Véget érhet az ősi rejtély: nemsokára megértik a férfiak a nőket

További Kultúr cikkek

Ráckeresztúron megtudtuk, miért jobb zongora nélkül megőrülni a színpadon, és ígéretet kaptunk arra is, hogy az épp ott forgó film révén végre a férfiak is megérthetik, hogyan működnek a nők. Az is kiderült a Pázmándy–Brauch-kastély parkjában, miért érdemes Herczeg Ferenc műveiből három filmet is készíteni. A Majdnem menyasszony című produkció utolsó forgatási napján a főszereplő Kelemen Hannával és a producer Helmeczy Dorottyával beszélgettünk.

A ráckeresztúri, szebb napokat látott, boldogtalanabb időkben a szentmiklóspusztai Lenin tsz tulajdonát képező, de málló vakolata ellenére is festői Pázmándy–Brauch-kastélyban vették fel a Majdnem menyasszony című kosztümös, romantikus film utolsó snittjeit.

Pénz, házasság és szerelem

A történet, amelyet Herczeg Ferenc Fehér páva című regényéből ültettek filmre, az 1900-as évek elején játszódik a Budapestről lovas kocsival egy nap alatt elérhető képzeletbeli kisvárosban, Varjason. Itt működik az Ábel család híres ruha- és kelmeboltja, amelynek cégérén a regény címében szereplő fehér páva feszít. Vele szemben áll idősebb Toll Jenő (Schneider Zoltán) Fekete elefánt nevű szatócsboltja. A Fehér páva tulajdonosa, özvegy Ábel Pál (Gáspár Tibor) épp szépséges leánya, Ábel Marika (Kelemen Hanna) esküvőjére készül. A helyzet nem mindig volt egyszerű, hiszen Marikának hevesen udvarolt a jóképű Pankotay báró (Koltai-Nagy Balázs) és a rámenős Toll Jenő (Hajdu Tibor) mérnök úr is. Az udvarlók nemcsak választottjukban, hanem bizonyos céljaikban is megegyeznek. Mindketten rá akarják venni az öreg Ábelt és képviselő testvérét, Miklóst (Görög László), hogy vessék latba befolyásukat, és végre Varjasra is elpöfögjön Pestről a vasút.

A zongorába bele kell őrülni

Marikát, a szépséges és veszélyesen szókimondó hajadont az első játékfilmes Kelemen Hanna játssza. A göndör hajú egykori fotómodell a filmkészítők szerint épp olyan, mintha Herczeg Ferenc írói képzeletéből lépett volna elő.

A fiatal színésznő eddigi életét hatalmas váltások jellemezték.

Zongoraművésznek indult, tizenhat évesen már fotómodellként járta a világot, majd úgy döntött, hogy a színjátszás érdekli igazán.

„Megértettem, hogy belőlem sosem lesz boldog zongoraművész, mert ahhoz, hogy kivételes hangszeres előadó legyek, kicsit bele kell őrülni” – meséli, majd elmondja, hogy a színészetben talált új célokat. Ezek elérését Földessy Margit Színitanodájában kezdte, majd rátaláltak a filmes és színpadi szerepek. Azzal persze tisztában van, hogy színészként se úszhatja meg a „beleőrülést”, de azt az összetett és bonyolult rendszert, amelyet a benne rejlő képességek, zenei tehetség, nyelvi készségek, vágyak, hajlamok alkotnak, színészként jobban meg tudja élni, mint egy koncertpódiumon.

Otthon van a nagyvilágban

Szülei – a Kossuth-díjas hegedűművész, Kelemen Barnabás és a Liszt Ferenc-díjas Kokas Katalin, brácsa- és hegedűművész – évekig mindenhová magukkal vitték, bármerre is turnéztak a nagyvilágban. Mivel négy testvére közül ő a legnagyobb, egy idő múlva a kisebbekre is ő vigyázott, míg szülei játszottak.

Bár tizenévesen belekóstolt a nemzetközi fotómodellek életébe is, most a színészet érdekli igazán, de a zene sem fakult ki az életéből. Énekel jazzt és musicalt, biztos benne, hogy a színészet után vagy mellett ez is meghatározó szerepet játszik majd jövőjében.

A sikeres felvételi vizsga után ősztől Glasgow-ban, a Royal Conservatoire of Scotland hallgatójaként fejlesztheti prózai és énekes színészi tudását.

