Minden kiadásukat zsebből fizetik, pénzdíjra már nem futja

Se szeri, se száma az irodalmi díjaknak Magyarországon. Ja, nem, ez nincs így, még véletlenül sem. Az elmúlt húsz évben számos rangos szakmai díj ment a levesbe, mert a szponzor úgy döntött: elzárja a pénzcsapot, aztán lelép. Támogatás nélkül pedig a díj is megszűnt.

Éppen ezért üdítő látni, hogy 2023-ban vannak olyan emberek és közösségek, akik és amelyek egy jó ügy érdekében a saját idejükkel, no meg pénzükkel sem fukarkodnak. Beletolják a melót, mert hiszik, vallják, szenvedélyesen, hogy a kultúrát közvetíteni kell.

Van miből meríteni

A moly.hu közössége pontosan ilyen, tagjai a kortárs magyar irodalomra tették fel az életüket. S bár ez a kijelentés, lehet, túlzás, de az bizonyos, hogy az olvasók figyelmét a kiemelkedő művekre irányítják. Munkájuk sikeresnek mondható, a szakma elismeri őket, és most ott tartanak, hogy már kilencedik alkalommal oszthatták ki a Merítés-díjat, ami egy független, a magyar irodalmat szerető olvasók által alapított díj. És mindig az adott naptári évben megjelent első kiadású magyar művek esélyesek rá.

Olvasni meló, meg sok idő, főleg ha figyelemmel, értőn tesszük. Ezért is becsülendő, hogy a Merítés-díj zsűrije a 2022-es évből 17 kiadótól csaknem száz kötetet olvasott el. A legtöbb könyvvel, szám szerint huszonhéttel a Kalligram Kiadó képviseltette magát – a Pesti Kalligrammal együtt. A legjobb tízbe két szerző is bekerült az első prózakötetével, Visky András és Seres László. Érdekesség, hogy végül a tízes lista két legidősebb írója végzett az első két helyen.

A zsűri döntése alapján a széppróza kategória 2023-as győztes műve Nádas Péter: Rémtörténetek című regénye, a közönségdíjat Tóth Krisztina: A majom szeme című regénye nyerte. A tízfős zsűri a 2022-es év tíz legjobb magyar verseskönyvét több mint nyolcvan kötetből választotta ki. Megtudtuk, hogy a tagok közül szinte mindenkinek más volt a befutója. Volt, aki Erdős Virág vagy Peer Krisztián nevét szerette volna első helyen látni, mások Izsó Zitát vagy Horváth Eve-et.

Semmi sem kerüli el a figyelmüket

A Merítés-díjat azzal a szándékkal hozták létre, hogy felhívják az olvasók figyelmét a kortárs magyar irodalomra, a kiemelkedő művekre, és olyan írókra, akikre amúgy kevesebb fény vetül – mondta az Indexnek Varga Csaba, a Merítés-díj zsűritagja. „A moly.hu-n is gyakran tapasztaljuk, hogy sokan idegenkednek a magyar könyvektől, mi igyekszünk minden évből a legjobbakat az olvasók kezébe adni. És azért is fontos a Merítés-díj, mert erre az évre az egyetlen olyan magyar irodalmi díj maradt, ami az egész év termésére vonatkozik, annyi megkötéssel, hogy magyar nyelvű legyen, és első kiadás.

Teljesen nonprofit alapon működünk, minden kiadásunkat zsebből fedezzük, így sajnos pénzdíjat sem tudunk adni a díj mellé. Szerencsére élvezzük a kiadók bizalmát, így a könyvtermés nagy részét megkapjuk olvasásra, semmi sem kerüli el a figyelmünket. Azért minden év őszén szervezünk egy díjátadót, ahová meghívjuk az összes díjazottat egy beszélgetésre.

Varga Csaba szerint az idei évben látszólag egyszerű volt a zsűri dolga.

Csak oda kellett adni a díjat Nádas Péternek, de ha visszatekintünk, akkor látszik, hogy a Világló részletek például annak idején nem kapta meg a díjat. És ebben az évben is volt pár vetélytársa Nádasnak, például Visky András, aki ugyan nem nevezhető fiatal írónak, mégis most jött ki az első prózakötete, egy egészen különleges olvasmányélmény a román Gulagról. Vagy itt van Sándor Iván, aki matuzsálemi kora ellenére folyamatosan ír, és könyveit áthatja a társadalmi felelősségvállalás.

– fogalmazott, majd említett egy másik első könyvest, Seres Lászlót, aki szerinte egészen szokatlan holokausztregényt írt, disztópikus felhangokkal és fanyar humorral. „És végül még megemlítem Gyurkovics Tamást, aki egy remek életrajzi regényt írt Lugosi Béla amerikai éveiről, igazi hiánypótló könyv.”

Presztízs és legitimációs erő

A díjak odaítélése körül manapság olykor viták támadnak. Az irodalmi Kossuth-díjakról kirobbant vita például éppen az Indexen kezdődött, amikor Kukorelly Endre író azt nyilatkozta lapunknak, hogy „a döntéseket Mezey Katalin egy személyben hozza meg, ő az egyetlen irodalmár a Kossuth-díj Bizottságban. Ő válogat, bár nem értem, milyen szempontok szerint, csak azt látom, hogy igazságtalanul és méltánytalanul teszi”.

A vitában már sokan megszólaltak, Márton László József Attila-díjas író szerint például az irodalmi díjaknak az lenne a funkciójuk, hogy a közönség számára láthatóbbá tegyék a kánonképződést, hogy felfedezzenek, az olvasók figyelmébe ajánljanak egy-egy arra érdemes írót, másrészt hogy az írónak visszaigazolást, megerősítést, biztatást adjanak. Az író a Merítés-díjról akkor például kifejezetten pozitív véleményt fogalmazott meg:

Ezt a funkciót a díjak csak kismértékben töltik be. Ennek több oka van, köztük talán a legfontosabb, hogy az állami díjak szakmai jelentősége mindig is bizonytalan volt, de újabban ennek a jelentőségnek még a maradványa is megszűnt. Ilyen körülmények között felértékelődnek a civil társadalom felől érkező díjak, köztük a Merítés-díj is, továbbá a szellemi műhelyek (szerkesztőségek, könyvkiadók, könyvárusok és -terjesztők) nívódíjai.

Márton úgy véli, ezek azonban nem rendelkeznek olyan presztízzsel és legitimációs erővel, mint az állami díjak és a tőkepénzes privát díjak.