Egyedül szállt szembe a helyi maffiával, ellehetetlenítették, most nemzeti hősként ünneplik

A hatvanhárom éves Paolo Fanciulli kiskora óta horgászik az olaszországi Talamone környékén. Az 1980-as években kezdte észlelni, hogy az illegális vonóhálós halászat mekkora pusztítást okoz a vízi élővilágban, arról nem beszélve, hogy ezzel a helyi halászok megélhetése is veszélybe kerül. Azóta igyekszik szembeszállni a jelenséggel – írta meg az olasz National Geographic.

2006-ban megkereste Talamone önkormányzatát, illetve néhány környezetvédelmi szervezetet, és együtt nagy betonoszlopokat engedtek le a Földközi-tenger fenekére, hogy „víz alatti bástyaként” próbálják védeni a területet. Az akció felkeltette a média figyelmét, és

Ez azonban nem rettentette el az illegális halászhajókat, sőt a helyi maffia visszavágott, és fenyegetésekkel elérte, hogy a férfi ne tudja eladni a halait a piacon.

A halásznak más utat kellett találnia, és egyszer csak ezt gondolta: „Olaszországban vagyunk, művészek vagyunk. A művészet és a természetvédelem egyesítésével nagyobb eredményt érhetünk el.”

Világhírű szobrászok csatlakoztak

2013-ban a carrarai kőbányák működtetőihez fordult, és megkérdezte, adományoznának-e néhány kőtömböt. Franco Barattini, Carrara egyik legismertebb kőbányájának (Michelangelo-kőbánya) vezetője száz márványtömböt ajánlott fel a célra. Amúgy ez az a kőbánya, ahonnan Michelangelo a XV. század végén, a XVI. század elején beszerezte a fehér márványt, hogy aztán olyan híres és ikonikus alkotásokat hozzon létre, mint például a Dávid-szobor vagy a Pieta.

Young szerint ez gyönyörű projekt és remek módja annak, hogy egy problémára felhívják a figyelmet.

A halász és az egyik legjobb barátja, Ippoli Turco 2015-ben megalapította a La Casa dei Pesci kulturális és környezetvédelmi egyesületet. Közösségi finanszírozásból és adományokból pénzalapot hoztak létre, aztán a helyi kapcsolataikat latba vetve megszervezték a szobrok szállítását és tengerfenékre helyezését. A „baráti árak” ellenére a logisztika mintegy ötezer euróba (csaknem kétmillió forintba) került szobronként.

A márványszobrok fizikai akadályt jelentenek a vonóhálós halászoknak, és egyben egyedülálló víz alatti múzeumot alkotnak, amely szervezett vagy egyéni merüléssel bárki számára elérhető.

A kezdeményezés teljesen leállította az illegális halászatot a Talamone előtti part mintegy három mérföldes környezetében, egészen az Ombrone folyó torkolatáig. De a kalózhálók aztán Ombrone-tól északra költöztek. A La Casa dei Pesci a tenger ezen szakaszának védelmét is megszervezné egészen Grosseto település határáig. Ott majd a település hatóságai döntenek arról, hogy mit tegyenek.

2015 és 2020 között 39 szobrot helyeztek el a tengerben. 2022-ben azt írták, hogy további tizenkét alkotás áll készen a víz alatti múzeum bővítéséhez, amint a szükséges források rendelkezésre állnak. Az Index ezért az alábbi kérdésekkel kereste meg a La Casa Dei Pesci szervezetet: 

• Hány mű van jelenleg a tengerben?
• Milyen mértékben sikerült visszaszorítani az illegális vonóhálós halászatot a területen?
• A példájukat követték-e a térség tengerparti települései?
• Mik a jövőbeli terveik?

Amint válasz érkezik, közöljük. Turco szerint ha a halászok és az összes település követné Talamone példáját, teljesen visszaszoríthatnák az illegális halászatot, és a tenger újra benépesülhetne. 

Lehetetlen, mégsem adják fel

Jóhiszeműen legalábbis ebben reménykedhetnénk, de Fabrizio Serena, a mazarai Tengeri és Biológiai Erőforrások és Biotechnológiai Intézet vezető kutatója a huckmag.com-nak úgy nyilatkozott: a hálók okozta hatalmas kár valószínűleg nem fog helyreállni.

Az algák általában gyorsan szaporodnak, de a tengerifű életciklusa sokkal lassabb. A jó szerkezetű tengeri rétek kialakításához körülbelül 30-40 évre és védett környezetre van szükség emberi beavatkozás és szennyezés nélkül, és ez ma gyakorlatilag lehetetlen.

Serena úgy véli, ha egy tengerifüves rét veszélybe kerül, az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy megpróbáljuk megvédeni, ami megmaradt belőle.

E tekintetben a Talamone szobrai még mindig megvédhetik a néhány megmaradt tengeri rétet, és ez fontos védelmi akció, egyedülálló példa a Földközi-tenger térségében.

Alig egy-két hét elteltével már egysejtű mikroorganizmusok – baktériumok, mikroalgák és gombák – vékony rétege borította az alkotásokat. Egy évvel később pedig nagyobb élőlények is megtelepedtek rajtuk: osztrigák, algák, korallok, tengericsillagok és rákok.

Ez a folyamat más növény- és állatfajok visszatérését is ösztönözte. A halászok beszámolói szerint már homárok, polipok, sőt még palackorrú delfinek is visszatértek ezekre a vizekre, pedig az utóbbiakat évek óta nem észlelték.

A víz alatti szobormúzeum biológiai sokféleségben öt-hét év múlva még tovább gazdagodhat, és bizonyos mértékig kielégítheti ennek az ökoszisztémának az igényeit

– összegzi Serena. A szobrok pedig védelmi bástyaként némán virraszthatnak akár több ezer évig.

(Borítókép: Egy tengerész kezeli a vonóhálót egy halászhajó fedélzetén 2021. október 18-án az olaszországi Riminiben. Fotó: Elisabetta Zavoli / Getty Images)