Tőle tanultunk meg komédiázni

Kovács Andor néven látta meg a napvilágot az erdélyi Fogarason (ma Fagaras, Románia – a szerk.). Világéletében színész szeretett volna lenni, de apja ezt mereven ellenezte, így csak harmincévesen léphetett először a világot jelentő deszkákra. Érettségi után dolgozott tisztviselőként, próbálkozott – sikertelenül – vállalkozással és újságírással is, majd apja halála után, 1927-29-ben elvégezte Rákosi Szidi színésziskoláját – írják az MTVA Sajtóarchívumában.

Több volt bennem a lélek, semhogy egész életemen keresztül savanyodni tudtam volna számoszlopok és bankkönyvek fölött

– mondta később.

A szegedi városi társulatnál kezdte pályáját, s Hunyady Sándor Feketeszárú cseresznye című darabjában olyan sikert aratott, hogy a vendégszereplő Fedák Sári figyelmét is felkeltette. A primadonna Pestre visszatérve elkürtölte, hogy ezt a szegedi „csodát” meg kell nézni, amit a Vígszínház igazgatói – Jób Dániel és Roboz Imre – meg is tettek, sőt rögvest szerződtették Ajtayt.

Történt mindez 1932-ben, de a színpadra már nem jutott fel olyan gyorsan, mint a fővárosba. Alaposan megvárakoztatták: négy szezonon keresztül egyáltalán nem vagy csak alig kapott szerepeket, a vezetők így „éheztették ki” a többi fiatal színészt is. Ajtay Andor türelmes volt, s fokról fokra nehezebb, igényesebb, mélyebb átélést kívánó szerepekhez jutott, az 1940-es évek elején már a Vígszínház vezető színészei közé tartozott.

A pénz komédiája

1943-ban átszerződött a Nemzeti Színházhoz, ahol a második világháború után az új igazgató, Major Tamás Bánk bán szerepét kínálta neki. Ő elhárította a megtisztelő feladatot, s visszatért a Vígszínházba régi mesteréhez, Jób Dánielhez. A nyitóelőadáson – amit a mai Thália színházban tartottak, mert a nagykörúti épület az ostrom alatt bombatalálatot kapott – a Színészt alakította Gorkij Éjjeli menedékhelyében.

A teátrumban, amely 1951-től egy évtizedig a Magyar Néphadsereg Színháza nevet viselte, teljesült régi vágya és több darabot rendezhetett. 1947-ben két alkalommal az Operettszínházban is szerepelt, mindkétszer Honthy Hanna oldalán játszotta a kissé már őszülő halántékú, de még mindig hódító, férfias bonvivánt. A következő évben a Pódium Kabaréban két francia vígjátékban lépett fel, mindkét darabot ő rendezte.

1959-től a Jókai Színházban, 1963-tól a Madách Színházban szerepelt egy évtizeddel későbbi visszavonulásáig. Emlékezetes alakításai közül néhány: Higgins (G.B. Shaw: Pygmalion), Rosmer (Ibsen: Rosmersholm), Clausen tanácsos (Hauptmann: Naplemente előtt), Attinghausen (Schiller: Tell Vilmos).

Megjelenésében is elegáns volt

Tökéletes beszédtechnikája, mély zengésű orgánuma kiválóan érvényesült a klasszikus drámákban – például a Hamletben Polonius alakjának megformálásakor –, noha később egyes kritikusok már modorosnak minősítették hanghordozását. Megjelenésében is elegáns volt, a két világháború között Uray Tivadarral és Jávor Pállal együtt a legelegánsabb férfi színésznek tartották. Színházi rendezéssel is foglalkozott.

1937 óta filmezett, s kezdetben gyakran játszott saját koránál idősebb, őszülő halántékú férfiakat, idővel aztán hozzáöregedett a szerepkörhöz. Emlékezetes, ahogy A Beszterce ostromában (1948) a különc Pongrácz grófot, A harag napjában (1953) Máriáss tanár urat, a Különös ismertetőjelben (1955) Bajcsy-Zsilinszky Endrét, az Oldás és kötésben (1963) az öreg professzort, Az oroszlán ugrani készül című krimiben (1969) dr. Klauberget alakította.

A Kossuth-díjat 1954-ben kapta, érdemes művész 1953-ban, kiváló művész 1968-ban lett. Élete végén, 1975-ben emlékdíjat alapított. A nevét viselő, 1976 óta kiosztott elismerést az évad legkiemelkedőbb művészi teljesítményét nyújtó színészének és színésznőjének ítélik oda a Vígszínházban.

Ajtay Andor életének 72. évében, 1975. május 9-én hunyt el Budapesten.