Rettentően vágyom egy igazi osztályra, ahol három éven át együtt fejlődünk, együtt élünk át mindent. Eddig ez kimaradt, mert rengeteg iskolába jártam. Első gyerekként mindig rajtam próbálták ki a szüleim, épp hol és mit kell tanulni

– mondja csillogó szemmel, majd hozzáteszi, hogy szakmailag arra számít, hogy az egyetemen tudatosabbá válik benne mindaz, amit mostanáig ösztönösen csinált a színpadon és filmeken.

Ami nem kevés, hiszen játszott a Pesti Magyar Színházban, az Operettszínházban, a Madách Színházban is. Sopronban pedig rábízták a Chicago musicalban Roxie Hart szerepét. Nagyon büszke arra is, hogy Igor Sztravinszkij és Charles-Ferdinand Ramuz különleges zenés színműve, A katona története egyik szereplője lehetett. Joggal, hiszen Bezerédi Zoltán, Molnár Piroska és ifj. Vidnyánszky Attila mellett játszhatott az Ascher Tamás rendezésében színre vitt darabban.

A Majdnem menyasszony főszereplőjeként sok párhuzamot talált a filmbéli Marika és saját élete között. Mindketten szoros családi kötelékben cseperedtek, öntörvényű, gondolkodó emberek. Ráadásul, teszi hozzá,

Marika nagyon kíváncsi a szerelemre, a romantikára, ami számára is új, jelenleg felfedezés alatt álló világ.

A legnagyobb titokra is fény derül

A film producere, Helmeczy Dorottya szerint ebből a történetből végre megérthetjük a nőket. Ezt örömmel, bár kicsit kétkedve fogadom, az viszont biztos, hogy a történet főszereplője egy jó családban nevelkedő huszonéves lány, akinek felborul az élete, amikor megérkezik a csendes kisvárosba a vasút, a gazdagság, a kapitalizmus.

Marika figyelni kezdi maga körül a világot, megérti, miért házasodtak össze a saját szülei annak idején, találkozik két udvarlóval, megismeri az ő családjaikat is. A nézők fiatal nő nézőpontjából ismerik meg, mit gondoltak akkoriban a szerelemről, házasságról, párkapcsolatokról, női szerepekről. Mariska nem ítélkezik, csak megfigyel, és tapasztalatait el is mondja

– meséli a producer, aki szerint ez a történet többek között azért érvényes napjainkban is, mert a női szerepek alakulásáról szól egy hatalmas társadalmi, gazdasági átalakulás időszakában. Mint mondja:

„Most is hasonló átalakulást élünk át, ami kihat az emberi kapcsolatok minden szintjére. Ez egy civilizációs változás, aminek egyik szála annak idején például a feminizmus volt. Ma már egyre magától értetődőbben társulnak a társadalmilag elfogadott női szerepekhez azok az ambíciók, amelyek a gazdasági, társadalmi érvényesüléshez kapcsolódnak.”

Helmeczy Dorottya családanyaként is sikeres a filmkészítők még mindig erősen maszkulin világában, mégsem találja jónak, helyesnek, követendőnek, ha egy nő megvalósítja magát, társadalmi, gazdasági karriert épít, de közben elengedi a női feladatait.

Nem véletlenül vannak férfias és nőies jegyek. Amikor valaki nőként családfenntartó, egyedül neveli a gyerekeit, nyilván komoly erőfeszítésébe kerül, hogy esténként kifogástalanul kilakkozza a körmeit. Lehet, hogy egy idő után fel is menti magát az ilyesmik alól, azt mondja, hogy jól van ez így, neki mások a kvalitásai. Ez viszont két-három év után identitászavarral járhat, észre sem veszi, és eltűnik a női karaktere, ezért keresnie kell helyette valami mást. Vannak nőies és férfias jegyek, hiába próbáljuk ezeket átmenetté tenni. A színek, illatok, mozdulatok, ízlésvilág, az, ahogyan szeretnénk eltölteni egy estét, igenis különbözőek, és ezeket a különbségeket nem érdemes összemosni.

A Kék róka és a Don Juan kopaszodik után ez már a harmadik filmes adaptáció, amelyet producerként Herczeg Ferenc műveiből készít. Ezt azzal indokolja, hogy a kiváló író szövegei nagyon filmszerűek, párbeszédeit szinte változtatás nélkül emelhetik át a forgatókönyvbe. Emellett Herczeg férfi íróként női szemszögből is ábrázolja a párkapcsolatokat, és olyan vizuális leírásokkal dolgozik, amelyeket nagyon könnyű képre átültetni. De legalább ilyen fontos oka döntésének az is, hogy producerként rengeteg forgatókönyv, filmötlet kerül elé, de ritkán találkozik igazán jó történetekkel.