Lorde neve ma már nem cseng olyan szépen, mint 2013-ban, amikor – amolyan egyslágeres csodaként – berobbant a zeneiparba Royals című dalával. Úgy tűnt, az akkor még csak 16 éves énekesnő világsztár lehet, az évek múlásával azonban egyre inkább elhalványult a ragyogó csillag fénye. Néhány népszerű dalt még kiadott, de egyetlen zeneszáma sem tudta felülírni azokat a számokat, amiket a Royals produkált.
Annak ellenére, hogy zeneileg nem igazán termékeny, magánéleti és magaviseleti botrányaival felhívta magára a bulvár és a közösségi média figyelmét. Sokan vonták kérdőre, amikor egy „előnytelen külsejű” ázsiai fotós fiúval járt. Legalább annyian kritizálták táncmozdulataiért, amelyek inkább tűntek démonűzős mozdulatoknak, mint gondosan összeállított koreográfiának. Rengetegen támadták, amikor színes bőrű embereket érintő kérdésekben nyilvánult meg „privilegizált fehér nőként”. Legutóbbi botránya tavaly áprilisban robbant ki, amikor elcsitította közönségét egy koncerten.
Csupa emlékezetes pillanat, aminek semmi köze a zenéhez.
Lorde egy évtizedes, vérszegény pályafutással, és megosztó nyilvános megítéléssel a háta mögött most mégis a Sziget Fesztivál egyik kiemelt előadója. Az új-zélandi énekesnő augusztus 14-én lépett fel a Nagyszínpadon.
Lorde már a koncert kezdete előtt kiverte a biztosítékot, ha másnál nem, a sajtó képviselőinél biztosan, ugyanis nem engedte be a fotósokat a színpad elé.
Na, ez jól kezdődik
– gondoltuk a kollégáimmal, én pedig megállapítottam, hogy most biztos az következik, hogy minket is elhallgattat, mint a tavalyi közönségét. Nagyobbat azonban nem is tévedhettünk volna.
Az énekesnő negyedórás késéssel indított, és az első szám alatt szinte végig a háttérből énekelt, ki sem jött a színpadra.
Maradjon is ott
– villant be, aztán rájöttem, hogy ez rossz hozzáállás, hiszen nem fogjuk őt élőben látni, bár remélhetőleg még mindig a hangzás a központi eleme egy koncertnek, tehát akkor sem panaszkodhatnék, ha a háttérben maradt volna.
A kivetítőn azért látható volt, ahogy az énekesnő belevág a Royalsbe, és keresztbehúz minden olyan negatív gondolatot, ami az ember agyában született (vagy születhet) vele kapcsolatban.
Kislányos külső
Valószínűleg Lorde is inspirálódott a Greta Gerwig-féle Barbie-filmből, ugyanis hosszú, szőke hajjal, csillogós szemfestékkel és harisnyában, elegáns felsőben, fekete „csótányroppantó” szandálban állt színpadra, és jóval nőiesebbnek tűnt, mint ahogy azt megszokhattuk. Sosem volt a legcsinosabb vagy legszebb sztár, most azonban kimondottan jól nézett ki, mi több, a produkció közben valósággal megszépült.
Elnézve őt, kicsit el is szégyelltem magam, hiszen itt ez a fiatal előadó, aki annyi rosszat kapott már, holott látszólag semmi baj nincs vele…
A mozgásán azért még mindig lenne mit csiszolni, hozta a szokásos kapkodó-csapkodó, zombi ördögűző mozdulatsort, bár nem volt annyira bizarr a tánca, mint azt a régebbi koncertjein láttuk. Mintha egy elliptikus tréneren lépegetett volna, csak éppen elliptikus tréner nélkül. Van azonban valami felszabadító abban, ahogy mozog. Kétség sem fér hozzá, látszólag sokkal inkább átadja magát a zenének, mintha egy betanult koreográfiát adott volna elő.
A maréknyi slágere mellett természetesen a kevésbé ismert dalokat is műsorra tűzte, amelyeket, ha nem is fújt kívülről a nézősereg, azért kedvelt a publikum. Lorde dalai nem éppen a pörgős, bulizós hangzásukról ismertek, de olyan számok is elhangzottak, amelyekre nyugodtan lehetett csapatni.
Az énekesnő végig vigyorgott, kimondottan felszabadultnak és boldognak tűnt, de azt is ki lehet emelni, hogy aranyos, kislányos bájjal ugrált a színpadon. Sokat kommunikált a közönséggel, köszönetet mondott nekik, elmesélt néhány személyes sztorit a dalok születéséről, és többször kiemelte, hogy
mennyire örül annak, hogy Magyarországon lehet, mert teljesen beleszeretett az országba.
Mint mondta, alig várja, hogy visszatérjen hozzánk. Szó sem volt tehát elhallgattatásról vagy durva, flegma, bunkó bánásmódról (a közönséggel); inkább az ellentéte. Lorde szerethető külsőt és belsőt öltött, és minden bizonnyal az is megszerette az egyórás show alatt, aki korábban hallani sem akart róla.
A koncertet az egyik legismertebb dalával, a Green Light című slágerrel zárta. A produkciónál csatlakozott mellé az előtte fellépő énekesnő, Caroline Polachek is. A két nő teljesen megvadult, és magával rántotta a bulizókat is a féktelen mulatozásba. A dal méltó lezárása volt a koncertnek – és Lorde budapesti kalandjainak is.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
