Néhány éve még ismeretlen volt, ma már ez a legmenőbb művészet

Szilágyi Csilla fényszobrász új, Mikrokozmosz című kiállítása öt év munkásságát öleli fel. A MOME-n 2006-ban üvegművész szakon diplomát szerző alkotó felsőfokú tanulmányai alatt már foglalkozott a fénnyel mint eszközzel, de az egyetem befejeztével közel tíz évig jegelte a témát, és csak 2016-ban lépett újra erre az útra.

A fényművészekkel, fénytechnikusokkal közös munkáinak és együttműködéseinek hála hamarosan új installációk kerültek ki a műhelyéből, az elmúlt években készült alkotásokból nyílt a Mikrokozmosz is.

Trendi lett

Néhány éve még furcsán nézhettünk, ha meghallottuk a kifejezést: fényművészet – pláne, ha fénykiállítást harangoztak be. Az elmúlt években azonban egyre népszerűbbek lettek a fényművészeti kiállítások, az immerzív, digitális látványvilágra épülő tárlatok és élmények. Csilla számára azonban mindig is a fénytechnika volt a legmenőbb, ezért foglalkozott már az egyetemen is ezzel az alkotási módszerrel. 

Nyilván az én munkásságomra is hat, hogy a világban egyre elterjedtebb és menőbb a fényművészet, hiszen így én is hamarabb kerülök kontextusba, hamarabb találkozom olyan emberekkel, olyan fórumokkal, ahol meg tudom mutatni a munkásságomat. Amíg ez nem volt trend, addig inkább magamnak csinálgattam hasonló műveket, de nem igazán tudtam érvényesülni ezen a területen.

„A fényművészet direkt dolog, bár az alap nálam mindig a fénnyel való gondolkodás volt, az üvegszobrok esetében is. A kiállításon üvegből és betonból készült szobrok láthatók, a kilenc alkotásnak a fele olyan, ami direkt irányított fénnyel készült, tehát van hozzátartozó fényinstalláció” – fogalmazott a művész.

Kell az újdonság

Egyszerű oka van, hogy a fényművészet egyre inkább elterjedt: a technológiák könnyebben elérhetők. A művészet folyamatosan új utakat keres, az emberek szeretik az újat, a kettő pedig ebben a formában összeér.

Számára az az izgalmas, hogy úgy lehet kinetikus, vagyis mozgó szobrokat létrehozni, hogy a szobor eközben mozdulatlan marad.

A szobrokat az első mozdulattól az utolsóig ő csinálja, ráadásul még a fénnyel kapcsolatos műveletekbe is belefolyik, bár sokszor fénytechnikusok vagy kortárs fényművészek segítségét kéri egy-egy alkotásnál: Herczeg Tamás fénytechnikussal és Papp Pala László médiaművésszel dolgozik együtt a komolyabb koncepciókon, amelyek Csilla fejéből pattannak ki – rengeteg ötlete és víziója van, folyamatosan buzog benne az alkotási vágy, éppen ezért hív embereket, akikkel létrehozza, ami kikívánkozik belőle. 

A Mikrokozmosz koncepcióját egy regényben olvasott gondolatkísérlet ihlette. A művésznő fantáziáját megragadta, hogy laboratóriumi körülmények között egy teljes élővilágot lehet létrehozni. 

Rájöttem, hogy a laboratórium a műhely megfelelője, és a műhelyben is létrejönnek kis világok. A szobrok mindegyikének van egy belső világa. A betonkereten belül az üvegelemek egy teljes belső képet tudnak mutatni

– fejtette ki a kiállítás mögötti ötletet.

A geometrikus, organikus világ inspirálja, amit a művei is tükröznek: a növényi edénynyalábok, a növények keresztmetszetei, a sejtszerveződések működései vissza-visszaköszönnek a formavilágban. Mindennek a kiindulópontja a természet geometriája – a mozaikszemes alkotásból például a rovarok összetett szemének lenyomatát vehetjük ki.

A vizuális vezérgondolat alapja a háromszögrács-struktúra használata, valamint az erre organikus módon felépülő kör alakú üveglencseformák: centrális kompozícióban, kaleidoszkópszerűen jelennek meg a szobrokban, majd vetülnek ki mintázatként a falra, képeznek fénymintázatokat. Öntött, összeolvasztott, homokfújt, csiszolt üvegeket láthatunk a kiállításon, lézerrel, LED-fénnyel vagy projektorral megvilágítva. Ebben a kontextusban hibrid módon kel életre egy immerzív tér, a szobrászat, az üvegművészet és a fényművészet mezsgyéjén.

(Borítókép: Szilágyi Csilla – Mikrokozmosz. Fotó: Aczél Márk / Szilágyi Csilla)