Závada Pál az egyik legintimebb fázisban engedett betekintést abba, mire is készül

Závada Pál következő regénye megírásában már ott tart, hogy elárulhatja a témáit, a szerkezetét meg hogy – amiként kérdezni szokták – „miről szól, és mikor játszódik”. Ez többnyire intim kérdés, nem is mindenki válaszol rá, ám ő ezt most megtette.

A gépemben egy ideje tartja már magát az a file- és munkacím, hogy »Pernye és fű«, még az is lehetséges, hogy ez marad.

A Kossuth-díjas író erről a Litera.hu-nak beszélt. Hozzátette: úgy tervezi, hogy a következő közleménnyel fogja kezdeni: „A regény figurái fiktívek, története kitalált, a benne szereplő filmforgatás interjúi azonban valóságosak: Azokat Sipos András rendezővel készítettük Statárium című, 1989-ben bemutatott dokumentumfilmünkhöz.” 

A kötetről azt is elmondta, hogy az egyik szálat egy forgatás és a hozzá kapcsolódó kutatások, találkozások, beszélgetések sodorják majd. Megfogalmazása szerint „legalább ekkora jelentősége lesz a regényben a filmes stáb fiktív tagjainak, hozzátartozóik, barátaik személyes kapcsolatainak, a velük történteknek is. Ebben a vonatkozásban az 1988-as év számít jelennek, amikor a film készül, de ezek a kitalált privát történetek szintén a múltban gyökerezhetnek. Olykor nagyon is – néha pedig valódi történésekbe fonódva.”

Közélet traumája vagy aktuális magánbaja

Závada új regényében a szereplők egy falusi házban járnak össze rendszeresen, ami egyben a forgatási támaszpontjuk is. Ezen a helyen nemcsak a filmjükről beszélgetnek, hanem a mindennapjaikról, a magánéletükről is.

Ki-ki pedig épp azzal hozakodik elő, ami a közélet traumájaként vagy aktuális magánbajaként őt különösen foglalkoztatja. Avagy amiben szeretne, de nem tud eligazodni. Vagy amit, vagy akit – ha fölkészül, és alaposan utánanéz – akár meg is magyarázhat, de érteni akkor sem érti. Pedig igazán része volna az általa összeválogatott hagyománynak, amellyel – vagy akivel – neki nagyon is dolga volna.

A készülő mű Závada számára némi átfedést jelentett az Apfelbaum. Nagyvárad, Berlin című verses regényével, amely 2022 márciusában jelent meg, de még utána is volt vele dolga. Egyrészt verstanilag tovább igazított a sorokon, így aztán újranyomás helyett második, javított kiadással jelentkezhetett, másrészt fölolvasta az egészet hangoskönyv céljára. 

„Harmadrészt pedig zenés fölolvasóesteken szoktam szerepelni vele – ezek közül a legérdekesebb az, amit Rajk Judittal közösen szoktunk előadni részletek egy 21. századi verses regényből, zenék minden időkből alcímmel.”

Parti Nagy Lajos csuklóig belenyúlt

A könyv ötletét Závadának amúgy az adta, amikor a székesfehérvári Vörösmarty Színház Az ember tragédiája 2.0 című színdarab egy-egy részének megírására kérte fel őt, Márton Lászlót, Darvasi Lászlót és Tasnádi Istvánt. Závada pedig a nagyváradi és berlini színnel járult hozzá a műhöz. 

Vallomással tartozom: Parti Nagy Lajos barátom csuklóig – ha nem könyékig – belenyúlt a szövegbe. Sokat segített, hozzászólt, és nemcsak ő, hanem a fiam, Péter is. Nagyon jó volt, hogy nemcsak verstani észrevételeket kaptam, hanem sok egyéb mást is. Például ilyeneket: »Most ez itten leesik vagy nem esik le? Vagy megtapad? Ez érthető vagy elcsépelt? Ezt inkább másképp vagy mégse?« És a barátaim segítettek. Azt mondták, olvassam el ezt meg azt, vegyem tekintetbe amazt. És ez mind jó érzéssel töltött el

– fogalmazott Závada a könyvbemutatón, amelyről a kultura.hu írt beszámolót.