Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMA nap, a mikor a cipészek revolvert ragadtak – az egyik legfurcsább bűntény a huszadik századból
További Kultúr cikkek
- Egy parkolóházban lőtték agyon a híres rappert
- Kétmilliárd forintot csengettek ki egy kődarabért, amit egykor útburkolatként használtak
- Csonka András: Pár éve kussoltam volna, de ez most fáj
- Galkó Balázs súlyos baleseteket szenvedett, közösségi oldalán osztotta meg kálváriáját
- Addig halogatsz, amíg egy kórteremben találod magad, és elmúlik feletted az élet
A bankrablás délben történt: a züllöttnek aposztrofált két 22 éves cipészlegény ugyanakkor inkább farkaséhes volt, egyikük néhány napja például már eszméletlenül esett össze az utcán, olyan régen nem evett. A két fiatalember egyetlen lehetséges megoldásként gondolt a bankrablásra, melynek megtervezésében egy illegálisan vásárolt pisztoly, egy sorsjegyet is kínáló bank- és pénzváltóüzlet megfigyelése, valamint saját vakmerőségük szolgált segítségükre.
1537 pengőt el is vittek, két napon belül azonban mindkét elkövető rács mögé került, ahonnan öt évig nem is távozhattak. A cipészek levezényelte bankrablást így nem nevezhetjük különösebben sikeresnek – derül ki az A szülési versenytől a bankrabló cipészekig címet viselő könyvből, amelyben társkiadványunk, a Dívány szerkesztősége gyűjtötte össze kedvenc sztorijait a huszadik század elejéről.
Volt is miből válogatniuk: a címben megidézett szülési verseny résztvevőinek például tíz éven belül kellett a lehető legtöbb élő gyermeket produkálniuk annak érdekében, hogy a busás pénzdíjat megkapják. (Spoiler: holtversennyel zárult a megmérettetés, néhány versenyzőt pedig le kellett fizetni, hogy ne legyen per a dologból.) A könyvben szerepelnek a Magdolna-mosodák, a korai gyermekszépségversenyek és az állatkertekben mutogatott sziámi ikrek történetei is: hol megrázó, hol megbotránkoztató, hol pedig meghökkentő olvasmányként elfeledett történetekre hívják fel az olvasó figyelmét.
Kollégáinknak ugyanakkor nem kellett messzire tekintenie ahhoz, hogy izgalmas sztorikra bukkanjanak: ahogyan a bankrabló cipészlegények esete is magyar, úgy a tiszazugi gyilkosságok vagy a törvény adta joggal vert magyar cselédek történetei is okkal kerülhetnek be egy ilyen gyűjteménybe.
A fenti történetek a maguk bizarrságában persze már akkoriban, az 1900-as évek elején sem a mindennapokat jelentették. A könyvben akadnak ugyanakkor szép számmal olyan hétköznapi sztorik is, amelyek a fentieknél jobban lefestik a magyar életet a huszadik század elején. Hogy hogyan szültek, tisztálkodtak, szórakoztak, főztek vagy szerettek ekkoriban az asszonyok, és hogy miként udvaroltak vagy szépítkeztek az urak, az is kiderül az A szülési versenytől a bankrabló cipészekig oldalairól.
A kontinenseken átívelő, szórakoztató mozaikokból összerakott kép elénk festi azt a száz – vagy annál is kevesebb évvel – ezelőtti világot. Amelyik annyira távolinak tűnhet, mégis, ezeken a történeteken keresztül azt is látjuk, valójában milyen közel van. Akkor sem akart senki mást, mint most: spórolni, pénzt (rabolni?...), szeretni, biztonságban, békében élni. A levelek, amelyek kamaszlányok tollából mutatják be, milyen háború idején élni, ma talán TikTok-videók lennének, de ez nem változtat semmit sem azon, hogy az emberi természet száz év alatt nem változott sokat. A körítés azonban igen: ez teszi izgalmas olvasmánnyá a Dívány könyvét.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)