Ez az igaz szerelem: több száz levelet váltottak, de soha nem találkoztak

Giuseppe 24 évesen stroke-ot kapott. Szinte teljesen lebénult. S bár szobáját többé nem hagyta el, a világ megismerésében ez sem állította meg. Notói házának falai eltűntek, miután verseket írt, és közben angolul, németül, latinul, oroszul és magyarul tanult. Igen, magyarul.

A műfordításban ugyanis, egy magyar költő műveiben megtalálta élete értelmét. Petőfi Sándor verseivel először német fordításban találkozott, ekkor döntötte el, hogy megtanul magyarul, és 

Ekkor még nem tudta, hogy két év múlva már nemcsak Petőfi költészetébe lesz szerelmes, hanem egy pesti lányba is. Hirsch Margit először egy konferencián olvasta Cassone Petőfi-fordításait, és úgy érezte, köszönetet kell mondania a fordítónak. Felkutatta az olasz férfi címét, és levelet írt neki. 

Legártalmatlanabb csókommal

Cassone örömmel olvasta az akkor 27 éves magyar lány levelét, aki szintén több nyelven – angolul, németül, olaszul – beszélt és tanított. A posta akkoriban két-három naponta fordult. A férfi nem habozott, rögvest válaszolt Margitnak, akit kedvesen arra is megkért, hogy legközelebb németül írjon neki, ugyanis úgy tapasztalta, hogy az olaszt még gyakorolnia kell. Így mindkettőjüknek egyszerűbb lesz. Giuseppe a leveleit ezt követően is olaszul írta, és időnként mandarint is küldött, nem csak levelet. Ez a gyümölcs akkor szinte még ismeretlen volt Magyarországon. 

Kezdetben a kortárs olasz irodalomról beszélgettek. Idővel mélyebb dolgokról is: ügyes-bajos teendőkről, fájdalmakról, érzésekről. Az életről. Olyan mélységekig jutottak így, hogy már azt érezték: szeretik a másikat. 

S most, miután annyit beszéltem mindenféle, hogy úgy mondjam, kettőnkön kívüli dologról, hadd szólítsam meg egy pillanatra szíved, hadd mondjam el még egyszer, milyen nagyon szeretlek, hadd illessem hófehér homlokod legtisztább, legártalmatlanabb csókommal. Képzeld, múlt éjjel veled álmodtam, de olyan csüggedt és szomorú voltál, örültem hát, hogy hamar fölébredtem, és aztán nem emlékeztem vissza az álomra.

Ezt Giuseppe írta Margitnak. Az idézet a Petőfi Irodalmi Múzeum gondozásában megjelent, Margherita, gyönyörű magyar virágom című könyvben olvasható, amely Giuseppe Cassone Hirsch Margitnak – 1906. október 12-e és 1910. július 28-a között – írt leveleit tartalmazza. A kötetet Roberto Ruspanti hungarológus szerkesztette, Lukácsi Margit pedig fordította.

Szerelmük csak a papíron égett

A lány érzései annyira intenzívek voltak, hogy egyik levelében megkérdezte Giuseppétől, hogy feleségül veszi-e. A férfi igennel felelt. Még a helyi püspökkel is beszélt a frigy érdekében. A következő levelében viszont már azt írta, mégsem lehet. Megijedt. Attól tartott, hogy bolondnak fogják őket nézni, főképp a lányt. A helyiek nagyon pletykásak. Cassone nem akart szóbeszéd tárgyává válni, amúgy is megvolt a maga baja. A postással, aki rendszeresen titokban kézbesítette neki a szerelmes leveleket, szerencsére jó kapcsolatban volt.

A frigy tehát elmaradt, kapcsolatuk azonban nem szakadt meg. Abban is megegyeztek, hogy ha Cassone már nem lesz, közös levelezésüket Margit megkapja.

Rokonai tiszteletben tartották végrendeletét: az összes levelet elpostázták a magyar lánynak, aki a saját leveleit – kettőt kivéve – elégette. A férfiét viszont nem, úgy ítélte meg: minden sora irodalom. Olaszországban ezekből több helyen is őriznek eredetiket, Magyarországon a Petőfi Irodalmi Múzeumban vannak példányok.

Halála előtt Hirsch Margit (1879–1941) a leveleket az Olasz Királyi Akadémiának adományozta, de a második világháború miatt a hagyatékot nem tudták eljuttatni. A levelek csak 1973-ban kerültek a római Accademia dei Lincei birtokába, az Olasz Királyi Akadémia örököséhez.

Ápolni az örökséget

Roberto Ruspanti olasz hungarológusról köztudott, hogy szerelmes a magyar nyelvbe, kis túlzással az életét is erre tette fel. Petőfit is imádja, számos művét átültette magyar nyelvre.

