Egy régi, lyukas felnőttpulóvert adtak rá, hogy ne fázzon

Rakovszky Zsuzsa egyszerre érzéki, tárgyszerű és elvont, metafizikus költészetének alighanem az idő az egyik legfontosabb témája. A Visszaút az időben című verseskönyve és Az idők jelei című történelmi regény után az új kötetben is az idő kérdése és válasza foglalkoztatja: az egyre apokaliptikusabb korunk élő jelen és vészjósló jövő ideje.

A kötetben két nagy ciklusban is találkozhatunk a költő másik fontos motívumával: a képekkel. Míg a Fortepan kötetben fényképeket hívott elő, itt festményeket ír át költészetté Rakovszky Zsuzsa – olvasható a Magvető Kiadó ajánlójában, amelyben egy rövid versrészletet is elolvashatunk a készülő műből.

Új nincs: a korszaknak mind a százhatvanöt

csatornáján csak ismétlések mennek. 

Minden volt már, semmi sem működött,

de mert fut az idő, és helyben járni nem enged, 
jönnek megint...

Személyes élmények, társadalmi helyzet

Rakovszky Zsuzsa 2020. december 4-én töltötte be a 70. életévét. A kerek évforduló alkalmából a Magvető Kiadó arra kérte a költőt, hogy válogassa ki hatalmas életművének legkedvesebb verseit. Az Állapotváltozások című kötetről és az életműről akkor Szabó T. Anna kérdezte Rakovszky Zsuzsát.

• Mi az állandó?
• Mi a változó?
• Mi tűnik el,
• és mit lehet megőrizni?

Ezek az Állapotváltozások című kötetben szereplő versek legfontosabb kérdései – derült ki a beszélgetés elején. Rakovszky Zsuzsa elmondta, hogy a fiatalkori benyomások mindenki számára meghatározóak:

A gyerekkori emlékek és élmények vájják ki a lelkünkben azokat a medreket, amikbe aztán felnőttként beleömlik minden. A rossz beidegződéseket, szokásokat kicsiként öltjük magunkra, felnőttként pedig azon dolgozunk, hogy a kivájt medreket feltöltsük. A költő úgy látja, hogy a medreket a személyes élmények vájják, és nem a társadalmi helyzet.

Rakovszky csupán egyéves volt, amikor az édesapja meghalt: a fiatalon megözvegyült édesanyának gyerekkori dajkája, Mellus Anna volt a segítségére. Tíz évig, az édesanya második házasságáig hármasban éltek. Rakovszky Zsuzsa nevelőapja, Majoros József szintén jogi egyetemet végzett. Tíz évet töltött a Gulagon, hazakerülése után raktárosként dolgozott. Rakovszky elmesélte: egyik korai élménye, amint édesanyja éjszakára öltözteti, egy régi, lyukas felnőttpulóvert ad rá, hogy ne fázzon, ami rajta hálóinggé alakult. Később is gyakran felnőttruhákból alakították át a ruháit, egy prémes kabátja miatt csúfolták is.

Gyerekként azonban nem igazán érezte az ötvenes évek szűk levegőjét. Nem tapasztalta meg a világba vetettséget, a kor társadalmi helyzetét adottnak vette, hiszen nem volt összehasonlítási alapja. „Nem tudjuk, hogy mibe születtünk bele, azt készen kaptuk. A cél az, hogy megtaláljuk, mi ebben a mi feladatunk” – mondta a költő.

Rakovszky ugyanis a határon nőtt fel, tudta, hogy a másik oldalon egy másik világ van jelen. A költő verseiben erősen jelen van a fal mint gyermekkori léttapasztalat, amit a metafizika felé transzponál. A versek átsurrannak ezeken a határokon, az elbeszélő hagyja, hogy szerteszaladjon a történet, majd egy pillanattal később visszafogja és egyberántja az egészet.