Tizenhatezer forint egy szelet pizza, és még meg se lehet enni

„Akit az istenek szeretnek, örökre meghagyják gyereknek” – írta Heltai Jenő. Nos, jelenleg úgy néz ki, a Z generáció tagjai nem úgy maradtak, hanem épp ellenkezőleg: nem jutott nekik elég a gondtalan „játék, móka, kacagás” korszakból, ezért ezt most, fiatal felnőttként akarják pótolni. És mivel a pónin lovaglásból, a lábbal hajtós kisautókból már kinőttek, gyerekkorukat tárgyakkal akarják megidézni.

Z generációsnak tekintjük ugye a kései ’90-es évektől 2010-ig születetteket. Így még kicsiként érintette őket a gazdasági világválság, amely természetesen a szüleiken keresztül csapódott le rajtuk. Jelenthetett ez akár „csupán” fokozott feszültséget vagy az anyagiak hiányát, ami együtt járt utazások, élmények elmaradásával, vágyott játékok meg nem kapásával.

Mire tinédzserek lettek, a pandémia vágta el a lehetőségeiket, úgy a szórakozás tekintetében, mint pusztán a kortársaikkal való érintkezés vonatkozásában. Most, a világjárványt követő többéves stressz után úgy tűnik, sok huszonéves meg akarja élni a gyerekkor örömét – írja az NBCNews.

Markánsan megnőtt ugyanis a scrapbook albumok, plüssfigurák, bolondos kulcstartók, vicces feliratok, kisautók és persze a Barbie-k vásárlása az elmúlt időszakban; és ezeket nem gyerekeknek, hanem maguknak veszik.

Rettegés a jövőtől

Van azonban a jelenségnek egy másik olvasata is. A millenniumi korosztály nem csupán azért fordul a mesevilághoz, mert vissza akar kapni valamit, hanem azért is,

Számukra egyfajta menekülés a játék.

Egészen furcsa megnyilvánulási formái is mutatkoznak ennek a trendnek, például a Jellycat Diner lánc, ami épp úgy néz ki, mint egy gyorsétterem, csakhogy itt minden „étel” plüssből van. És őrületes forgalmat bonyolítanak az egyébként meglehetősen borsos árú termékekből (egy szelet pizza 45 dollár, vagyis mintegy 16 ezer forint).

„A mi generációnktól nagyon korán elvették a gyermeki lét esszenciáját – mondja a 21 éves Taylor Sailsman, aki a Jellycat Dinerben dolgozik –, és attól még, hogy felnőttünk, és megvan a terv, hogy: középiskola, egyetem, munka, család, attól mi még szerethetjük a plüssöket.

Úgy érzem, kiléptünk a régebbi elképzelésekből azt illetően, hogy milyen felnőttnek lenni.

Sailsman úgy gondolja, az ő generációjában sok embernek szüksége van „valamire, aminek örülhet”, és a plüssök vagy egyéb játékok vigaszt jelentenek a fiataloknak, beleértve őt is.

Az élet több mint munka

Szerencsére a fiatal felnőttek öröm iránti vágya azonban túlmutat a játékokon. Egyes szakértők szerint sokan fordultak olyan tevékenységekhez, mint például a sport vagy a kézművesség, amelyek szintén ösztönzik ezt a boldogságérzést, de más módon.

Lisa Forbes, a Denveri Colorado Egyetem tanácsadói programjának adjunktusa azt tartja, az egész jelenségnek az az oka, hogy az emberek felismerték, „az élet több mint a munka”, és

A játékot gyakran félreértelmezik, „buta, komolytalan dolognak tartják, amit csak a gyerekek csinálnak” – mondja Forbes.

Azonban bizonyítottan jótékony hatással van a felnőttekre is, például segít megbirkózni a szorongással, és javítja a hangulatukat. Ennek nem kell bizonyos tevékenységeket magában foglalnia, ez inkább egyfajta gondolkodásmód. Forbes a játékot úgy határozza meg, mint „könnyed életszemléletet, ahol át lehet fogalmazni egy helyzetet, hogy érdekesnek vagy szórakoztatónak éljük meg”.