Hamarosan lejár a balatonfüredi Magyar Fordítóház szerződése

A Magyar Fordítóház Alapítvány kuratóriuma júniusi Facebook-posztjában egyebek mellett azt írta: „Alapítványunknak (MFHA) 2023 augusztusában lejár a ház használatára kötött szerződése. Régóta szorgalmazzuk a Magyar Kultúráért Alapítványnál a szerződés meghosszabbítását, amire egyértelműen kedvező szóbeli ígéretünk van tavaly óta. Az MFHA kuratóriuma a korábbi feltételekkel 15 évre tervezi az új szerződés megkötését. Idáig ez nem történt meg.”

A július 30. utáni időszakra elfogadott pályázatok vendégeit ezért arra kérték, hogy csak akkor induljanak Balatonfüredre, a Magyar Fordítóházba, ha ezen a helyen kedvező hírt tudnak megosztani. 

A Magyar Fordítóház Alapítvány kuratóriuma azóta sem osztott meg kedvező hírt, így az Index megkereste a szervezetet, érdeklődve: honnan indult, és hol tart jelenleg az ügy. 

Rácz Péter, a Magyar Fordítóház Alapítvány kuratóriumának elnöke lapunknak elmondta: először 2020 novemberében – Nádori Lídia, a Magyar Műfordítók Egyesülete elnökének társaságában – találkozott Demeter Szilárddal, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatójával, akinek a figyelmét felhívták a 2023. augusztus 25-én lejáró szerződés meghosszabbítására. „A beszélgetés alatt semmilyen ígéretet nem kaptunk. Azóta pedig többször jeleztük a közelgő határidőt. Most ott tartunk, hogy nagyjából egy hét múlva lejár a szerződés, és még szerződéstervezetet sem kaptunk a Petőfi Kulturális Ügynökségtől” – mondta.

A hangsúly a tervezeten van, mert nem szeretnénk olyan szerződést aláírni, amelynek tartalmába nincs beleszólásunk. Valamint azt javasoljuk, hogy a határozat további 15 évre szóljon, és szavatolja az önálló működést

– fogalmazott. „A fordítóház tevékenységét kezdetekben nemcsak a minisztérium, hanem több külföldi alapítvány és magánszemély is támogatta, volt, aki ösztöndíjjal, volt, aki a működést vagy a felújítást segítette” – tette hozzá Rácz, aki reméli, hogy a jelenlegi fenntartó ezt megfelelő alázattal veszi tudomásul. Rácz Péter szerint semmi tragikus nem történik, ha 2023. augusztus 25-ig nem írják alá az új szerződést, de azért szorgalmazzák, mert minden szempontból megalapozott és jogszerű működésre törekednek. 

A szerződés meghosszabbítása folyamatban van

Kérdéseinkkel megkerestük Pál Dániel Leventét, a Petőfi Kulturális Ügynökség (PKÜ)  irodalomszakmai igazgatóját. Válaszát teljes terjedelmében közöljük.

„A balatonfüredi Fordítóház évtizedek óta a klasszikus és kortárs magyar irodalom műfordítóinak egyik központja, szerepe elvitathatatlanul fontos. A Petőfi Kulturális Ügynökség, illetve a Magyar Kultúráért Alapítvány indulásuk óta finanszírozza az itt folyó szakmai és alkotói munkát, legyenek azok különböző műfordítói workshopok, továbbképzések vagy a rezidencián dolgozó műfordítók tevékenységének támogatása. A házban folyó alkotói munkát koordináló Magyar Fordítóház Alapítvánnyal évek óta jó és aktív kapcsolatot ápolunk, rendszeresen konzultálunk, a felmerülő kérdéseket és problémákat megbeszélve keressük a megoldást, a szakmai kérdéseket közösen vitatjuk meg.

Ahogy a korábbi években, úgy 2023-ban is az itt folyó munka közel 100%-át finanszírozza a Petőfi Kulturális Ügynökség, illetve a Magyar Kultúráért Alapítvány. Ezen túlmenően a Petőfi Kulturális Ügynökség 2023 januárjától fokozatosan átvette az Alapítványtól a ház fenntartásának költségeit (közüzemi költségek, biztosítás, riasztó stb.), hogy a változó, esetenként meglepetésszerű gáz- és villanyszámlák ne okozzanak az Alapítványnak fejfájást, ne kelljen elvonni a szakmai-alkotói tevékenységre szánt keretösszegből.

A 2023. augusztus 25-én lejáró bérleti szerződés meghosszabbítása folyamatban van, ennek tervezetét hamarosan megküldjük az Alapítvány elnökének, Rácz Péternek.”

