

A múzeum a nápolyi királyi palota, a Palazzo Reale épületében nyílt meg, a San Carlo operaház közelében. Az 500 négyzetméteren berendezett múzeumban a legendás tenor 60 eredeti relikviáját, köztük jelmezeket, plakátokat, fényképeket, gramofonokat és bútorokat állítottak ki, továbbá mintegy kétezer digitalizált dokumentumot és installációt is láthat a közönség.

A kiállítás anyaga főként a Ricordi- és Puccini-archívumból származik, de több olyan színház is hozzájárult a gyűjteményhez, ahol Caruso fellépett. Nápoly a Caruso Múzeumnak adományozta az énekes születési anyakönyvi kivonatát és halotti bizonyítványát, amelyet korábban a városi levéltárban őriztek.

Mint Gennaro Sangiuliano olasz kulturális miniszter a múzeum megnyitóján hangsúlyozta:

Caruso rendkívüli művész volt, a kritikusok szerint az operatörténet egyik legjelentősebb tenorja. Ideje volt, hogy Nápoly múzeumot szenteljen neki.

Szereti Nápolyt, ez a bűne 

A kulturális miniszter egyúttal bejelentette: „a kormány hamarosan megvásárolja a Monte di Pietà épületét, amely otthona lesz az al grande Totónak nevezett múzeumnak”. Sangiuliano tagadta, amit egy olasz újság állított, amely azt írta, hogy túl sokat tesz Nápolyért – írja az informazione.it. Az olasz miniszter egyébként Nápolyban született.

Ez nem igaz! Háromszor voltam Velencében, kétszer Firenzében, többször Piemontban, de nem tagadom, hogy a szívem Nápolyban van, és ha ez bűncselekmény, akkor elkövetem azt a bűnt, hogy szeretem Nápolyt.

Születésének 150. évfordulója alkalmából Olaszország-szerte megemlékeznek a tenorról, emlékművekkel tisztelegnek előtte, egy dokumentumfilm készül róla, és koncertsorozatot is terveznek a nápolyi San Carlo operaházban. Az 1873-ban született, a világ operaszínpadait meghódító Carusónak 254 felvétele maradt fenn. A művész 1921-ben, 48 évesen hunyt el.