Nem szerénykedett a politikus, saját dedikált fényképét osztogatta

Kossuth Lajos jól bánt a szavakkal, kiválóan kommunikált, és az önmarketinghez is értett. Nem is akárhogyan. Ezt támasztja alá Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész tanulmánya, amelyben Kossuth 1848. szeptember 24-i, Cegléden tartott nagy hatású toborzóbeszédéről ír. A beszéd olyan mély benyomást gyakorolt a helyiekre, hogy a szabadságharc leverése után, 1867-ben díszpolgárrá választották. Még országgyűlési képviselőnek is felkérték, amit nem fogadott el.

Tíz évvel később egy úgynevezett „ceglédi százas küldöttség” kereste föl a volt kormányzót olaszországi emigrációs otthonában, a Torino melletti Collegno al Baracconéban – áll Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész tanulmányában, amely az Antikvarium.hu oldalán olvasható.

Ennek a látogatásnak a dokumentuma Kossuth 1877-ben rögzített fotója, amelyet a torinói G. Ambrosetti festő és fotográfus készített. Kossuth Lajos a kép alá ezt írta: „A Czeglédi küldöttség Baracconei látogatása alkalmából / Póka Lajos Nagykőrös városi irnoknak / emlékűl / Kossuth Lajos.”

Azt is lehet tudni, hogy a dedikált fénykép hogyan készült. Kossuth, miután meghallgatta a küldöttség köszöntőit, kedvesen megmutatta lakását és kertjét, majd közölte velük, hogy Turinba ugyan ritkán jár be, de ez alkalomból le fogja magát fényképeztetni, és a delegáció minden résztvevőjének névre szóló, dedikációval ellátott fotót fog küldeni. A szavát betartotta.

Kossuth tehát nem ott helyben adott minden résztvevőnek névre szóló, dedikációval ellátott fotót, hanem egy összeállított névsor alapján, egy éppen e célból frissen készült fotóját küldte meg a látogatóknak. 

Az jól látható, hogy nem cifrázta az ajánlásokat, viszont lelkiismeretesen, valóban mindenkinek névre szólóan és saját kezűleg írta meg. Ráadásul később is gyakorolta ezt a gesztust.

Ady Endrétől Krúdy Gyuláig

Nemrégiben adtunk hírt róla, hogy előkerült Ady Endre gimnáziumi bizonyítványa. Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész az Indexnek akkor azt mondta, hogy fontos életrajzi dokumentumról van szó, amelyből nemcsak azt tudhatjuk meg, hogy a fiatal Ady milyen tanuló volt, hanem arra is választ kaphatunk, mennyit hiányzott. Ezeket más irat nem bizonyítja.

Ebből a bizonyítványból – amelyet 1891. június 29-én állítottak ki Nagykárolyban – egyetlen létezik. Jellegét tekintve kézirat, amely nagyon is hozzátartozik az Ady-jelenséghez.

Az irodalomtörténeti kincsek között van Radnóti Miklós első verseskötete, a Pogány köszöntő is, amelyet 603 ezer forintért vittek el. Kozma Lajos és Karinthy Frigyes Zsuzsa Bergengóciában című mesekönyvéért pedig nem kevesebb mint 470 ezer forintot adtak. Egy Radnóti Miklósné részére készült, számozott, bibliofil példány Petőfi Sándor Az apostol című művéből valakinek 151 ezer forintot ért.

Ezeken kívül Fekete István, Babits Mihály, Mikszáth Kálmán, Hamvas Béla és Molnár Ferenc dedikált műveiért is több tízezer forintot adtak ki az árverésen.