Óriási rejtély: Demeter Szilárd elrejtett valamit a Magyar Nemzeti Bankban

• Mit tegyünk egy időkapszulába?
• Mi marad utánunk?

Ezeket a kérdéseket tette fel Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója és Bonczidai Éva, a Magyar Kultúra Magazin főszerkesztője, amikor a Petőfi 200 bicentenárium kapcsán elkezdtek foglalkozni a mintegy 150 évvel ezelőtti eseményekkel. A kutatás alatt számos érdekes esemény jött velük szembe, például az első jól dokumentált pandémia, a kolera 1831-ből. És ez csak egy a sok közül, amely jelen korunkkal párhuzamba állítható – tudtuk meg Demeter Szilárdtól, aki csak az Indexnek beszélt arról, hogy

A PIM vezérkara már megtárgyalta és jóváhagyta, hogy az intézmény mindenkori főigazgatójának ötéves ciklusa megkezdése elején el kell zarándokolnia a Magyar Nemzeti Bankhoz, mert az időkapszulát ott helyezték el. A főigazgató beavatási rítusként kinyitja majd a széfet, ellenőrzi, hogy ott van-e a saválló papírra nyomtatott antológia, de a kapszulát nem nyithatja ki – arra majd csak 2123. január 22-én, A magyar kultúra napján annak lesz lehetősége, aki akkor vezeti a Petőfi Irodalmi Múzeumot.

És a játék elkezdődött

Miért épp versantológia? Demeter Szilárd azt mondta, hogy ennek az az oka, hogy „Petőfi Sándor költőként volt a legnagyobb, így adta magát a lehetőség, hogy kortárs magyar költőktől olyan verseket válasszunk, amelyek Petőfi köpenyéből kibújva folytatják az ő örökségét”.

Több mint hetven költőt, írót, irodalommal foglalkozó embert kerestek meg, és mindenkitől azt kérték, ajánljanak öt időtálló verset egy ma is élő költőtől. „Kíváncsiak voltunk, hogy szerintük melyik az a nagy vers, amelyik a XX. század második felében vagy a XXI. század első harmadában született. És a játék elkezdődött.

Érdekes, hogy olyanoktól is javasoltak verseket, akik nem az élvonalbeli költők közé tartoznak, tehát a »névtelen« vagy kevésbé ismert alkotóktól is. De neveket nem árulhatok el, azt sem, hogy kik, és azt sem, milyen verseket javasoltak. Száz év múlva kiderül.

Ami biztos, hogy szerkesztés során mintegy négyszáz versből válogatták ki az antológia anyagát, de Demeter Szilárd azt sem árulta el, hány kortárs szerzőtől hány vers szerepel a kötetben, mert szerinte az is információ.

Érdekessége a magyar költőknek, amikor nem szekértáborharcokról van szó – s nem az aktuális irodalmi politika mocsarában dagonyáznak –, akkor kiváló érzékkel tudnak rámutatni versekre. Olyanokra, amelyekkel ők is elégedettek lennének, ha az életművük részét képezné

– fogalmazott Demeter Szilárd, aki Bonczidai Évával a személyes, szubjektív értékítéletükre hagyatkoztak a válogatásnál. „Sok verset megismertünk és elolvastunk az elmúlt évtizedekben. Nem azt mondom, hogy biztos kézzel, de valószínűleg a legnagyobbakat tudtuk kiválogatni.”

Száz év magányra ítélve

Az antológia Az idő igaz címet kapta, ez Petőfi Sándor Voltak fejedelmek... című verséből származik, ami így folytatódik: „S eldönti, ami nem az.” A kötet több ciklusra oszlik, Petőfi életművének súlypontjai köré szervezve, mint a szerelem, szabadság, család és a barátság. Viszont az antológiában jelentős részben a most élő kortárs költők művei szerepelnek.

Vajon 100 év múlva fognak még könyvet kiadni? Demeter Szilárdot ez a remény élteti, számára ez ad értelmet annak a munkának, amelyet a Petőfi Irodalmi Múzeumban végeznek. Ha ebben nem bíznának, akkor bezárhatnák a boltot. „Úgy vélem, hogy a történetek száz év múlva is érdeklik majd az embereket, hiszen az emberiség néhány ezer év elteltével sem tud lejönni a történetmesélésről.

Bár az is igaz, hogy a vizuális történetmesélés manapság erősebb, hiszen egyre több vizuális tartalmat fogyasztunk, de a történet benne van, anélkül képeket sem szeretünk nézni. Egyszerűen testidegen tőlünk. A történetet különböző formában el lehet mondani, de a legadekvátabb formája az irodalom: a próza és a líra.

Tehát a versantológia most száz év magányra lett ítélve. S amelyről ma úgy döntöttek, hogy nagy vers, arról egy évszázad múlva ki fog derülni, hogy akkor is az lesz-e. De ami ennél is fontosabb, a lényeg, az nem más, mint az irodalom.

Milyen szép befejezés, akár azt is gondolhatnánk, de nem, a történetünk itt még nem ér véget. Az akció után az Index kultúra rovatának tagjai is megosztották egymással – és most az olvasókkal – kedvenc verseiket, azokat, amelyeket jó szívvel beletennénk az időkapszulába. A lista kész, innentől az olvasókra bízzuk, hogy az alábbiak közül kinek melyik a legszimpatikusabb.

(Borítókép: Demeter Szilárd 2022. augusztus 2-án. Fotó: Szabó Réka / Index)