Csúcsok az aurora borealis alatt

Sarki fény

A sarkifény-jelenség hazánkból nem igazán, vagy csak nagyon ritkán látható égi, pontosabban atmoszférikus jelenség, hiszen akkor jön létre, amikor a Napból érkező töltött részecskék a Föld mágneses erővonalait követve a légkör molekuláival kölcsönhatásba lépnek. Ez pedig a Föld pólusai körül, gyűrű alakzatban, többnyire a sarkkör környékén okoz zöldes, ritkábban bíborszínű misztikus fénylést az égen.

Kihívás megörökíteni

Legtöbbször, ha a fotósnak szerencséje van, a sarkifény-jelenség nem olyan halvány, hogy ne lehessen látványos felvételt készíteni róla. Cserébe nagyon gyorsan változik, így csak igen rövid, néhány, vagy néhányszor 10 másodperces expozíciós idővel lehet részleteiben elcsípni az aurórát.

Az egyéni út

A fentiek azonban még mindig könnyen megoldható műszaki kihívások, azonban egyedi, a földi és az égi jelenségek harmonikus kompozícióját megalkotni már komoly kihívás. Ez Papp Andrásnak sikerült, aki nemcsak az égi jelenségre, hanem a földiekre is hatalmas figyelmet fordított, és a sokszor lencsevégre kapott Izlandi tájat egészen újszerű módon tudta számunkra megmutatni. Alább olvashatjuk beszámolóját arról, hogy mennyi energiát is tett az ideális és különleges előtér megkeresésébe.

Éveken át dédelgettem egy, a kövek által feltört jégpiramis megörökítését az északi tengerek partvidékén. Ugyan a téli hónapokban viszonylag gyakran találkozhatunk velük, de legtöbbször megközelíthetetlen terepen vannak. Sok-sok kudarcba fulladt vagy nem biztonságosnak ítélt szituáció és feladás után következett csak az áttörés. Jelen kép készítésekor a vékony jégen és a tükrösre fagyott partoldalon, némi akrobatikát bevetve végre sikerült a fényképezőgépet a téma felé irányítani. Mindezt egy olyan éjszakán, amikor közepesnél erősebb sarkifény-jelenség volt kilátásban. A várakozás és helyszínen motoszkálás során már „csak” arra kellett figyelni, hogy a rettentően törékeny jégtáblák épségben maradjanak az égi show kezdetéig!