Csak olyan társsal tud együtt élni, aki azt csinálja, amit ő akar

„Nem tudtam elfogadni azt, hogy egy olyan politikai rendszerben élek, amely pontosan azoknak hazudja a legnagyobbat, akiknek azt mondja, tiétek a hatalom. A magyar társadalomban mindig van egy olyan névtelen réteg, akik nélkül nincs semmilyen Magyarország, se királyság, se köztársaság, se diktatúra, se kommunizmus, se semmi. De megszületnek, szaporodnak, ledolgozzák az életüket és meghalnak. Nevük sincs.” Ezt Krasznahorkai László Kossuth- és Man Booker-díjas író mondta a Friderikusz Podcastban. 

Boldogok vagytok, ha beledöglötök is

Krasznahorkai szerint Illyés Gyula Puszták népe könyvében ír erről a rétegről. „Erről a névtelen, halálra kizsákmányolt, darab-darab-szerű társadalmi rétegről, akikről nem tudjuk azt mondani, hogy zsellérek, de hát valami ilyesmik a mezőgazdasági Magyarországon.

Ezekhez vágytam én, tulajdonképpen részvétből, merthogy a kommunisták azt mondták ezeknek az embereknek, először a történelemben: »tiétek a hatalom, ti boldogok vagytok, boldogok vagytok, ha beledöglötök is«.

A Kossuth-díjas író akkor úgy tiltakozott, hogy beállt közéjük, és átvállalta a sorsukat. Senki nem tudta eltántorítani attól, hogy az ő életüket élje. Azóta persze megváltozott az élete, és szerinte már ők is megváltoztak.

Már nem szegényeknek látom őket, hanem nyomorultaknak. A szegénységnek volt kultúrája, a nyomorúságnak nincsen kultúrája, az puszta megfosztottság. A közönségesség sem az ő kultúrájuk. Senkit nem akarok megbántani, de amit az RTL-től, a TV2-től vagy hasonló nagyszerű helyekről kapnak, csak az ösztöneikre hat, és az nem kultúra

– fogalmazott.

Nem nagyon tud türelmes lenni

Krasznahorkai Lászlót a mesterséges intelligencia és a tudományos felfedezések nem riasztják, őt az emberek riasztják, akik használják. „Ehhez ész is kellene, de nemcsak azoknak, akik kitalálták, hanem mindenkinek, aki hozzájut. Ez elképzelhetetlen. Ráadásul most egy olyan korszakban vagyunk, amikor az emberek nagyon félnek, bizonytalanok, meg vannak riadva.

Ezért mondom, hogy még nekem is türelmesebben kellene bánnom a tudatlansággal, a közönségessel, de nem nagyon tudok türelmes lenni. 

Arra a kérdésre, hogy vonzza-e a létezés szomorúsága, azt felelte: „Amit szomorúságnak tekinthetünk a társadalmi viszonyok között létező embere esetében, nem csak mi érezzük. Mesterséges világban élünk, felszabadulván a természeti lény állapotától. Aki azért siet, hogy a mennyországba kerüljön, az tévúton jár. De az is, aki azt hiszi, hogy majd pokolra fog kerülni. A pokol és a mennyország itt van a földön. Ehhez nem kel meghalni.”

Meggyőző tud lenni

Krasznahorkai László jelenleg három helyen él, de élete során, főként a rendszerváltozás után számtalan helyen lakott a világban. Azt mondta, mindig valami nyugtalanság űzi belülről. Nem valahová, hanem valahonnan akar elmenni. „A fölöslegesség érzése lesz úrrá rajtam, emiatt kell elmennem.”

Velem csak olyan társ tud együtt élni, aki azt csinálja, ami én akarok. 

Ilyen zsarnoki? – kérdezett vissza Friderikusz. „Nagyon, de meggyőző tudok lenni. Tehát ő úgy érzi, hogy ő is ugyanezt érzi, amit én. Hát ha szeret.” 

Krasznahorkai több szempontból sem tartja magát normális írónak. „Egyrészt mert sose vágytam rá. Erre nem, nagy zeneszerzőnek lenni, azt bezzeg igen. De hát az is elmúlt. Rászoktam arra, hogy minden körülmények között tudok írni, csak nem egy papírra, hanem a fejemben.” 

Krasznahorkai László következő, Zsömle odavan című regénye 2024. január 3-án jelenik meg a Magvető Kiadó gondozásában.

A több mint másfél órás beszélgetésből egyebek mellett kiderült: 

• milyen a viszonya korában leírt mondataihoz,
• miért nem tartja magát nagy írónak,
• honnan ered a neve,
• mit gondol Donald Trump volt amerikai elnökről,
• és miért gondolja, hogy az emberiség hálátlan. 

(Borítókép: Krasznahorkai László 2017. március 22-én. Fotó: Marjai János / MTI)