Egyszerűen besétált, és azt mondta: mától én vagyok az igazgató

Színházat csak dühösen lehet csinálni, a legjobbakkal kell dolgozni és a legjobbat létrehozni. Ezt vallotta Major Tamás. A Nemzeti Színház egykori igazgatója színházcsináló volt a javából. Habitusából fakadóan: tele ötletekkel, aki folyton meg akart újulni. A szakma iránti szenvedélyt és elkötelezettséget pedig szinte az anyatejjel szívta magába. Az édesanyja, Papp Mária Rózsa ugyanis színésznő akart lenni, s fiát is erre az útra, pályára igyekezett terelni. 

De Major nemcsak a színházért rajongott, hanem a baloldaliságért is. Tagja volt a Magyar Szocialista Munkáspártnak, és országgyűlési képviselő is volt. Ezt pedig éppolyan alázattal cselekedte, amilyet megkövetelt az „eszme”. A Nemzeti Színház igazgatói posztját 1945-től 1962-ig foglalta el, méghozzá egyik pillanatról a másikra a szovjet megszállás után. De az a legenda járja, hogy senki nem nevezte ki. Egy napon besétált a romokban álló teátrum kapuján, majd közölte a jelenlévőkkel, hogy innentől ő vezeti az intézményt.

Szerették és gyűlölték

Az életben is több arcát mutatta, csakúgy, mint a színpadon. Ha akart, tudott kegyetlen lenni. A színészei tartottak is a módszereitől. Kazimir Károly megfogalmazása szerint rendezőként arra törekedett, hogy elvegye a színészei önbizalmát a próbafolyamat alatt. Kereste és generálta a konfliktusokat. Az erősebb egyéniségek ettől még jobbak lettek az előadásban, akik nem bírták lelkileg, azok viszont tönkrementek – írja az Újságmúzeum.

Kazimir Károlynak történetesen jó tapasztalatai voltak vele. Egy interjúban mesélte, hogy az egyik rendezvényen többet ivott, mint amennyit elbírt, érezte is. Ekkor Major Tamás diszkréten odafordult hozzá, s ezt mondta neki:

Úgy látom, elrontotta a gyomrát. Menjen fel az irodámba, mondja meg Kovács Alíznak, engedje be magát, és ott pihenjen le egy kicsit.

Az '56-os forradalom és szabadságharc leverése után visszakerült a helyére, és kénye-kedve szerint döntött emberi sorsokról. Egyszer a rendező Várkonyi Zoltán azt mondta: „Major a hátamba döfte a kést, de humánus volt, mert nem húzta ki a pengét.”

Akármilyen személyiséggel bírt is, vitathatatlanul nagy színész volt, aki minden szerepében emlékezeteset alakított, elég, ha a Tizedes meg a többiek című filmre gondolunk; vagy a Lujza és Jenő kabarésorozatra, amit Psota Irénnel adtak elő. 

A kétszeres Kossuth-díjas művész 1986. április 13-án hunyt el.

Most pedig tesztelheti, mennyit tud Major Tamásról.

(Borítókép: Major Tamás 1972-ben. Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan)