Picasso számára kétféle nő létezett – istennők és lábtörlők

Pablo Picasso egyszer azt találta mondani: „Számomra kétféle nő létezik – istennők és lábtörlők”. 21. századi lencsén keresztül szemlélve így nem lepődhetünk meg azon, ha a művészt nőgyűlölőnek és szörnyűségesnek tartották, vagy tartják mind a mai napig. 

Most unokája szólalt meg, aki szerint Pablo Picasso szeretői tudták, milyen ember, amikor kapcsolatba kerültek vele.

A nagymamám tudta, hogy házas

Olivier Widmaier Picasso a The Guardiannek elmondta, hogy nagyanyja, Marie-Thérèse Walter mindig az együttlétük izgalmára emlékezett vissza – annak ellenére, hogy közvetlenül a lányuk, Maya születése után elhagyta őket. „Minden alkalommal a »csodálatosan szörnyű« jelzővel illette őt. Bizonyos értelemben úgy beszélt róla, mintha még mindig együtt lennének.”

Picasso 28 évvel idősebb volt az akkor mindössze 17 éves Walternél, amikor 1927-ben megismerkedtek a párizsi Galeries Lafayette előtt. Ekkor azonban Olga Koklova, az egykori balerina volt a felesége. A lány elbűvölte a művészt, olyannyira, hogy hamarosan a múzsája és szeretője lett, a leghíresebb portréjai közül néhányat ő ihletett, köztük az 1932-es erotikus Le Rêve-t (Az álom).

A nagyapámnak minden nővel volt szerelmi története, de senkit sem kényszerítettek semmire. Pablo Picasso, az Pablo Picasso. Nem szokványos ember, a nagymamám pedig tudta, hogy házas, amikor találkozott vele.

Így folytatta: „A Dora Maarral való viszonyáról is tudott, amely közvetlenül az után történt, hogy a nagymamám megszülte Mayát. Amikor Dora Maar belépett Pablo Picasso életébe, tudta, hogy gyermeke születik, és hogy van egy második élete, és ő sem marad örökké a harmadik.”

Nőgyűlölettől a zsenialitásig

Olivier Widmaier Picasso úgy véli, Maar élvezte Picassóval való kapcsolatának intenzitását. „A kivételes emberek nem könnyűek. El kell fogadnod, hogy néhány embernek többre van szüksége tőled. Igényesebbek, és szerintem Pablo is igényes volt.”

A #MeToo-mozgalom által kiváltott erkölcsi viták különböző művészek újraértékeléséhez vezettek. A New York-i Brooklyn Múzeum jelenleg egy vitatott Picasso-kiállítást rendez It’s Pablo-matic címmel, amely „összetett kérdésekkel számol”, a nőgyűlölettől a zsenialitásig.

Picasso partnerei a BBC hamarosan megjelenő Picasso: A szépség és a szörnyeteg című dokumentumfilm-sorozatában is helyet kapnak. A műsort idén ősszel a BBC Two és a BBC iPlayer sugározza. A dokumentumfilm-sorozat szerint amikor Picasso 1973-ban meghalt, a világ egy szupersztárt gyászolt, aki a 20. századi művészet történetét a feje tetejére állította.

Picasso két világháborút élt át, és dokumentálta a káosz, a remény és a kétségbeesés évszázadát. Művészete brutális lehetett, de a szépséget a szenvedésben ragadta meg. Magánélete is tele volt ellentmondásokkal

– hangzik el a műsorban, ahogy az is, hogy „A nők brutalizálása a képek része”. 

Olivier Widmaier Picasso azonban, aki szintén szerepel a dokumentumfilmben, azt mondta: „A múltat mindig nehéz megítélni a mai nap elemeivel”.

Ha Picasso ma élne, legalább megvédhetné magát. Nem túl bátor olyan embereket támadni, akik 50 éve, egy évszázaddal ezelőtt vagy két évszázaddal ezelőtt haltak meg.

(Borítókép: Pablo Picasso. Fotó: Tony Vaccaro / Getty Images)