Cassone és Margit története az ő figyelmét sem kerülte el. Mi több, 1991-től Hubay Miklós magyar drámaíró támogatásával azon kezdett dolgozni, hogy Noto, Cassone szülővárosa és Kiskőrös, Petőfi szülővárosa egyszer testvérváros legyen.

• Roberto Ruspanti 1994-ben kiadta a teljes levelezést a Lettere a Margit című, 665 oldalas kötetben. Az eredeti leveleket a római Accademia dei Linceiben találta meg.
• Az olasz hungarológus 1998-ban átadta a könyvet Giuseppe Cassone örököseinek és rokonainak, a rendezvényen Noto városvezetése is jelen volt.
• 2000-ben Notóban Roberto Ruspanti a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatójával, Ratzky Rivával, Győri Enikő magyar nagykövettel, Hubay Miklós dramaturggal, Noto polgármesterével felavatta Petőfi mellszobrát, Hirsch Margit porcelánportréját pedig Cassone sírjánál helyezték el.
• 2004-ben Roberto Ruspanti a Petőfi Irodalmi Múzeummal közösen rendezte meg az olaszországi magyar költők versfordításaiból készült kiállítást Időutazás címmel: ez alkalomból Roberto Ruspanti támogatta a Noto és Kiskőrös közötti testvérvárosi kapcsolatokat. Az akkori polgármesterekkel (Michele Accardo és Barkóczi Ferenc) szóban egyeztettek, az ügy azonban nem haladt.
• 2006-ban Roberto Ruspanti szerkesztésében és Lukácsi Margit fordításában megjelent a Lettere a Margit kötet magyar kiadása, a Margherita, gyönyörű magyar virágom című kötet.

Kiskőrös és Noto testvérváros

Kiskőrös egyedálló szoborparkkal rendelkezik, azoknak a külföldi fordítóknak a szobraival, akik Petőfi műveit saját nyelvükre lefordították. A Giuseppe Cassonét ábrázoló mellszobrot Lantos Györgyi készítette 1985-ben. 

Domonyi László, Kiskőrös polgármestere az Indexnek azt mondta, hogy amikor Cassone szülővárosának vezetése megtudta, hogy a Petőfi 200 bicentenáriumi emlékévben Kiskőrösön is lesznek rendezvények, felvették velük a kapcsolatot. Egy olasz delegáció tavaly Magyarországra látogatott, megtekintették a város nevezetességeit, beszélgettek. Aztán arra jutottak, hogy a két városnak testvérvárosi szerződést kell kötnie. Domonyi szerint

a két várost történelmi kapcsolat köti össze. Petőfi és Cassone kapcsolata sokat jelent mindkét fél számára. Ennek azért örülök kimondottan, mert jelen esetben nem csak nekünk volt fontos a megállapodás, hanem a külföldi fél kezdeményezett, és mindkét fél akarta. Bízom benne, hogy ez a kapcsolat, amelyet a kultúra és a művészet és a költészet hozott létre, később szélesebb körű kapcsolattá alakulhat. 

A polgármester azt is hozzátette, hogy Roberto Ruspanti neve az eddigi munkálatok során nem merült fel, de hangsúlyozta: „Biztos vagyok benne, hogy be kell őt kapcsolni, mert az ő munkássága is fontos.”

Noto városvezetése úgy látja, hogy Kiskőrösön világszínvonalú munka zajlik. Ezt már Giusy Quartararo, Noto közoktatásért és kommunikációért felelős tanácsosa mondta az Indexnek:

Petőfi alakját ismerik Notóban. A testvérvárosi együttműködés keretében azon leszünk, hogy a magyar költőlegendát még ismertebbé legyen. Azon dolgozunk, hogy a fiatalok akár a helyi iskolában is olvashassák a magyar költő műveit.

Lapunknak Massimo Prado, Noto sportért és turizmusért felelős tanácsosa is megszólalt, aki szerint a Kiskőrösön megtalálható festményeket, amelyek Petőfi Sándor életét és művészetét ábrázolják, egyszer Notóban is láthatja majd a közönség.

Utószó a szerelemről

A 67 éves korában elhunyt Giuseppe Cassone utolsó levelét 1910. július 28-án, csütörtökön délután öt órakor írta Hirsch Margitnak. Levelét így kezdte: „Drága Margheritám, lelkem szeretett jegyese, te, te!” Az utolsó mondatai pedig ezek voltak: 

Isten veled, szívem minden szeretetével csókolom a kezed, és... a tiéd vagyok, egészen a tiéd.

Nunc usque et ultra!

Beppód

Hirsch Margit sosem ment férjhez. 1941. július 20-án, 62 éves korában altatószer-túladagolásban halt meg. Ujján még akkor is viselte a jegygyűrűt, amit anno még Giuseppe küldött neki.

(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)