Hegedűs 2 László: Érthetetlen, az MMA miért nem méltányol rendes tagsággal

Hegedűs 2 László az Index megkeresésére elmondta: örömmel értesült a hírről, a kiadványról viszont csak ezután tudta meg, hogy a Maintenant 17: A Journal of Contemporary Dada Writing and Art című kötetek sorozatait világszerte vezető intézményekben archiválják, beleértve a New York-i Modern Művészetek Múzeumát is. „A Nagy Fehérvári Árvíz című, 45 képből álló kiállítási mappám korábban már bekerült a New York-i Modern Művészetek Múzeumának könyvtárába. A képsorozatból később film is készült” – idézte fel.

Kisebbségben és kiszolgáltatottságban

A Munkácsy- és Balázs Béla-díjas alkotóművész azt mondta: vizualitása, kreatív aktivitása, gondolkodása elválaszthatatlan, folyamatos része az életének, amellyel a lehetőségei függvényében csak részben foglalkozhat. Pedig ha így lenne, még több értéket teremthetne a vizuális kultúrában. 14 éves korában Nagyhalászból több mint 400 kilométerre, a Pécsi Művészeti Gimnáziumba került. Aztán Budapest, Nyíregyháza, Pécs, Kecskemét, Székesfehérvár, Csákberény évei következtek.

Úgy érzem, hogy a magyar kulturális életben kisebbségben és kiszolgáltatottságban vagyok. Érthetetlen számomra – leszámítva az emberi gyarlóságot –, hogy a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) miért nem méltányolja rendes tagsággal azt, amit eddig a magyar vizuális művészet asztalára tettem, miközben csak mérlegre kellene tenni mindazt, amit műveltem. Figyelmem mindig a kultúrára, azon belül a vizuális kultúrára irányult

– fogalmazott.

Hegedűs 2 László mindig feljegyzi, leírja, hogy mit gondol a művészetről, a munkájáról és az életről. A gondolatai időnként a saját tervezésű kiadványai hátoldalán is megtalálhatók. A művész egy példát is említett: „A művészet valami a gyerekkorból, valami az ifjúságból, valami az elmúlásból és valami az örökkévalóságból.” (1996, Székesfehérvár, Csók Képtár, Szent István Király Múzeum)

Az alkotóművész egyedüliként tagja a három országos vizuális művészeti szervezetnek – a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Fotóművészek Szövetségének, a Magyar Filmművészek Szövetségének –, valamint a Magyar Filmakadémiának. Arra a kérdésre, milyen megoldásra váró problémákkal küszködik jelenleg a művészvilágon belül a fotó-, a film- és a képzőművészet, és hogyan lehetne rajtuk segíteni, így felelt:

A vizuális műfajok mindegyikét teljes intenzitással művelem, de ez a hátrányommá vált. A Magyar Művészeti Akadémián belül választanom kellett, hogy képzőművész, fotós vagy filmes legyek. De gyakorlatilag csak fotós vagy filmes lehetek. Ha már az intézménynek nincs vizuális művészetek tagozata – amit tulajdonképpen képvisel –, akkor a nemzetközi jelenlétemet és a díjakkal alátámasztott teljesítményemet kellene figyelembe venniük. Arról nem is beszélve, hogy a munkám bármelyik művésszel összehasonlítható a képzőművészeti szakágon belül. Összegezve: a művészetem kiemelkedő komplexitása és kreativitása nincs méltányolva.

Úgy véli, hogy a szakszövetségek lehetőségeik függvényében segítenek, amiben tudnak, de az igazi segítség, „a döntés magas labdája” elsősorban a Magyar Művészeti Akadémia kezében van.

Lebegteti, érzékelteti és mérlegeli

Hegedűs 2 a fotó-, a film- és a képzőművészetben is otthon van, mestere mindegyiknek. Azt mondja, nincs sorrend, sorrendetlenség van, persze ha határidőhöz kell igazodnia, akkor a kivétel a szabálytalanságot erősíti. „Amikor képet, fotót vagy rövidfilmeket készítek, elmerülök a vizualitás vizében. Nincs más, csak a kép, legyen az álló vagy mozgó. Egyedül vagyok a világgal és a vizualitással. Munkáim a műfajok szimbiózisában válnak teljessé. A fotóim témája nem sorozatokban áll össze, hanem 20-30-40… darabból álló vizuális képletekké válnak” – mondta.

Állóképekből többször készített rövidfilmeket és mozgóképes „2 perceseket” is. Grafikáinak, képeinek, printjeinek pedig gyakran fotók a kiindulópontjai, ihletői.

A Munkácsy- és Balázs Béla-díjas művészt arról is faggattuk, hogyan született AZ IGAZSÁG EGY SZÍNES NEON FELIRAT, EGY NEM LÉTEZŐ INTÉZMÉNY HOMLOKZATÁN című képe. „Először a cím vált véglegessé, amelyet hozzáillesztettem egy korábbi képemhez, szóval a képet alakítottam a mondathoz. A kettő gondolati összhatása a bizonytalan, fekete-fehér közti átmenetet érzékelteti, lebegteti, mérlegeli.”

Hegedűs 2 László műveiben a galamb visszatérő jelkép, motívum. „A képpel való kapcsolatom belső igény, a véremben van, H2 a vércsoportom. Az orvosok eddig még nem állapítottak meg vérszegénységet.”