Este még telefonon beszéltek egymással, másnap nem volt többé

Meghalt a barátom, Kovács András Ferenc! Nincs, nem lehet.

Tegnap este még beszéltünk telefon

– írta Facebook-bejegyzésében Mészáros Sándor, a Kalligram Kiadó vezetője. A szomorú hírt a Látó szépirodalmi folyóirat közölte a Facebookon.

Azt hittem, ilyen mondat nincs

Nem ő volt az egyetlen, akit villámcsapásként ért, hogy a magyar költőlegenda 2023. december 30-án, 64 éves korában meghalt. A közösségi portálok azóta megteltek Kovács András Ferenc-versekkel, -fotókkal, róla szóló bejegyzésekkel. 

Az irodalmi élet volt a lakóhelye, az iddogálós csevegés a műfaja. Ami ott megvolt, nem volt meg itt, és fordítva. Szerette a bő ingeket, a bő verseket, társalgásban olyan volt, mint egy senkit soha meg nem szúró bogáncs. Erős fizikumát elfogyasztotta. Állandó szerelemben és folytonos szerelmi bánatban élt.

Spiró György Kossuth-díjas író egyebek mellett ezt írta a Litera hasábjain olvasható búcsúzásában. Azt is megírta, hogy mintegy negyedszázada ismerték meg egymást Marosvásárhelyen, és már akkor szerette a verseit. „Világos volt, hogy a korszak egyik legnagyobb magyar tehetsége. A G pontban vagy másutt elmélkedett róla, hogy nem ír, nincs ideje, nincs kedve, a szerkesztés elveszi az idejét. Az ilyen-olyan válások igénybe vették, de a versek az utóbbi évekig előbb-utóbb mégis létrejöttek.

Szenvedélyesen lett szerelmes, és gyötrődve került érzelmi válságba, önzetlenül, bár egocentrikusan. Nem lehetett könnyű a családtagjának lenni. 

Spiró György nekrológját így zárta: 

Versben búcsúzott Kovács András Ferenctől Parti Nagy Lajos Kossuth-díjas költő, amely szintén a Litera oldalán jelent meg. A költeményben úgy fogalmazott:

Meghalt KAF.

Azt hittem, ilyen mondat nincs,

én legalábbis ezt soha,
erre most van, ha föl nem is fogom.

Visky András író, dramaturg egy Kovács András Ferenc-verset posztolt Facebookon, amelyet a szerző neki írt. A bejegyzéshez ezt írta: „Búcsú ez a vers, sötét tus, néma tintából. Drága KAF figyelme, szeretete és igen, a messziről áradó nevetése. Ő maga volt a költészet nekem, a kimondás, mint istenbizonyíték. Vízen járt előttünk, mindig előttünk, fel-alá a nyelv tengerén.” 

A Kossuth-díjas költő halálhírére Dragomán György író is reagált. Facebook-bejegyzésében ezt írta: „Apám magánkívül volt az örömtől, annyira örült Lázáry René Sándor verseinek, egy elfelejtett marosvásárhelyi költő, és micsoda fantasztikus világtehetség, mondta, felolvasta nekem a verseket a Holmiból, viszikztünk, aztán Szilágyi Domokosról beszélgettünk. Később aztán, amikor megtudta, hogy Lázáry igazából KAF, jóízűen nevetett, hát nyilván, ki más lenne képes ilyen zseniális húzásra, mondta. 

Lázáry René Sándor, Jack Cole, Caius Licinius Calvus, Alekszej Pavlovics Asztrov, Kavafisz elveszett verseinek megtalálója, ez mind-mind Kovács András Ferenc volt, istenem mért kell ezt múlt időben leírni, Weöres óta nem volt ilyen enciklopédikus tehetségű költőnk, mindig zavarban voltam vele, ha találkoztunk, valahogy sose tudtam neki elmondani, hogy milyen sokat jelentett apámnak, és hogy milyen hálás vagyok neki ezért is.

Dragomán György nem tudja felfogni, hogy Kovács András Ferencnek hatvannégy évesen meg kellett halnia, „az agy racionalizálni próbál, számolgatni, két évvel volt idősebb apámnál, két évvel fiatalabb Esterházynál amikor meghalt, a számok semmit se jelentenek, hagyjuk, hagyjuk.”

Tündéri költő, tündéri ember voltál

Gyászolók népes hada kísérte utolsó útjára, ahol Ötvös József nyugalmazott református lelkipásztor és pályatársa, Markó Béla költő, a Látó alapító főszerkesztője búcsúztatta – olvasható az MTI tudósításában. 

„Bebizonyította, hogy minden versbe való, ami fáj. Költészetében a görög vagy római klasszikusok együtt vannak a magyar glóbusz legjobbjaival, költő és költő, ember és ember között nincs idő- vagy térbeli határ. Az egyre megosztottabb világunkban kell ez az empátia a másik alkotó, ember iránt.

– mondta Markó Béla KAF alakváltási képességére utalva –, „hiszen erdélyiként képesnek kell lenni más és más jelmezt ölteni, úgy, hogy közben mégis önmagad maradj. Igen, tündéri költő, tündéri ember voltál, András, a szó minden értelmében. Hol derűs, hol borús, mint Erdély, de csak külsőleg változékony”.

A költészetet szeretni kell

Verseket 1977-től, gyermekverseket 1981-től kezdett közölni. Elsősorban románból és franciából fordított, emellett esszéket és irodalmi tanulmányokat írt. Verseiből angol, bolgár, cseh, észt, francia, horvát, lengyel, német, olasz, orosz, román, svéd és szlovén fordítások készültek – olvasható a Digitális Irodalmi Akadémia oldalán, ahol az összes műve megtalálható.

A KAF értelmezői hagyomány kulcsfogalmai – identitásvesztés, kulturális emlékezet, intertextualitás, „szerepköltészet” – a tradicionális szerzői pozíció elbizonytalanítására, majd felszámolására, végső soron pedig az irodalmi szöveg eredendő nyelvi, intertextuális létmódjára, irodalmiságára kérdeznek rá.

A költészetről alkotott gondolatait Kovács András Ferenc korábban a Maszol magyar költészet napi videójában mondta el. 

A vers az, amivel élünk. A vers az olyan, mint egy óriási múzeum- vagy kiállításlátogatás. Mint egy jó koncert. És mindenhez hasonlít. Néha éppenséggel a vershez nem hasonlít. A költészet nyelvi fantázia, nyelvi empátia. Költészetet nem akarni kel. A költészetet szeretni kell.

Kovács András Ferenctől 2024. január 4-én, csütörtökön vettek végső búcsút pályatársai, barátai és tisztelői. A Kossuth-díjas erdélyi magyar költőt a marosvásárhelyi református temetőben kísérték utolsó útjára.

(Borítókép Kovács András Ferenc 2022. október 12-én. Fotó: Czimbal Gyula / MTI)