Ez volt a tíz legjobb film 2024-ben a magyarok szerintAz új tárlat még magasabbra teszi a lécet, hiszen nemcsak hazai, de nemzetközi alkotók műveiből is válogat. A rendkívül népszerű kortárs művészeti trend éllovasaival ismerkedhet meg idén a nagyérdemű.
Az egyik legalapvetőbb természeti állandó a fény vákuumközegbeli terjedésének sebessége, amelynek mértéke bármiféle bizonytalanság nélkül pontosan mérhető, és abszolút értéknek tekinthető
– olvasható a kiállítás leírásában. Ennek a fizikai állandónak a különleges jelentőségét – amellett, hogy ekkora sebességgel terjednek a gravitációs és az elektromágneses hullámok – az adja, hogy a relativitáselmélet szerint ez az abszolút korlátja a természetben elérhető sebességeknek.
Két fizikai objektum egymáshoz viszonyított sebessége sohasem haladhatja meg a fény sebességét – tudjuk meg a kiállításon, ahol arra is fény derült, hogy ezt az abszolút tilalmat több fizikus is próbálta már megkerülni.
Annak ellenére, hogy művészeti kiállításról van szó, hihetetlen nagy szerepet játszik benne a tudomány is. Rengeteg alkotásról jut eszünkbe egy fizikaóra vagy egy izgalmas kísérlet. A tárlat központi témája is tudományos vonatkozású: a fénysebesség mindennek az origója.
Mivel az emberi észlelés sebessége jóval kisebb, mint a fény sebessége, az alkotókban felmerült a kérdés, vajon mit változtatna a világról alkotott képünkön, ha az emberi percepció a fény vákuumbeli sebességénél gyorsabb viszonyrendszerekben is lehetséges lenne. Vagyis: milyennek látnánk a világot egy szuperluminális pozícióból? Erre az izgalmas kérdésre keresi a választ a Superluminal, az alkotók, illetve a kurátorok, Bencsik Barnabás és Szalai Borbála.
Közel negyven alkotó munkáit állították ki a művészeti térben, hazai és nemzetközi művészek nevei egyaránt megjelennek a listán. A művek által felvetett témák (a szupernóváktól a fekete lyukakig, a mesterséges természettől a párhuzamos univerzumokig, a programozott neuronhálózatoktól a sugárzó üvegtárgyakig, a kristály szerkezetébe záródott sarki fénytől a retinán létrejövő fénykoreográfiáig) új lehetséges nézőpontokat keresnek a láthatóság tartományain belül, esetleg azokon túl.
„A fény kettős természete (részecske- és hullámtermészet) mellett a kiállításban szereplő művek tartalmi horizontján megjelennek az elektromágneses spektrum nem látható tartományai is, vagyis a radioaktív sugárzás, az analóg és a digitális kép- és hangsugárzás, a kozmikus frekvenciák, valamint a természetben is felfedezhető ún. nagyon alacsony frekvenciák” – olvasható a kiállítás ismertetőjében.
Megszűnik a hierarchia a tudományos, a spekulatív és a metafizikai megközelítések között.
Emellett az ellentmondások, a paradoxonok, a végpontok közötti átmenetek és az olyan, kritikus megközelítések is teret kapnak, amelyek az ember természethez fűződő viszonyát vizsgálják. Például egy olyan alkotást is láthatunk, ahol egy nem létező dolognak van jellegzetes, azonnal felismerhető árnyéka.
A kiállítás művészettörténeti előképek és magyar származású művészek (Moholy-Nagy László, Kepes György, Victor Vasarely, Nicolas Schöffer és Vera Molnar) eredeti, illetve hitelesen rekonstruált művein keresztül, történeti összefüggésekbe ágyazva mutata be a kortárs fényművészet alkotóinak új, esetleg kifejezetten erre az alkalomra létrehozott fényobjektjeit, installációit, interaktív és immerzív fény- és térkonstrukcióit.
A Hold utcai piac fekete dobozzá alakított kiállítótereiben a közönség az alkotások mellett immerzív vetített terekkel is találkozhat: a londoni Zünc Studio, a New York-i Nohlab, az olasz fuse* és a NONE Collective stúdiók munkáira is rácsodálkozhatnak a látogatók.
Látványos installációkkal szerepel a New Yorkban élő, litván születésű Žilvinas Kempinas, de először lesz látható Budapesten a holland tudományos-művészeti színtér legsikeresebb fiatal tehetségének, Philip Vermeulennek egy brutális hatású kinetikus installációja is.
A kiállítás kétségkívül hozza az elvártakat, egy klasszikus, élvezetes immerzív élményt és látványvilágot, ugyanakkor kijelenthető, hogy a tudományos, műszaki elemek miatt művészeti szempontból talán kevésbé látványos és esztétikus, mint a tavalyi tárlat.
A vizuális- és hangeffektusok összemosódása egy különleges, minden érzékszervet megmozgató impresszióval jár. A kiállítás tárlatvezetéssel együtt körülbelül másfél óra alatt járható körbe, ám ha csak átfutna rajta az ember, az is legalább egy órát vesz igénybe – már ha az illető be akarja fogadni azt az inger- és információtömeget, ami rázúdul.
Kiállító művészek:
Csákány István, Csörgő Attila, Disnovation.org, Justine Emard, Vadim Fishkin, fuse*, Ahmet Said Kaplan, Žilvinas Kempinas, Kepes György, Kútvölgyi-Szabó Áron, MAOTIK, Svätopluk Mikyta, Moholy-Nagy László, Vera Molnar, Nohlab, NONE Collective, Ősz Gábor, Goran Petercol, Olivier Ratsi, RaumZeitPiraten, Sébastien Robert, Sárgany (Barta Bence & Borsos János), Nicolas Schöffer, Szauder Dávid Ariel, Szekeres Agnus & Tesch Katalin, Szécsényi-Nagy Loránd, Sztojánovits Andrea, Gabey Tjon a Tham, Várnai Gyula, Victor Vasarely, Philip Vermeulen, Kit Webster, Zünc Studio.
A kiállítás 2024. május 20-ig tekinthető meg.
(Borítókép: Bíró Dávid / Light Art Múzeum)
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
