Nem korlátozódik koncertekre a Sziget Fesztivál repertoárja: megszámlálhatatlan kulturális program közül válogathatnak azok a látogatók, akik ráunnak a zenei műsorokra. A rendezvény egyik kiemelt helyszíne, a Cirque du Sziget a cirkusz szerelmeseit várja naponta ismétlődő előadásokkal.
A fesztivál talán legnépszerűbb nem zenei helyszínének és programjainak otthont adó sátor ezer férőhelyes. Magyarországon nem is gyártanak ekkora sátrat, Olaszországból hozták Óbudára. A sátorban napi négy fő előadás megy, ezen kívül pedig egy szabadtéri színpadon is fellépnek magyar és nemzetközi művészek.
A kiemelt előadások a prágai Cirk La Putyka, a kanadai Cirque Alfonse, az ausztrál Circa, valamint a Baross Imre Artistaképző nevéhez köthetők.
Melyik magyar ne ismerné Petőfi Sándor örök érvényű remekművét, a János vitézt? Mivel a fesztiválon elsősorban felnőttek vesznek részt, ezért a Baross Imre Artistaképző zsonglőrei és artistái nem csak gyermekeknek szánták az ominózus előadást: az idősebb közönség számára is élményszerűen megjelenített, műfajteremtő musical circus produkciót láthatnak az érdeklődők. A klasszikus történetet Romhányi Áron zeneszerző, Csonka Roland koreográfus és Kovács Gábor Dénes produkciós vezető, rendező gondolta újra.
Az eredeti mű szövegét felhasználó produkció kerettörténetében a mesék csodavilága elevenedik meg az artistaművészet varázslatos kifejezésében: az akrobatikus ügyesség, a virtuóz zsonglőr- és egyensúlyozó számok, a lélegzetelállító légtornász-produkciók elrepítik a nézőket az Óriások földjére, a Sötétség országába, az Óperenciás-tengeren is túlra, végül pedig Tündérországba.
A 14 órás kezdés előtt néhány perccel még csak lézengtek a szigetlakók a hatalmas cirkuszi sátor előtt, és úgy tűnt, az előzetes jóslatok ellenére alig lesznek az előadáson, ám ahogy az első érdeklődők elfoglalták a helyüket a nézőtéren, hirtelen valóságos embertömeg csődült a sátorba.
Sorra teltek meg a széksorok, először a központi, majd a két szélső lelátó is tele lett – még annak ellenére is, hogy a sátorban kimondottan hideg volt. A dermesztő légtömeg nem tett túl jót az alulöltözött nézőknek, ellenben nem izzadt az artisták tenyere, ami, valljuk be, nem hátrány…
Az előadás közben néhányan kimentek – és időközben be is jöttek –, a háromnegyed órás produkció azonban végig (majdnem) telt házas volt. Nagy szó ez, tekintve, hogy a Sziget nyitónapjáról beszélünk, ráadásul ez volt a legelső cirkuszi műsor is.
A Baross Imre Artistaképző növendékei megadták az alaphangot a János Vitéz modernizált feldolgozásával.
Az előadás körülbelül ötperces etapokból állt össze: a felvezetés, vagyis János vitéz sztorijának rövid ismertetése után lányok labdás és hengeres produkciója kápráztatta el a közönséget. A trió után egy buzogányos és hulahoppkarikás produkció, majd számos erőnléti és légtornászmutatványokkal teletűzdelt rész következett.
A hajmeresztő mozdulatsorok végrehajtását nézve az ember elcsodálkozott, hogy képesek nemcsak magukat, de egymást is megtartani egy kötélen vagy rúdon több méter magasban ezek a fiatal lányok és fiúk. Az izomzatuk és állóképességük láttán azonban minden értelmet nyert…
Apró botlások
A fiatalok profikat meghazudtoló fegyelmezettséggel vitték végig a műsort, az apró botlásokat szinte észrevehetetlenül kezelték le. A színpadi jelenlétre és koreográfiára nem lehetett panasz, a világítás és a hangzás is rendben volt, az öltözékek és a lányok hajviseletei azonban nem voltak koherensek, ami kissé zavaró volt. Egyesek lófarokban, mások két copfban viselték a hajukat, de volt olyan lány, aki kontyot készített magának. Az egységes dressz és frizura talán célszerűbb és látványosabb lett volna, ám így kicsit talán jobban átjött a lányok személyisége.
Érdekes volt megfigyelni a fiatal artisták és zsonglőrök erősségeit: egy-két lány úgy ki volt pattintva, akár egy testépítő, ők játszi könnyedséggel másztak kötelet és tekeregtek a tissue-n. Az egyik lány egyszerre hat karikát pörgetett a végtagjain; látszólag a hulahopp volt a kiemelt száma. A fiúk főleg az erőnléti elemekben vettek részt, dobálták a lányokat, vagy szaltókat vetettek.
Bár a János vitéz szövegét aligha lehetett felismerni a felcsendülő, kissé túldramatizált dalokból, és a cirkuszi történetmesélés sem volt túl egyértelmű vagy kibogozható – legfeljebb a magyar(os) öltözékek segítettek a mű kontextusbéli elhelyezésében –, a zömében külföldiekből álló közönség valósággal megvadult, annyira tetszett nekik a műsor. Néhány apró bakit leszámítva szerencsére nem történt nagyobb hibázás vagy baleset, a közönség pedig hatalmas vastapssal jutalmazta a fiatalok előadását.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
