Meghalt a Nobel-díjas költő, Lousie Glück

Louise Glück már jóval azelőtt az Egyesült Államok egyik legnagyobb költői között tartották számon, mielőtt megkapta volna az irodalmi Nobel-díjat. Az 1960-as években jelentek meg első versei, és a hetvenes években már jegyzett és elismert alkotó volt. Személyes élményeit is feldolgozta – az Ararat például az apja halála miatt átélt fájdalomból született.

Louise Glück 2020-ban Nobel-díjat kapott. A Svéd Akadémia akkori indoklása szerint a díjat összetéveszthetetlen költői hangjáért kapta, amely rideg szépségével az egyéni létet egyetemessé teszi. Glück a 16. női irodalmi Nobel-díjas volt.

Glück halálát pénteken erősítették meg kiadói. 

Louise Gluck költészete hangot ad a bizalmatlan, de fékezhetetlen tudás- és kapcsolatigényünknek egy gyakran megbízhatatlan világban. A munkája halhatatlan

– mondta Jonathan Galassi hosszú távú szerkesztője közleményében, írja a BBC. Egy barátja a New York Timesnak azt mondta, hogy a költő rákban halt meg Cambridge-ben, Massachusettsben.

Glück a görög mitológiából és szereplőiből is ihletet merített, például Perszephonéból és Euridikéból, akik gyakran az árulás áldozatai.

A költőnő magyarországi zsidó bevándorlók leszármazottjaként 1943-ban született New Yorkban. A Yale Egyetem professzorának első verseskötete Firstborn (Elsőszülött) címmel jelent meg 1968-ban, nem sokkal később már a kortárs amerikai irodalom legkiemelkedőbb alakjai között tartották számon.

Több rangos díjban is részesült, 1993-ban Pulitzer-díjat kapott a The Wild Iris (A vad írisz) című, 1992-ben megjelent kötetéért, 2014-ben pedig megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. 

A Litera oldalán Branczeiz Anna fordításában közölték az Elveszett szeretet című versét. 

Louise Glück: Elvesztett szeretet

A húgom egy egész életet töltött a földön.

Megszületett és meghalt.

Közben

sosem volt élénk, sosem mondott semmit.

Úgy csinált, mint a kisbabák,

sírt. De nem akarta, hogy megetessék.

Anyám mégis gondozta, próbálta megváltoztatni

a sorsot, majd a múltat.

Valami meg is változott: amikor a húgom meghalt,

anyám szíve olyan

nagyon hideg, rideg lett,

mint egy apró vasmedál.

Aztán úgy tűnt, a húgom teste

mágnes. Éreztem, ahogy húzza

anyám szívét a földbe,

hogy növekedhessen.