Bizalom és nyitottság

Rácz Péter szerint a fordítókkal együtt hozzászoktak ahhoz, hogy a művészeti alap jogutódja épületét használják, amely irodalmi hagyományai révén tökéletesen megfelel a céljuknak. A műfordítók fogadásán túl gondolnak az utánpótlás nevelésére is: különböző nyelvekből évente tizenkét műfordító szemináriumot tartanak. A kezdők legjava azóta már önálló műfordító.

A Magyar Fordítóház Alapítvány és a Petőfi Kulturális Ügynökség között viszont szerinte nem működik jól a kommunikáció. „Az ez évi támogatást például júniusban kaptuk meg, addig saját kis tartalékunkból éltünk, abban bízva, hogy hamarosan megjön a pénz. De így sajnos tervezni sem lehet. Volt olyan projekt idén, amelyet emiatt le kellett mondjak. A korábbi években nem volt ilyen gond. A bizalomnak és nyíltságnak itt is nagy szerepe van, az elszámolások pedig mindig rendben voltak. A munkánk eredményét leglátványosabban a házban készült műfordítások egyre hosszabb polcai mutatják.”

Rácz Péter tavaly bevonta a kommunikációba Nádori Lídiát, az alapító jogokat gyakorló Magyar Műfordítók Egyesületének elnökét, aki az Indexnek elmondta: eddig mindegyik levélben megnyugtatták őt, hogy a fordítóház megmarad, a munka pedig folyhat tovább. „Ehhez képest folyamatos figyelmeztetésekre volt szükség. Ahhoz is, hogy a 2023-as működésre és a mindennapi költségekre biztosítsák a szerződés szerinti támogatást.”

A bizonytalan működés ellenére optimista

Nádori Lídia úgy véli, valószínűleg arról van szó, hogy a Petőfi Kulturális Ügynökség feladatköre túlnőtt a szervezet infrastrukturális és személyi keretein. Kívülről úgy látja, az apparátus nem tudja maradéktalanul ellátni a munkáját. „Irodalomszakmai kompetenciaproblémákat is látok abban, ahogyan a PKÜ a magyar irodalmat próbálja képviselni külföldön. De a fordítóház szempontjából nagyobb probléma, hogy a hatalmasra duzzasztott ingatlanvagyonnal és az egyéb feladatokkal nehezen birkóznak meg.

Vagyis nem hinném, hogy bárki le akarná nyúlni a házat, inkább arról lehet szó, hogy nem tudnak jó gazdái lenni. Csak ugye ezt mi, a fordítók, meg a külföldi kollégák, és elsősorban az alapítvány, eléggé megérezzük.

A Magyar Fordítóház 1998. januári megnyitása óta fogadja azokat a külföldi fordítókat, akik magyar szépirodalmi, bölcseleti, társadalomtudományi műveket fordítanak saját nyelvükre. A házban a fordítók magyar nyelvi közegben dolgozhatnak, találkozhatnak kortárs magyar írókkal, és megismerhetik a magyar irodalom legújabb alkotásait – olvasható a honlapjukon. A balatonfüredi fordítóházban évente mintegy 140 fordító dolgozik. Európából csak görög műfordító nem járt még náluk, minden más nemzetiségű alkotó igen. De a Távol-Keletről is érkeznek fordítók – japánok, kínaiak, mongolok, indonéziaiak, indiaiak –, és az Egyesült Államokból is.

Nádori Lídia, a Magyar Műfordítók Egyesületének elnöke megjegyezte: az alapítvány tiszta profilt alakított ki a fordítóház működése számára. A magyar irodalom külföldi fordítói dolgoznak a házban, részben csoportosan, részben önállóan, ösztöndíjasként. Ezek egyébként nemzetközileg bevált módszerek.

A PKÜ megjelenése óta érzékelem, hogy miközben azt hangsúlyozzák, a fordítóház szellemi értelemben továbbra is önállóan, az eredeti koncepcióját követve működhet, igyekeznek mégiscsak bevinni a PKÜ saját portfóliójából azt az elemet, hogy PKÜ-ösztöndíjas írók rezidens helye legyen a ház. Persze lehet azt mondani, hogy jöjjenek csak az írók, de ez a profiltisztaságnak árt. Főleg akkor, ha az adott szerzőnek fordítója sincs. Mintha meg akarnák mutatni, hogy ők a gazdák, ők is rajta akarják hagyni a ház programján a kezük nyomát.

Rácz Péter az akadozó, bizonytalan működés ellenére is optimista. Úgy gondolja, a balatonfüredi fordítóházat sem korlátozni, sem bezárni nincs értelme, mert a magyar irodalom mellett a városnak és az országnak is hasznos. Szerinte ezt azok is látják, akiknek látniuk kell. Balatonfüred városvezetése felismerte ebben a reklám lehetőségét, így ha kevés pénzzel is, de igyekeznek támogatni őket. Hozzátette: ez egy nyitott ház, csak abban az értelemben nem, hogy az ott dolgozó fordítókat nem kell zavarni.