Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMSzinetár Miklós simán átírta az opera végét
További Kultúr cikkek
Ahogy azt mi is megírtuk, egyelőre nyugvóponton van a dolgozók bérkövetelésének ügye, így a Magyar Állami Operaház újfent koncentrálhat a muzsikára. Ebben pedig nem kisebb személyiség segíti őket, mint a korábban regnáló címzetes főigazgató, az Opera örökös tagja, Szinetár Miklós. Igaz, a Tanár úr eddig is aktív közreműködője volt az operaéletnek, jelenleg is látható a házban négy rendezése: A varázsfuvola, A denevér, a Rigoletto és az István, a király.
Hogy mi vitte a műfaj felé, arról így mesélt az Opera Café videójában az Opera Magazin fotózásán.
Szerettem volna színész meg énekes lenni. A Tannhäuserből az Esthajnalcsillagot állítólag nagyon jól énekeltem.
Már Genovában is megrendezte
Végül mégis rendező lett belőle, és igen fiatalon, mindössze huszonkét évesen már színpadra is állította Daniel Auber Fra Diavolo című operáját. Ezért is különleges most ez a felkérés, hiszen hét évtized távlatából nyilván másként látja a darabot, mint ifjan.
Én annak idején is nagyon szerettem. De a világ nagyot változott. Sokkal jobb technikával énekelnek az énekesek, és remek színészek is. Régen volt olyan tenorista, aki azt mondta: »Kérlek, vagy játszom vagy éneklek.«
Ötször vitte színre ezt a művet. Először pont hetven évvel ezelőtt, a Gördülő Operában (ez egy utazó társulat volt, amely a vidéket járta – a szerk.).
Játszottuk a darabot Ózdon is, és azt sose felejtem el, hogy a színpadon láttam a rendezésemet, aztán kinéztem az ablakon, és a kohókban égett a tűz. De rendeztem Genovában is, aminek akkora sikere volt, hogy utána meghívtak a Scalába, hogy rendezzem meg a Trubadúrt.
Szinetáros rendezés
A Fra Diavolo vagy a terracinai vendégfogadó igazi könnyed vígopera, amelynek főhőse egy valaha valóban élt bandavezér.
Bár francia, és azok általában szentimentálisak, ez egy nagyon szemtelen mű, mert tulajdonképpen ironizál mindazzal, amit ábrázol. Ironizál a rablóromantikával, az angol kivagyisággal. Amikor kuplét énekelnek, a kuplé műfajával ironizál, amikor szerelmi duettet énekelnek, akkor azzal.
Szinetár Miklós nagyszerű helyszínnek tartja az Eiffel Műhelyházat, kifejezetten örül, hogy ott lesz a bemutató. És persze nem tagadja meg önmagát, a rendezés „szinetáros” lesz.
Rengeteg mindenfélét teszek bele, ami nincs benne, de végig megőrzöm azokat a kereteket, amelyek között a darab készült.
A Fra Diavolónak hagyományosan két vége lehet: a bandavezért vagy lelövik vagy elmenekül – ezt mindig a rendező dönti el.
Szinetár Miklós azonban egy harmadikat befejezést talált ki,
de azt nem árulta el, hogy mit, ez majd a premieren derül ki, 2024. május 11-én, az Eiffel-Műhelyházban.
(Borítókép: Szinetár Miklós Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színházi, opera-, tévé- és filmrendező, címzetes főigazgató az elkészült öt új próbaterem átadásán az Operaház Eiffel Műhelyházában 2022. június 10-én. Fotó: Máthé Zoltán / MTI)